Keresés ebben a blogban

Tetszik? Jelöld be te is!

Tollforgató Történelmi Lap

2011. december 25., vasárnap

Wass Albert: Karácsonyi versek I.-II.


Wass Albert:

                          Karácsonyi versek I.


  I. 


  Bajorerdő. Zimánkós fenyvesekből 
  előoson a téli szürkület. 
  Gunnyasztó házak ködrongyokba bújva 
  koldus szatyorban gondot gyűjtenek. 


  Egy vonat sípol messze valahol. 
  Fulladtan vész el fák között a hang. 
  Sóhajt az erdő. Csönd. Valahol messze 
  kísértethangon fölsír egy harang. 

  Olyan este ez is csak, mint a többi: 
  olyan a színe, nyirkos ködszaga. 
  Pedig valahol szent titokpalástban 
  csodát takargat ez az éjszaka...! 


  Angyalok húznak a világ fölött. 
  Hírét hozzák, hogy földre szállt a béke! 
  Megszületett az Igazság, a Jóság, 
  akit úgy vártunk: megszületett végre! 


  Keresik régen bölcsek és királyok, 
  papok, költők és koldusok. 
  Világmegváltó konferenciák 
  várják jöttét és fényes trónusok! 


  Megérkezett. Bámulják bamba szemmel 
  barmok, cselédek, pásztorok. 
  Talán van olyan is, aki letérdel 
  s valami együgyű imát motyog. 


  A jászol fölött fölragyog egy csillag, 
  néhány angyal és gyermek énekel... 
  Szelíden száll az ének és a pára 
  szurtos ólból a fényes égre fel... 

  Aztán a barmokat itatni hajtják. 
  A hajnal megnyergeli rőt lovát 
  és robotos nyomán a szürke élet 
  megy úgy, mind eddig, megy tovább. 


  Mintha nem történt volna semmi sem. 
  Meresztgetik szemeiket a kandik: 
  királyok, bölcsek, költők, hadvezérek... 
  amíg lassan a csillag is kialszik. 


  A zord-sötét zimankós fenyvesekből 
  előoson a téli virradat. 
  Ködrongyokban gunnyasztanak a házak 
  s vacognak vedlő gondjaik alatt... 


  Plarnhof, 1945. Karácsony 





                              Wass Albert:

                          Karácsonyi versek II.


  II. 


  Elindul újra a mese! 
  Fényt porzik gyémánt szekere! 
  Minden csillag egy kereke! 
  Ezeregy angyal száll vele! 
  Jön, emberek, jön, jön az égből 
  Isten szekerén a mese! 


  Karácsony készűl, emberek! 
  Szépek és tiszták legyetek! 
  Súroljátok föl lelketek, 
  csillogtassátok kedvetek, 
  legyetek ujra gyermekek 
  hogy emberek lehessetek! 

  Vigyázzatok! Ez a mese 
  már nem is egészen mese. 
  Belőle az Isten szeme 
  tekint a földre lefele. 
  Vigyázzatok hát emberek, 
  Titeket keres a szeme! 


  Olyan jó néha angyalt lesni 
  s angyalt lesve a csillagok közt 
  Isten szekerét megkeresni. 
  Ünneplőben elébe menni, 
  mesék tavában megferedni 
  s mesék tavában mélyen, mélyen 
  ezt a világot elfeledni. 


  Mert rút a világ, fekete. 
  Vak gyűlölettől fekete. 
  Vak, mint az emberek szeme: 
  az égig sem látnak vele. 
  Pedig az égből lefele 
  porzik már Isten szekere! 


  Minden csillag egy kereke, 
  ezeregy angyal száll vele, 
  az Isten maga száll vele 
  és csillagtükröt nyujt felénk, 
  mesetükröt, a keze. 


  Szent tükrébe végre egyszer 
  Pillantsatok tiszta szemmel, 
  tiszta szemmel, Istenszemmel 
  milyen szép is minden ember! 
  Minden ember szépségtenger 
  s mint a tenger csillagszemmel 
  telve vagytok szeretettel...! 

  Tagadjátok...? Restellitek...? 
  Elfordulnak fejeitek...? 
  Megvakultak szemeitek...? 
  Szépségteket, jóságtokat 
  nem érzitek, nem hiszitek...? 
  Csillaggyertyák fénye mellett 
  Isten elé nem viszitek...? 


  Akkor bizony rútak vagytok, 
  szégenyek és vakok vagytok, 
  ha szépek lenni nem akartok. 
  De még így is, szegényen is, 
  rútan, vakon, mégis, mégis 
  Isten gyermekei vagytok! 


  Rátok süti fényes szemét, 
  elindítja fényszekerét, 
  jó emberek játékszerét. 
  Milyen kár, hogy áldó kezét 
  nem érzitek, nem nézitek 
  s nem hiszitek már a mesét. 


  A rút világnak gondja van, 
  minden embernek gondja van, 
  a sok angyalnak mind gondja van 
  s az Istennek is gondja van, 
  mert mindenekre gondja van. 
  S így múlik el a szép s a jó 
  az ember mellől, nyomtalan. 


  1946 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése