D. Oszuskó Sarolta
A KERESDI VÁR
Hadiúttól távol,
erdőnek rejtekén,
csodás várkastély állt,
meghúzódva szendén.
Keresdnek nevezték,
nehéz volt rálelni,
így az évek során
nem zavarta semmi.
Eltévedt utazó
ha épp belebotlott,
azt hitte tündérvár,
ami reá vár ott.
Őrá várnak benne,
hogy vendégül lássák,
étellel,itallal
éhében kínálják.
Küküllőmegyének
a szépséges vára,
bárhol Erdélyhonban
dicsőségre válna.
Árpádok idején
építhették fel ott,
a német várakról
e hű másolatot.
A Bethlen családnak
lett aztán birtoka,
hozzáépítgetés
ízlésük mutatja.
A béke hajlékát
lelték meg oly sokan,
sok erdélyi család
bújt meg ott boldogan.
Egy-egy Bethlen mindig
éldegélt a várban,
könyvet is nyomtattak
a saját nyomdában.
Középkor fészkéből
indult ki Erdélybe,
az új kornak hada,
ólombetű képbe.
Bethlen családból ha
megnősült valaki,
a mézes heteit
várba ment tölteni.
Ma is közmondás még,
Erdély szerte hírlik,
ki nászútra indul:
„Keresdre utazik.”
Mikszáth idejében
még jó állapotú,
de aztán a sorsa
nagyon is szomorú.
Hagyták lepusztulni,
enyészet mardosta.
Örömhír:kezdődött
a felújítása.
Bethlen Anikó a
várnak örököse,
átadta a várat
immár ötven évre.
Böjte Csaba rendje
lett a vár védnöke,
Istentisztelettel
kezdtek építésbe.
Sok-sok munka és pénz
mire újra vár lesz,
nagyon sok emberre
szükség lesz majd ehhez!!!
Mikszáth Kálmán alapján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése