LÉVAI CSABA PUBLIKÁCIÓS LISTÁJA (2009. ÁPRILIS)

LÉVAI CSABA PUBLIKÁCIÓS LISTÁJA (2009. ÁPRILIS)

A) lektorált/referált tudományos közlemények (a MAB-nak a törzstagságra vonatkozó szempontrendszere alapján, lásd a függeléket)

I. Szakkönyv, monográfia

Magyarországon magyarul

1. A republikanizmus–vita. Vita az amerikai forradalom eszmetörténeti hátteréről. (L’Harmattan, Budapest, 2003.) 443. o.

III. Könyvfejezet

Magyarországon magyarul

1. Charles Loring Brace és Magyarország képe az Amerikai Egyesült Államokban, 1848-1852. Charles Loring Brace: Magyarország 1851-ben. (Attraktor, Budapest, 2006.) 293-327. o.

2. Az amerikai függetlenségi háború. Európa az újkorban. Szerk. Orosz István-ifj. Barta János-Angi János. (Multiplex Media – Debrecen University Press, Debrecen, 2006.) 338-344. o.

IV. Szakfolyóiratban megjelent tanulmány

Külföldön idegen nyelven

1. The Confessions of a Central-European Americanist. Early American History from an East-Central-European Perspective. Uncommon Sense (Newsletter published by the Omhundro Institute of Early American History and Culture, Williamsburg, Virginia), 2003 Spring, 11-27.o.

Magyarországon idegen nyelven

1. “The Tokay is Much More Superior To What You Sent Me Last Year Under That Name”. Thomas Jefferson and His Hungarian Wines. Hungarian Journal of English and American Studies, Vol. 8, No. 2, Fall, 2002. 85-94. o.

Magyarországon magyarul

l. Az amerikaiak és a történetírás. BUKSZ-Budapesti Könyvszemle, l993. Tél, 434-443. o.

2. Bölöni Farkas Sándor koncepciója a nemzetről és a nemzeti nyelvről. Debreceni Szemle, 1996/2. 195-201. o.

3. Az amerikai liberalizmus alakváltozásai az amerikai történelemben és történetírásban. Múltunk-Politikatörténeti folyóirat, 1998/3-4. 256-298. o.

4. „A tokaji sokkal jobb annál, mint amit tavaly ezen a néven küldött…” Thomas Jefferson és a magyar borok (Kísérlet egy attitűd rekonstruálására). Agrártörténeti Szemle, 2000. 3-4. 427-452. o.

5. „Reszketek hazámért, ha arra gondolok, hogy Isten igazságos”. Thomas Jefferson és a rabszolgaság problémája. Aetas, 2001/1. 5-26. o.

6. Progresszivizmus és relativizmus: Carl Lotus Becker és az amerikai „relativista” történetírás. Múltunk-Politikatörténeti folyóirat, 2003/2. 58-111. o.

7. Politika, média és történetírás: Thomas Jefferson és Sally Hemings esete. Aetas, 23. évf. 2008/2. 83-94. o.

V. Gyűjteményes kötetben, konferencia kiadványban megjelent tanulmány

Külföldön idegen nyelven

1. Hungary as a Multi-Ethnic State in the 19th Century Austro-Hungarian Empire. Empires and States in European Perspective. Ed. Steven Ellis. (Edizioni Plus, Universitá di Pisa, 2002.) 197-209. o.

2. The Elect Nations of God: England, New England, and Hungary in the 16th and 17th Centuries. Religion and Political Change in Europe. Ed. Ausma Cimdina. (Edizioni Plus, Universitá di Pisa, 2003.) 103-118. o.

3. Early American History in Europe from an East-Central-European Perspective. The Cultural Shuttle. The United States in/of Europe. Szerk. Véronique Béghain – Marc Chéntier – Jean-Paul Gabilliet. (VU University Press, Amsterdam, 2004.) 283-289. o.

4. The American Revolution in Hungarian Historiography during the Socialist Regime. Europe and the World in European Historiography. Ed. Csaba Lévai. (Edizioni Plus – Pisa University Press, Pisa, 2006.) 215-229. o.

5. Citizenship and Minorities: the Hungarian Minority in Czechoslovakia after the Second World War. Citizenship in Historical Perspective. Eds. Steven G. Ellis, Gudmundur Hálfdanarson, Ann Katherine Isaacs. (Edizioni Plus – Pisa University Press, Pisa, 2006.) 305-315. o.

6. The Relevance of the American Revolution in Hungarian History from an East-Central-European Perspective. Europe’s American Revolution. Ed. Simon P.Newman. (Palgrave-Macmillan, Basingstoke, 2006.) 94-122. o.

7. Within Two Imperial Systems: Hungary and the British Colonies in North America Compared in the Writings of Gergely Berzeviczy (1763-1822). Europe and Its Empires. Eds. Mary N. Harris and Csaba Lévai. (Edizioni Plus – Pisa University Press, Pisa, 2008.) 31-46. o.

Magyarországon idegen nyelven

1. Apocalyptic History in England, Colonial North America, and Hungary in the Sixteenth-Seventeenth Century. The First Millennium of Hungary in Europe. Eds. Klára Papp and Attila Bárány. (Multiplex Media-Debrecen University Press, 2002.) 418-427. o.

2. American Historiography in the 1950s: Daniel J. Boorstin and the ’Consensus School’ Proceedings of the 2003 Biennial Conference of the Hungarian Association of American Studies. Szerk. Bollobás Enikő. (Eötvös Loránd University, Department of American Studies, Budapest, 2005.) 183-189. o.

Magyarországon magyarul

1. Az amerikai történetírás ún. konszenzus iskolája az amerikai forradalom eszmetörténeti hátteréről. Történeti Tanulmányok VIII. A Debreceni Egyetem Történeti Intézetének kiadványa 2000. 53-78. o.

2. A progresszivizmus és az amerikai forradalom: Charles Beard az amerikai forradalom eszmeiségéről. Történeti Tanulmányok IX. A Debreceni Egyetem Történelmi Intézetének kiadványa 2001. 185-202. o.

3. Szabadságot a szolgaság fenntartásával: az amerikai forradalom alapdokumentumai és a rabszolgaság kérdése. Emlékkönyv Gunst Péter 70. születésnapjára. Szerk. ifj. Barta János és Pallai László. (Multiplex Media – Debrecen University Press – Debreceni Egyetem Történelmi Intézet, 2004.) 139-152. o.

4. Egy elfeledett konfliktus? Az Amerikai Egyesült Államok és Tripoli háborúja 1801 és 1805 között. A Balkán és a keleti kérdés a nagyhatalmi politikában. Szerk. Árvay Viktor – Bodnár Erzsébet – Demeter Gábor. (Hungarovox, Budapest, 2005.) 50-64. o.

5. Egy amerikai Bécsben, avagy bevezetés a korai amerikai diplomácia kulisszatitkaiba. Gyarmatokból impérium. Magyar kutatók tanulmányai az amerikai történelemről. Szerk. Frank Tibor. (Gondolat, Budapest, 2007.) 30-49. o.

6. Nagyhatalmi politika és/vagy gazdasági felzárkózás: a svéd állam gazdaságpolitikája a XVII. században. Tradíció és modernizáció a XVIII-XX. században. Szerk. Bodnár Erzsébet-Demeter Gábor. (Hungarovox, Budapest, 2008.) 349-357. o.

B) egyéb tudományos közlemények

VI. Szerkesztett kötet

Külföldön idegen nyelven

1. Tolerance and Intolerance in Historical Perspective. Szerkesztették és az előszót írták Lévai Csaba és Vasile Vese. (Edizioni Plus, Universitá di Pisa, 2003.) 254 o.

2. Europe and the World in European Historiography. Szerkesztette és az előszót írta Lévai Csaba. (Edizioni Plus – Pisa University Press, Pisa, 2006.) 286. o.

3. Europe and Its Empires. Szerkesztették és az előszót írták Lévai Csaba és Mary N. Harris. (Edizioni Plus – Pisa University Press, Pisa, 2008.) 214. o.

Magyarországon magyarul

1. Új rend egy új világban. (Dokumentumok az amerikai politikai gondolkodás korai történetéhez) Történelmi Figyelő 4. A kötet anyagát válogatta, fordította, szerkesztette, és a jegyzeteket készítette: Lévai Csaba. (Multiplex Media-Debrecen University Press, Debrecen, 1997.) 232 o.

VIII. Ismertetés, recenzió

Magyarországon idegen nyelven

1. A Ho-Hum History. Aladár Urbán: Republic in the New World: The Birth of the United States, l763-l789. (Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, l994). BOOKS-Budapest Review of Books, Spring, l995, 40-42. o.

2. Péter Hahner: A Moderate Reformer? (Thomas jefferson and the French Revolution). BOOKS – Budapest Review of Books, Winter 1999, 198-202. o. (Angol nyelven.)

Magyarországon magyarul

l. A munkanélküliség történeti perspektívában. A X. Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszus anyagai alapján. KLIÓ-Történelmi szemléző folyóirat l993/2. 5-23. o.

2. Erik Aerts-Francois Crouzet (szerk.): A francia háborúk gazdasági hatásai (Papp Imrével közösen) KLIÓ-Történelmi szemléző folyóirat l994/l. 66-83. o.

3. Erik Aerts-Claude Beau-Jan Singers (szerk.): Liberalizmus és paternalizmus a XIX. században (Papp Imrével közösen). Klió-Történelmi szemléző folyóirat l994/l. 84-95. o.

4. Urbán Aladár: Köztársaság az Újvilágban. (Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. l994.). BUKSZ-Budapesti könyvszemle l995. Tavasz 94-96. o.

5. Joyce Appleby: A korai Amerika történeti tanulmányozása a második világháború után. KLIÓ-Történelmi szemléző folyóirat, 1995/1. 37-46. o.

6. Az európai régiók kapcsolatai (munkamegosztás és kooperáció) a XIV-XIX. században. KLIÓ-Történelmi szemléző folyóirat, l995/1. 3-13. o.

7. Sidney Pollard: Regionális és interregionális gazdaság (Európa, XVIII-XIX. század).KLIÓ-Történelmi szemléző folyóirat, 1995/2. 97-107. o.

8. Michael Merrill: A "kapitalizmus" helyretétele. Az újabb irodalom áttekintése. KLIÓ-Történelmi szemléző folyóirat, 1996/1. 31-37. o.

9. John Higham: Az amerikai történelem jövője. KLIÓ-Történelmi szemléző folyóirat, 1996/1. 49-56. o.

10. John A. Phillips-Charles Wetherell: Az 1832. évi nagy reformtörvény és Anglia politikai modernizációja. KLIÓ-Történelmi szemléző folyóirat, 1996/2. 85-90. o.

11. Az ún. „irokéz befolyás” kérdése. KLIÓ-Történelmi szemléző folyóirat, 1997/1. 310. o.

12. Jürgen Kocka: A középosztályról. KLIÓ-Történelmi szemléző folyóirat, 1997/2. 1926. o.

13. Mark H. Smith: A polgárháború előtti amerikai Dél időfelhasználása összehasonlító perspektívában. KLIÓ-Történelmi szemléző folyóirat, 1998/1. 119-126. o.

14. Timothy H. Breen: Ideológia és nacionalizmus az amerikai forradalom előestéjén. KLIÓ-Történelmi szemléző folyóirat, 1998/1. 51-56. o.

15. Hahner Péter: Thomas Jefferson és a francia forradalom. BUKSZ – Budapesti könyvszemle, 1999. Ősz, 323-327. o.

16. Szöveggyűjtemény az Amerikai Egyesült Államok történetéhez, 1620-1980. Szerk.: Bődy Pál és Urbán Aladár. (Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2001.) Aetas, 2001/3-4. 328-32. o.

17. Mark Wahlgren Summers: Választási visszaélések a XIX. század végi Egyesült Államokban. KLIÓ-Történelmi szemléző folyóirat, 2002/1. 105-115. o.

18. William O’Reilly: A külső és belső vándorlás törvényi szabályozása a kora újkori Európában. KLIÓ-Történelmi szemléző folyóirat, 2004/1. 89-94. o.

19. Malick W. Ghachem: Emberek vagy tárgyak: a rabszolgák jogi helyzetének megítélése a gyarmati kori Virginiában. KLIÓ-Történelmi szemléző folyóirat, 2004/3. 91-99. o.

20. Cassandra Pybus: Számháború: Mekkora volt az egyesült államokbeli rabszolgatartók vesztesége az amerikai forradalom következtében? KLIÓ-Történelmi szemléző folyóirat, 2005/3. 118-126. o.

21. Phillip Ziesche: Az amerikai forradalom exportja. KLIÓ-Történelmi szemléző folyóirat, 2007/1. 119-128. o.

22. Kálvinizmus a perifériákon: Vallás és társadalom Európa perifériáin (Beszámoló a Debreceni Református Kollégiumban 2008. április 23-24-én rendezett konferenciáról) Századok, 2008/4. 1041-1046. o.

IX. Egyéb publikációk

Fordítások

1. Részlet Bajcsy-Zsilinszky Endre: „Erdély, múlt és jövendő” című könyvéből. Rubicon-Történelmi Magazin l990/4. 14-15. o.

2. Donald J. Olsen: A nagyváros mint műalkotás. In Történelmi Figyelő 3. “Változás és folytonosság” Tanulmányok Európa XIX. századi társadalmáról. Válogatta és szerkesztette: Gyáni Gábor (KLTE Debrecen, 1992.) 61-81. o.

3. Theodore Hershberg-Stephanie W. Greenberg-Alan N. Burstein-Eugene P. Ericksen-William L. Yancey: Három város története: feketék, bevándorlók és lehetőségeik Philadelphiában 1850 és 1880 között, 1930-ban, 1970-ben. In A modern város történeti dilemmái. Válogatta és szerkesztette: Gyáni Gábor (Csokonai, Debrecen 1995.) 87-108. o.

4. Charles Loring Brace: Magyarország 1851-ben (Hungary in 1851: with an Experience of the Austrian Police). Fordítás Vida István Kornéllal közösen. (Attraktor, Budapest, 2006) 415. o.

Olvasói levelek, vitairatok

1. Letter to the Editor. Journal of American History, Vol. 86. No. 3. 1999. December, 1451-1453. o.

2. Válasz Faragó Tamás megjegyzéseire. Aetas. 2002/1. 192-196. o.

Szakmai interjúk

1. „Valakit amerikaivá tesz, hogy hisz bizonyos dolgokban” (Beszélgetés Gordon S. Wood amerikai történésszel) (Az interjút készítette és fordította: Lévai Csaba és Vajda Zoltán) Aetas, 2008/2. 172-178. o.

Publicisztika

1. Tantervfejlesztés az Európai Unió támogatásával. Socrates Magazin, 2001. szeptember, 10. o.

2. Cliohres.net: kutatási együttműködés egy közös európai történelem megalapozása érdekében. Eufókusz. Európai Uniós információs hírlevél, 2007. december, 25. o.

DR. NEMES ZOLTÁN PUBLIKÁCIÓS LISTÁJA

DR. NEMES ZOLTÁN PUBLIKÁCIÓS LISTÁJA

A) LEKTORÁLT/REFERÁLT TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK (A MAB-NAK A TÖRZSTAGSÁGRA VONATKOZÓ SZEMPONTRENDSZERE ALAPJÁN)

I. Szakkönyv, monográfia

Magyarországon magyarul

– Antik álmok álmodója - Sarkady János. Debrecen, DEENK Kossuth Egyetemi Kiadó, 2009. ISBN 978 963 473 263 1 /A Debreceni Egyetem Tudós professzorai I./ ISSN 2060-8993, 218 p. /Ism.:Gerundium, Vol. I. Nr. 1. Debrecen, 2010, 158-159. p. Mudrák József. (= http://gerundium.lib.unideb.hu/?oldal=absztrakt&cikk_id=13); Orpheus Noster, I. évfolyam, 1. sz.,  Budapest, 2009, 140. p. Bíró Mária./

III. Könyvfejezet

Magyarországon idegen nyelven

– Some Remarks on IG II² 1174. In: HEORTE Studia in Honorem Johannis Sarkady Septuagenarii (Szerkesztette – – és Németh György) Debrecen 1997. 73-88.

– Die literarische Tätigkeit von János Sarkady. In: HEORTE Studia in Honorem Johannis Sarkady Septuagenarii (Szerkesztette – – és Németh György) Debrecen 1997. 223-232.

Magyarországon magyarul

– Sarkady János, a pedagógus és az ember. In: Orpheus búcsúzik. Tanulmányok Sarkady János emlékére. Szerk. Fehér Bence és Könczöl Miklós, Budapest, Károli Egyetemi Kiadó, 2007. 11-15. /Ism.: Egy ókortörténész emlékezete. Aetas 24 (2009) 1. sz. 203-209. (203.o.) Maróti Egon.; Orpheus Noster, I. évfolyam, 1. sz.,  Budapest, 2009, 139. p. Tóth Zsuzsanna./

– Sarkady János szakirodalmi munkássága., In: Orpheus búcsúzik. Tanulmányok Sarkady János emlékére. Szerk. Fehér Bence és Könczöl Miklós, Budapest, Károli Egyetemi Kiadó, 2007. 345-376.ISBN 978 963 8392 98 5, pp. 345-376. /Ism.: Egy ókortörténész emlékezete. Aetas 24 (2009) 1. sz. 203-209. (208.o.) Maróti Egon./

– Epigráfia és társadalomtörténet (A démoskutatás néhány módszertani problémája) In: Közösség és közösségszervező erők az antikvitásban (Szerkesztette Sarkady János és Nemes Zoltán) Debrecen, 1991. 53-61.

– Az attikai démosok köztulajdonához. In: Az antik társadalomtörténet problémái (Szerk. Sarkady János) Debrecen, 1982. 85-103.

IV. Szakfolyóiratban megjelent tanulmány

Magyarországon idegen nyelven

– On the EM 7722 (IG II² 1211) (A never completed Attic inscription and its fate)

Acta Classica Debreceniensis XXVII (1991) 15-21.

– A Disputed Place in Florus and the Text Tradition. Acta Classica Debreceniensis XXVI (1990) 79-86. (Havas Lászlóval közösen)

– On the Historical Values of Deme-Inscriptions. Acta Classica Debreceniensis XXV (1989) 49-54.

– Die literarische Tätigkeit von János Sarkady. Acta Classica Debreceniensis XXIII (1987) 95-101.

– On the EM 7748 (IG II 1206) Acta Classica Debreceniensis XXIII (1987) 19-25.

– Some Problems on the publications of the Attic Deme-Inscriptions. Acta Classica Debreceniensis XX (1984) 3-10.

– The public property of Demes in Attica, Acta Classica Debreceniensis XVI (1980) 3-8.

– On Socrates public and political attitude. Acta Classica Debreceniensis XIV (1978) 19-23.

Magyarországon magyarul

– Adalékok az attikai démosközösségek társadalomtörténetéhez, Történeti Tanulmányok XIV (A Debreceni Egyetem Történelmi Intézetének kiadványa - Acta Univ. Debreceniensis LVIII.) Szerk. Velkey Ferenc, Debrecen, 2006, 7-16. ISSN 1217-4602, pp. 7-16.

– Számítógép és az ókortörténet. Magyar Tudomány 2000/10.1239–1240.

– Közélet és közéletiség az attikai démosok felirataiban. In: Ókortudományi Értesítő V. sz. Debrecen, 2000., 11-15.

V. Gyűjteményes kötetben, konferenciakiadványban megjelent tanulmány

Magyarországon magyarul

– Számítógép és az ókortörténet., A tudománytan egésze. A magyar tudomány tudománypedagógia szemléje. (Válogatta és összeállította Zsolnai József) Nemzeti Tankönyvkiadó–Arcanum, 2005 (PC CD-ROM)

– Amiről a kövek mesélnek. (A klasszikus kori démosfelirat mint történeti forrás), Források és történetírás. Studia Miskolcinensia 4. Miskolc, 2003, 37–56. ISBN 963 661 582 9, pp. 37-56. /=http://193.6.201.253/01100/01170/01170.pdf/

B) EGYÉB TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK

VI. Szerkesztett  kötet

Magyarországon idegen nyelven

– Nemes Zoltán - Németh György (Szerk.): HEORTE Studia in Honorem Johannis Sarkady Septuagenarii. Debrecen, 1997. 232 p., Debrecen

Magyarországon magyarul

– Szemelvények a római levélirodalomból (Válogatta Szekeres Csilla) (Szerkesztette Nemes Zoltán) Debrecen, 1995. 155 p. (Auctores Latini XXIV)

– Közösség és közösségszervező erők az antikvitásban (Szerkesztette Sarkady János és Nemes Zoltán) Debrecen, 1991. 154 p.

VIII. Ismertetés, recenzió

Magyarországon idegen nyelven

– Philip of Macedon. Eds. M.B. Hatzopoulos-L.D. Loukopoulos, London, 1981. 254 p.  Acta Archaeologica, Tom. XXXVII (1985) 572-573.

Magyarországon magyarul

– Amit a görög istenekről tudni kell – a THEOI-projekt és honlapja., Klio, 2006/2, 78-82. ISSN 1216-2965, pp. 78-82. (= http://www.c3.hu/~klio/klio062/klio078.htm)

– A Suda online (SOL) program és honlapja. GESTA VI (2006), 1. szám, 100-103.

– AGATHE: az Agora-projekt és honlapja. GESTA VI (2006), 2. szám, 94-97.

– Mysteries of Eleusis. Images of Inscriptions. OKÉ XVI (2006) 26-27.

– Város és vidék az athéni demokráciában. (Jones, N.F., Rural Athens under the Democracy. Phila-delphia, Univ. of Phil. Press, 2004. 330 p.), Klio, 2005/3, 69-73. ISSN 1216-2965, pp. 69-73. (= http://www.c3.hu/~klio/klio053/klio069.htm)

 – Tulajdon és gazdagság a klasszikus kori Spártában. (Stephen Hodkinson, Property and Wealth in Classical Sparta. London: Duckworth and the Classical Press of Wales, 2000. XIII + 498 p.) Klio, 2004/1, 51-56. (= http://www.c3.hu/~klio/klio041/klio051.htm)

– A STOA az ókortudományban. Klio, 2000/1. sz. 29-33. (= http://www.c3.hu/~klio/klio011/klio029.html)

– Az Ancient World Mapping Center (AWMC) projekt és honlapja. In: Ókortudományi Értesítő VII. sz. Debrecen, 2001., 21-22. (= http://delfin.unideb.hu/~adyakad/1/LAP7.pdf)

IX. Egyéb publikációk

– Közélet és közéletiség az attikai démosok felirataiban. (Kandidátusi disszertáció tézisei) Debrecen, 1994. 12 p.

– Történelem a nyolcosztályos gimnázium III. osztálya számára. Berze Nagy János Gimnázium, Gyöngyös, 1992. (Lektorálás)

– Adalékok Sókratés közéleti-politikai állásfoglalásának kialakulásához. Studium IX (1978) 3-10.

FÜGGELÉK

MAB-ÁLLÁSPONT: A TUDOMÁNYOS PUBLIKÁCIÓK KÖRE

törzstagság szempontjából figyelembe vesszük az olyan nyomtatott és/vagy elektronikus közleményt (folyóiratcikk[1], egyetemi/főiskolai tankönyv, szakkönyv, tudományos monográfia, könyvrészlet, fordítás ókori klasszikus nyelvből stb.), amely:

a)       a szerző saját kutatási eredményeit mutatja be (könyv esetén ilyenekre tételesen is hivatkozik),

b)       pontos szakirodalmi hivatkozásokat tartalmaz,

c)       ISBN vagy ISSN számmal ellátott,

d)       lektorált[2],

e)       referált (közismert adatbázisban fellelhető)[3],

f)        a tudomány/művészeti ág függvényében impakt faktoros,

g)       szakmai kiadványban vagy kiadványként jelent meg, s ez a kiadvány

h) nemzetközileg vagy legalább országosan jegyzett kiadónál[4],

i) lehetőleg szakmai körökben elterjedt idegen nyelven,

j) jelentős közkönyvtárakban fellelhető és hozzáférhető,

k) megrendelhető vagy megvásárolható.

Figyelembe vesszük publikációként az elkészült műszaki vagy művészi alkotást, az elfogadott hazai és külföldi szabadalmat; hivatkozásként pedig a szabadalom dokumentált megvalósítását, ipari sorozatgyártását.

A törzstagság szempontjából nem vesszük figyelembe a következőket:

·         napilapban vagy nem szakmai hetilapban megjelent írás (akkor sem, ha a témája szakmai jellegű),

·         saját kiadásban megjelentetett mű (ha az sem nyelvileg, sem szakmailag nem lektorált)

·         egyetemi, főiskolai jegyzet, segédanyag, handout, példatár, kompiláció, szerkesztés, szöveggondozás stb.

·         rövid (egyoldalas) írás konferencia kiadványban vagy poszteren,

·         (könyv)fordítás, kivéve az ókori klasszikusok fordítását szöveggondozással

·         recenzió (könyvismertetés) vagy kritika (kivéve a hosszabb műelemzést),

·         pályázat keretében vagy megrendelésre készített kutatási jelentés,

·         szakdolgozat, diplomamunka, disszertáció (dr.univ., PhD, DLA, CSc, DSc, székfoglaló),

·         egyéb kézirat-jellegű értekezés, írás,

·         tudománynépszerűsítő írás (pl. Élet és Tudomány-ban)

·         nem kutatási célú és igényű interjú (sem riporterként, sem interjú-alanyként)

·         még meg nem jelent (tervezett vagy „megjelenés alatt álló”) írás.

---

[1] Folyóirat: rendszeresen, évente tipikusan legalább négyszer (de mindenképpen legalább kétszer), a szóbanforgó periodika számára írt cikkekkel megjelenő, kötetszámmal jelölt kiadvány.

[2] Lektorált (peer reviewed, refereed) publikáció: a művet megjelenés előtt független lektor(ok) véleményezte(ék). A kivonat alapján történt konferencia-előadás elfogadása és konferencia-kiadványban megjelentetése NEM jelent lektorálást.

[3] Referált (referenced) publikáció: a jelölt műve (tehát a könyvfejezetek kivételével minden más mű) a jelölt neve szerint megjelenik egy kereshető adatbázisban (pl., Web of  Science/Science Citation Index, Scopus, Engineering Index stb.), vagy egy referáló folyóiratban.

[4]  Hazai kiadású, nemzetközi megjelenésű publikáció: olyan publikáció, amely hivatalos rendszeres (előfizetéses), nagyobb példányszámú, nemzetközi terjesztésű kiadványban jelent meg.

PREPUK ANIKÓ: A kirekesztéstől a deportálásig A debreceni zsidóság deportálása

PREPUK ANIKÓ: A kirekesztéstől a deportálásig

A debreceni zsidóság deportálása

Debrecen zsidó közössége a századfordulóra az ország második legnagyobb vidéki közösségévé fejlődött, lélekszáma 1920-ban 10 170 főt számlált, aránya az összlakosság 9,8%-a volt. [...]

Harmonikus együttélés

A városban az évtizedek során kiemelkedően jó zsidó-keresztény együttélés alakult ki. A zsidó szellemi és gazdasági elit tagjai megbecsült helyet vívtak ki a helyi társadalomban. Magas arányban szerepeltek a legnagyobb adófizetők között - az izraeliták aránya a virilisek között még 1929-ben is 32% volt -, s vettek részt a városi képviselő-testületben. [...]Az 1920-as évekig a zsidóság látványosan gyarapodott és asszimilálódott. Életfeltételeit azonban alapvetően megváltoztatta az 1930-as évek közepétől a városi politikában a fajvédő csoportok megjelenése, majd 1938-tól a zsidótörvénykezés megindulása. 1932-ben Gömbös híve, Vay László került Hajdú megye és Debrecen főispáni székébe, és ő lett a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka is. [...] A szélsőséges tendenciák további erősödését jelezték az 1935. évi országgyűlési választások, amelynek során a második legtöbb szavazatot (35%) a Nemzetiszocialista Párt kapta. 1938-ban Révész Imre püspökké történő kinevezésével a református egyházban is fordulat kezdődött.

A kirekesztés megkezdődik

Az 1938-ban meginduló zsidóellenes törvénykezés (az ún. zsidótörvények) Debrecenben rövid idő alatt látványosan leszűkítette a zsidóság gazdasági és társadalmi mozgásterét. 1939 őszétől, a faji alapra helyezkedő második zsidótörvény végrehajtása során, törölték a testületből a városi törvényhatósági bizottság zsidó tagjait. A helyi vezetés már a harmadik zsidótörvény elfogadása előtt élen járt a faji szemlélet alkalmazásában. 1939-ben a főispán arra utasította a rendőrkapitányt, nyomoztassa ki, hogy az egyetemi tanszékvezetői állásokért folyamodók feleségei közül kiben van több zsidó vér. Az 1941-ben elfogadott harmadik zsidótörvény teljesen kizárta a zsidókat az egyetemi továbbtanulás lehetőségéből. Már 1939-ben megvonták a zsidók cukorárusítási és italmérési jogát, 1942-ben pedig további korlátozásként megkezdődött a baromfi-, tojás-, toll-, vad-, és állatvásárlásra jogosító iparengedélyek bevonása, amely a zsidó kiskereskedők tömegeit sodorta kilátástalan helyzetbe. [...]A jogfosztó intézkedések ellenére a német megszállásig a debreceni zsidóság viszonylagos biztonságban élt. A zsidó családokra a legnagyobb terhet a munkaszolgálat intézménye rótta. 1941 és 1944 között a város izraelita férfi lakosságának több mint egynegyedét, összesen mintegy 1000-1200 főt köteleztek munkaszolgálatra. A behívottak a debreceni VI. honvéd hadtest keretében, az antiszemitizmusáról hírhedt Beregfy Károly tábornok parancsnoksága alatt teljesítettek szolgálatot. A debreceni munkaszolgálatos századok száma elérte a tízet, többségét 1942-ben a 2. magyar hadsereggel a Donhoz vezényelték, ahol 1942-43 telén szinte teljesen megsemmisült a 106/2. és a 106/3. számú alakulat. 1944 áprilisáig legalább 410 debreceni munkaszolgálatos halt meg vagy tűnt el a harcmezőn, de még ezután is több, mint 500-an teljesítettek szolgálatot. Közülük többen 1944 októberében Debrecenben a helyi harcok során veszítették életüket.

Kis gettó, nagy gettó

Az ország német megszállása néhány nap alatt drámaian megváltoztatta a zsidó lakosság életfeltételeit. 1944. március 21-én, a megszálló csapatokat követve, Sigmund Siedl kapitány, az Eichmann-kommandó egyik vezetője mindössze két tucat emberrel érkezett a városba, hogy előkészítse a zsidóság deportálását. A kis létszámú egység segítséget kapott a város kicserélődő, németbarát vezetésétől, Bessenyei Lajos kormánybiztos-főispántól és Beregfy Károly hadtestparancsnoktól, valamint a helyi csendőrség és a rendőrség alakulataitól.A deportálások előkészítése Debrecenben is kész forgatókönyv szerint zajlott. Első lépésben felfüggesztették a hitközség autonómiáját, s tekintélyes vezetőiből létrehozták a Zsidó Tanácsot. Ezt követte a zsidó iskolák likvidálása, március végén valamennyi iskolában befejezték a tanévet, a tanulókat hazaküldték. Eközben a kormány rendeletek özönét alkotta meg, amely a legapróbb részletekig, tilalmak sokaságával korlátozta a zsidó lakosság életét. Miután országosan megszüntették a zsidók ügyvédi, sajtó- és színészkamarai tagságát, április 4-én a debreceni ügyvédi kamara 97 zsidó ügyvédet zárt ki a testületből. Április közepén rendelet született a zsidó vagyonok kötelező bejelentéséről és zár alá vételéről. A hónap végéig több mint 2 ezer zsidó vagyont jelentettek be. [...]A németek és a helyi karhatalom 1944. április elején, jóval a városi gettó létrehozása előtt, a Debrecen melletti Hajdúszentgyörgy-pusztán túsztábort állított fel. Ide szállították a zsidó közösség több tekintélyes személyiségét azzal a céllal, hogy megelőzzék a gettózás és a deportálások során várható szökéseket és az egyéb akciókat. [...]
Debrecenben 1944. május 9-én a város nyugati részén fekvő történelmi zsidó negyed területén két tömböt jelöltek ki a gettó számára. [...] A beköltözésre hat nap állt rendelkezésre. [...]

A kivételezettek

A szabadságuktól megfosztott emberek életét június elejétől a kis gettó felszámolása súlyosbította. A szövetséges légierő június 2-án bombázta először a várost, s a kibombázott keresztény családokat a kis gettóba költöztették, ezért annak zsidó lakóit a nagy gettóba telepítették. A nagy gettóban így tűrhetetlenné vált a zsúfoltság, s egyre nehezebb lett az emberek élelmezése és orvosi ellátása. [...]A város keresztény lakosságának többsége közömbösen szemlélte a zsidóság kálváriáját, sőt többen hasznot húztak az elhagyott lakások kifosztásából vagy kiigényléséből. A lakosság spontán akciói mellett intézményesen folyt a megmaradt vagyontárgyak, ingóságok lefoglalása. Röviddel a gettó kiürítése előtt a rendőrfőnök irányításával több tagú bizottság zaklatta a gettó lakóit, s elkobzott minden mozdítható értéktárgyat, a jegygyűrűket is beleértve.A gettó falain csak a vegyes házasságban élők és azok maradhattak kívül, akik az első világháborúban rendkívüli vitézségi érmeket szereztek. [...]

Keresztény-zsidó viszony

Debrecenben csak néhány helyi mentőakcióra került sor. Ez nagyban összefüggött a református egyház magatartásával, amelyet alapvetően a tényleges mentéstől való tartózkodás jellemzett. A katolikus és a protestáns egyházak vezetőit elsősorban a keresztény zsidók sorsa érdekelte, ennek jegyében utasították el a harmadik zsidótörvényt. [...] Debrecenben Révész Imre püspök több alkalommal elutasította a közösség megmentéséért hozzá forduló zsidó vezetőket, így Weisz Pál főrabbit, illetve Török Sándort, aki a Magyarországi Zsidók Országos Szövetsége nevében kereste fel a deportálások alatt. Korábban ugyancsak visszautasította azok kéréseit, akik az áttérési procedúra egyszerűsítését és meggyorsítását kérték.

A zsidótlanítás

A IV. zsidótlanítási műveleti zónaként nyilvántartott debreceni és szegedi csendőrkerületben 1944. június 16-án kezdődött el a koncentráció második szakasza, a gettók felszámolása és a gyűjtőtáborok felállítása, a deportálás. A debreceni gettó lakóit a Serly-féle téglagyárban kialakított gyűjtőtáborba telepítették, ahol 7 ezer főnyi tömeget zsúfoltak össze. Ahhoz közel, az új városi téglagyárba szállították a Hajdú megyei vidéki zsidóságot, összesen 5673 főt. [...] Az embertelen körülményektől elcsigázott emberek a csendőrök állandó zaklatásainak voltak kitéve, akik pénz és értéktárgyak után kutattak. A gazdagabb személyeket a kémelhárító osztályra vitték, s kínzással próbálták kiszedni belőlük, hova rejtették vagyonukat. A IV. zóna városaiban 1944. június 25-28-ra irányozták elő a deportálásokat. A debreceni és a Hajdú megyei vidéki zsidóságot négy szerelvénnyel szállították el. Az első szerelvény június 25-én egyenesen Auschwitzba ment. A debreceni zsidók első csoportját és a vidéki zsidók maradék részét június 26-án a második szerelvénnyel eredetileg szintén Auschwitzba indították, de a vasúti sínek bombázása miatt a vonatot Kassa előtt Bécs felé fordították, amely végül a Bécs melletti Strasshofban kötött ki. Egyenesen Strasshofba indult június 27-én a debreceni zsidók második egységét szállító harmadik szerelvény. Végül június 28-án a negyedik szerelvény Auschwitzba szállította a debreceniek harmadik csoportját, amely főleg betegekből, gyengélkedőkből és idős emberekből állt.A Debrecenből induló négy szerelvénnyel összesen 13 084 főt deportáltak, ebből 7411 főre tehető a debreceni zsidók és a zsidó származásúak létszáma. Az összes bevagonírozott több mint fele, 6841 fő került az ausztriai Strasshofba, másik fele Auschwitzba jutott. [...] Mivel a debreceni kontingens többsége idős és beteg emberekből állt, mindössze néhányan élték túl a szelekciót és az azt követő megpróbáltalásokat. Szerencsésebb sors jutott a Strasshofba érkezőknek, akiket Kelet-Ausztria több tucat lágerében - Wiener Neustadtban, Lobauban, Franzensdorfban, Neunkirchenben - szórtak szét, ahol ipari és mezőgazdasági kényszermunkát végeztek. A velük szemben alkalmazott bánásmód táboronként különbözött, életkörülményeik összességében mégis elviselhetők voltak. A légitámadások során többen életüket vesztették, s két nagyobb csoport a visszavonuló SS-csapatok áldozatává vált, 75%-uk azonban túlélte az üldöztetést.

*

A debreceni zsidóság vesztesége a deportálások és a munkaszolgálat következtében 4028 főre, az egész közösség 49,5%-ára tehető. A közösség másik fele az ausztriai táborokban átvészelte a vészkorszakot. A túlélők fele tért vissza Debrecenbe, a többiek Budapesten, az Egyesült Államokban és Izraelben telepedtek le. A visszatérők nem kis áldozatok árán újjáélesztették a hitközséget, amely a Tiszántúl egyetlen zsidó közösségeként napjainkban is fennáll.

Vissza a tartalomjegyzékhez

KRISTÓ GYULA: A magyar államalapítás

KRISTÓ GYULA: A magyar államalapítás

Kazár és német minták

A magyar államalapításról aligha lehetséges anélkül szólni, hogy ne határoznám meg azt, mit értek államon. Államon nagy embercsoportok felett kevés ember akarata szerint, kényszerítő erő alkalmazásával kiépített és gyakorolt hatalmi rendszert értek. E meghatározásból adódik az a következtetés, hogy az állam nem létesül, hanem létesítik, nem alulról felfelé épül, hanem felülről lefelé haladva építik ki, azaz nem feltétlenül szerves fejlődés eredményeképpen áll elő, hanem felülről lefelé ható kényszer következtében hozzák létre. Ez azt jelenti, hogy a történésznek figyelmét nem elsősorban az állam hosszú időn át alakuló előzményeire vagy feltételeire kell fordítania (mert egyáltalán nem biztos, hogy ilyeneket talál), hanem sokkal inkább azokra a hatalmi központokra, ahol az erő összpontosul, és ahol állam létesítésére irányuló elszánás tettekben jelenik meg.
Fontos tanulsága a történelemnek az is, hogy az egyes államok megszületésében az utánzásnak, az átvételnek óriási szerepe van. [...] Ha ugyanis az állam szerves fejlődés eredményeképpen alakulna ki, akkor igen sokféle államtípus jönne létre, amely nem adna teret az idegen példa másolásának. Ha viszont az idegen minták meghatározó jelentőségűek, nem állhat helyt a hosszas belső fejlődésről szóló elképzelés.

Kazár minták

A magyar államalapítás legfontosabb sajátosságát, európai kuriozitását magam abban látom, hogy ez kétszer történt meg, kétféle minta másolása révén.
Az egyik államalapítás időben a 850-es évekhez, térben pedig a dél-ukrán steppéhez kapcsolódik. Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár (ur. 913-959) leírása szerint a magyarok történetileg első fejedelmét "a kazárok szokása és törvénye szerint pajzsra emelvén" állították élre. Ennek a tudósításnak a hitelét olyan, kétségtelen hitelű forrás igazolja, mint a Dzsajháni-hagyomány 880 körüli alapszövege, amely szerint a magyarok ekkor valóban kazár mintájú uralmi szervezetben, szakrális kettős fejedelemségi rendszerben éltek, amelyben még a főfejedelem künde neve is a kazároktól került át a magyarokhoz.
Az erő és az elszánás 850 táján tehát a kazárokban volt meg ahhoz, hogy a magyarokat nekik alávetett bábfejedelemségbe szervezzék. E fejedelemség belső feltételeivel a magyarok nem rendelkeztek, hiszen ezt megelőzően laza szálakkal egybefűzött törzsszövetségi rendszerben éltek. [...] A Magyar Fejedelemség kazár megszervezése kazár érdekeket szolgáló óvintézkedés volt. A 880 körüli Dzsajháni-féle szövegben azonban már nyoma sincs a magyarok kazár függésének, jóllehet a messze keletről, a belső-ázsiai türköktől (vagy akár a még korábban élt zsuanzsuanoktól, sőt a szienpiktől) származó nomád uralmi rend a kazár fennhatóság letétele után is megmaradt a magyaroknál, feltételezésem szerint alapelemeiben egészen a 10. század végéig, bár a központi irányítást az egyes törzsek szerepének megnövekedése váltotta fel.

A Kárpát-medencében

A másik magyar államalapítás egészen más alapvetésen történt, és szintén nem rendelkezett számottevő előzményekkel. A 10. század nagyobbik részében a magyarok kalandozó hadjáratokat folytattak, ezek nyugat felé 955-ig, délkeleti irányban 970-ig tartottak. E körülmény önmagában mutatja, hogy különböző magyar törzsek, illetve törzsi csoportok önállóan, egymástól, illetve a központtól függetlenül alakították a maguk politikáját. A 895-ben a honfoglalással új földrajzi környezetbe került magyarság kiszakadt a végtelennek tetsző steppe világából, és a szűk, vizekkel sűrűn szabdalt Kárpát-medence lakójává lett. Itt tartósan nomadizálni, a korábbi életformát fenntartani már nem volt lehetséges.
Ugyanakkor ebben a térségben a kelet-európai steppétől gyökeresen eltérő hatalmi és civilizációs hagyományok érvényesültek. A Nyugat- és a Keletrómai Birodalom, ezt követően a frank, majd a német és a bizánci államiság érdekszférája igen gyakran a Kárpát-medencében találkozott és ütközött. [...]Az új környezetben új politikai irányvonalak kimunkálása vált a magyarság számára szükségessé.

A bizánci hit

E több irányba történő tájékozódások, kapcsolatfelvételi próbálkozások jelentőségét azonban nem szabad túlértékelni. A legnagyobb hozadéka ezeknek a kereszténység valamelyik - latin vagy bizánci rítusú - formájának felvétele volt, bár a keresztségben elsősorban a fejedelem és udvarának tagjai, valamint az előkelők részesültek, vagyis viszonylag szűk körre terjedt ki.[...] Bizánc nem tudott kellő állami erőt biztosítani a 10. század második felében a Kárpát-medencei görög térítés nyomatékosítására. A korszak bizánci császárai jobbára délen és keleten (Kis-Ázsiában, Szíriában, Palesztinában, Arméniában és Abháziában) hadakoztak, északon pedig minden erejüket az évtizedeken át tartó bolgár háború kötötte le.

A nyugati hit

Nem ért el ennél több sikert a 970-es években az a nyugati (latin rítusú) térítő akció sem, amely a Kárpát-medence nyugati részét, az Árpádok törzsi államát érte. E nagy lendülettel, I. Ottó császár (936-973) személyes utasítására 972-ben indult vállalkozás néhány év alatt kifulladt. [...]
Hogy a 972-vel kezdődött nyugati térítés milyen csekély eredményeket ért el, két körülmény igazolja. Egyrészt 974 és 996 között, tehát csaknem negyedszázad alatt egyetlen adatunk sincs arra, hogy latin térítés folyt volna a Kárpát-medence nyugati részében. Rendelkezésünkre áll viszont az 1003-1008 között Magyarországon tartózkodó Querfurti Brúnó híradása, aki szerint Nyugat-Magyarországon Sarolt, Géza felesége, Gyula leánya "vezetése alatt kezdődött el a keresztény hit, de pogánysággal vegyült össze a beszennyezett vallás, és rosszabb kezdett lenni a barbárságnál ez a tétlen és bágyadt kereszténység". Vagyis a 11. század elején Querfurti Brúnó környezetében senki nem volt, aki emlékezett volna a 972-ben megkezdődött, ám rövidesen elakadt nyugati térítésre.
Nem szabad túlértékelni azokat az állami kapcsolatokat sem, amelyek a Német-római Császárság és az Árpádok törzsi állama, vagyis Géza között voltak vagy inkább lettek volna. Tény, hogy 973 húsvétján 12 magyar főember jelen volt I. Ottó quedlinburgi udvarában más közép- és kelet-európai uralkodók és megbízottaik társaságában. Hogy miről tárgyaltak, és hogy miben egyeztek meg, nem tudjuk. Az is csak feltételezés, hogy e tucatnyi magyar előkelő Gézát képviselte. De ez a kapcsolatok kezdete és vége is egyszersmind. I. Ottó néhány héttel a quedlinburgi birodalmi gyűlés után meghalt, fia (II. Ottó) egész életében, unokája (III. Ottó) pedig 996-ig nem tanúsított semmiféle érdeklődést a Kárpát-medence iránt. [...]

Adalbert és István

A szembeötlő változás jelei 996-tal kezdődnek. A magába zárkózás és a mozdulatlanság évtizedei után ettől kezdve pezsegni kezdtek az események a Kárpát-medencében, és ezek vezettek el a második magyar államalapításhoz.
A kezdeményezés Adalbert prágai püspöké. [...] Bár térítőként Adalbert kevés sikert ért el Nyugat-Magyarországon, de más forrásból tudjuk, nevéhez fűződik Géza fiának, Vajknak (a későbbi Szent Istvánnak) a megkeresztelése, ugyanakkor Adalbert esztergomi tartózkodásai során, mint István alkalmi nevelője, komoly befolyást gyakorolt rá.
Adalbert lehetett a kezdeményezője és kivitelezője István és a bajor hercegleány, Gizella 996-ban létrejött házasságának. Gizellával népes kíséret érkezett Bajorországból, papok és lovagok egyaránt. A papok hozzákezdtek a lényegében pogány országrésznek, az Árpádok törzsi állama népességének keresztény hitre térítéséhez, a lovagokra pedig rövidesen nagy szüksége lett Istvánnak. Gizella kezdeményezésére vetették meg az első, székhelyhez kötött Kárpát-medencei latin egyházmegye, a veszprémi püspökség alapjait.
Adalbert lehetett az, aki felhívta III. Ottó (983-1002) figyelmét a magyarokra, egyáltalán ráirányította a 996-ban császárrá emelt uralkodó figyelmét a közép-európai térségre. [...]
Amikor Géza fejedelem 997-ben meghalt, és kijelölt utóda, István ellen a pogány érzelmű Koppány fellázadt, Istvánnak már nem csupán Gizella kísérete nehézfegyverzetű lovagjai álltak rendelkezésére, hanem mutatnak nyomok arra, hogy III. Ottó reguláris német csapatokat bocsátott István segítségére.

Keresztény királyság

A Német Birodalom és a nyugati latin világ 996 után ezernyi módon juttatta kifejezésre segítőkészségét István iránt. Ennek szimbolikus jelentőségű megjelenése az István számára III. Ottó császár kegyéből és biztatására, II. Szilveszter pápa által küldött korona volt. Ennek időpontját a magyar hagyomány már a középkorban 1000-1001 fordulójára tette, de a források tükrében erre 1001 tavaszán kerülhetett sor. A korona elnyerésével István hatalmához új, keresztény legitimációt nyert; ezzel az aktussal megszületett a keresztény Magyar Királyság.
Annak megvalósítása, amit államon értünk, jószerével a koronázás, vagyis 1001 után került csak napirendre. Ettől kezdve jutott István olyan helyzetbe, hogy felesége, valamint a szorosan mellette álló idegenek, túlnyomórészt németek, és kisszámú hazai híve támogatásával hozzákezdhessen akaratuk szerinti hatalmi rendszer kiépítéséhez. Mégpedig nagy embercsoportok felett kényszerítő erő alkalmazásával.

Az új rend kiépítése

Ezt két síkon végezte el. Egyrészt az apjától örökölt nyugat-magyarországi területen rögvest hozzákezdett az új rend kiépítéséhez. Létrehozta itt 1001-ben az esztergomi érsekséget, valamint a győri püspökséget. A nyugati rítusú kereszténység szolgált az eszmei homogenizáció eszközéül. Nekilátott a közigazgatás megszervezéséhez. Ezzel a vérségi kötelék helyett a területi elvet tette társadalomszervező elvvé. 1009-ben már legalább öt vármegye állt a Dunántúlon. Törvényeket alkotott, amelyeket írásba foglaltatott, s amelyekben frank törvénykezési emlékek és nyugati zsinati határozatok hagytak nyomot. Törvényében kimondta a magántulajdon szentségét, amelyen mint alapelven új berendezkedése nyugodott. Hozzákezdett a szabadok lesüllyesztéséhez, alattvalóit adóztatni kezdte. Pénzt veretett, amelyben erőteljes német hatás érvényesült. 1002-ben kiadta első, a pannonhalmi bencés monostor javára szóló oklevelét, amelyet egy német császári írnok készített el.
Másrészt hozzálátott ahhoz, hogy tényleges fennhatóságát a hajdani Magyar Fejedelemséget alkotó valamennyi törzsre kiterjessze. Ezek a törzsek, törzsi államok a 10-11. század fordulójára gyakorlatilag teljesen függetlenné váltak a királytól. István 1003-ban az erdélyi Gyula "király", ezt követően a dél- erdélyi Keán, 1008-ban a délkelet-dunántúli fekete magyarok, 1028 táján pedig a Maros-vidéki Ajtony ellen vívott fegyveres belháborút (nyilván hatékony német közreműködéssel), a medence középső területein országló Aba Sámuellel és Vatával pedig kiegyezett.
Amit István nyugat-magyarországi uralmi területén kikísérletezett, kialakított, azt importálta a levert vagy megnyert törzsi vezetők területére. Így került át oda a püspökségi szervezet, a közigazgatás keretéül szolgáló vármegye, így jutottak el oda István törvényeinek rendelkezései, különböző veretekben készített pénzei.

Európai típusú feudális szervezet

A magyarság az egyetlen uráli (finnugor) nyelvet beszélő nép nyelvrokonai közül, amelyik lovasnomáddá lett, ugyanakkor a steppe nomádjai közül nyelve megőrzésével egyedül a magyar alapított európai típusú (feudális) államot. Némi pontosítással: István államát nem a nomád honfoglalók nomád vagy a nomádságot éppen feladó dédunokái alapították. A magyarok képviselte világtörténelmi kuriózum csakis úgy jöhetett létre, hogy a nomád magyar vezető rétegnek, illetve egyes sarjainak találkozniuk kellett az európai típusú feudalizmus és az ezzel kart karba öltve járó latin rítusú kereszténység képviselőivel. E kettő nászának - képletesen szólva: István és Gizella frigyének - gyümölcse az európai típusú magyar állam. Ebben roppant erősek voltak a német hatások, hasonlóan ahhoz, miként egykor a Magyar Fejedelemség létesítésében a kazár impulzusok.

*

A fenti áttekintés bizonyíthatja, hogy a magyar állam nem a társadalom méhéből hosszas kihordási idő után született, hanem felülről elindított - német ihletésre, németek és magyarok által vezényelt - intézkedések hozták létre. Ez a magyarázata annak, hogy az európai típusú (feudális) magyar államnak nincsenek 10. századi előzményei, merthogy nem a korábbi viszonyok eredményeztek államot, hanem az állam teremtette meg a maga által szükségesnek tartott gazdasági, társadalmi, politikai és ideológiai viszonyokat.

Vissza a tartalomjegyzékhez