Lövey Varga Éva
Botránykönyv részekben & Seuso_Mindent Bele
Quod procul affertur, hoc dulcior esse refertur ...
Quod procul affertur, hoc dulcior esse refertur. Azaz: "Mit nehezen szerzünk, kedvesebb lesz a szívünknek." - szól a latin szállóige, melyet nem csupán a Varietas delectat kötet oldalain olvashatunk.
Talán ezen a szinten hihetetlen, ami húsz, huszonöt éve történik, s elhinni mégis el kell, mivel az ember megéri, nevek, papírok, fotók maradnak utána: bár nagy része mesének, hazugságnak tűnik, a dokumentáció a valóról, de nem biztos, hogy az igazról árulkodik.
Több éve kezdtem a szerkesztéseket. A Régész a pácban azért, mert a 90-es években már hihetetlen dolgok történtek meg Szabolcs-Szatmár-Bereg megye településeitől Csongrádon át egészen Zaláig vagy Vas megyéig, sőt, Oxfordig meg Los Angelesig.
Beszámolni semmiről nem lehetett, az ember igyekezett szakember mivoltát is eltemetni, az emlékekkel együtt. Mint tudjuk, az elme működése ennek sokszor állja gátját.
Olykor akadnak régészek, vagy paleontológusok, geológusok, akik szeretnék az orvosi, biológiai anyagokat saját eszükhöz igazítani, aztán minduntalan rájönnek, hogy ennek a világ fizikai berendezkedései miatt nem igen van, vagy lesz eredménye. Az ő eszüket, felfogásukat, tudásukat kell hát kicsit kordában tartani, fejleszteni, idomítani.
Néhány éve még büszkén Draskóczy meg Zlinszky, stb. tanítványnak tartotta magát az ember, s évekkel haláluk után már le is tagadhatná, hiszen - szomorú tény, senki nem emlékszik rájuk, nem ismeri oktatásukat, segítőkészségüket, munkájukat. Dr. Molnár István munkái ugyanúgy feledésbe merülnek, mint másokéi, emlékeikkel együtt. Szomorú tények.
Azzal egyetemben, hogy ez nem csak jogi, régészeti vagy akár környezetvédelmi, vegyipari vagy informatikai területen van meg, de az ötvösművészetben, cizellálási területeken, a népművészetben, a pedagógiában is.
A mai digitális-internetes világunk emócionális kifejezései közt tehát a megszokott mosolyok helyett a lefelé görbülő száj, a könnyező szemek a dominánsak.
Hogy mennyi hazugságot élt meg az ember a tanárai, a szaktársai vagy barátai részeiről, azt nem csak a dokumentáció, de az emberi kapcsolatok minősége és fennmaradása is megmutatja.
Unatkozni úgyszólván ebben a hasznos, restaurátori páclében sem lehet, de akkor sem, ha mások butaságai, nemtörődömsége vagy gazságai miatt valóban pácba kerül az ember, s a hadakozásokból képtelen kikerülni, mivel az emberi butaság éppoly határtalan, s jóval gyorsabban terjed.
Nos, az ilyen egyetemi, oktatási pácból keletkeztek, keletkeznek később a beszólások, viccek, anekdoták.
Egykor talán Wacha Imrének, Sebestyén Árpádnak, Kálnásy Lászlónak ígéretet tett az ember, de látva a szándékos hibákat, adatokat, undorodva fordult el az adott területekről, más utakat, útvonalakat keresve.
Nos, irónia, vicc nélkül, másként fel nem fogva a dolgokat, biztos, hogy nem élte volna túl az ember, az orvosi és jogi, vagy akár felsőoktatási hibák tömeges sorát.
Talán, aki nem akarta látni, észre sem véve más munkáival mindent könnyedén át is vészelt volna, vagy vészelt, addig a pontig, amíg a hibák ki nem derülnek. A nagy botrányoktól a kicsikig labilis érzések öntik el az ember szívét-lelkét.
Főleg, ha pszichológiai-lelki-vallási területen nyújtott volna megoldást, gyógyulást rászorulóknak. Mert, minden benne van.
Kérni ugye, hiába kér az ember. Hiába ír utána következményt, ha korlátolt emberek fenyegetettség érzése fenyegetésnek veszi a következmény szükségszerű bekövetkeztét.
A logika életünk velejárója, tanítható, fejleszthető, de egyszersmind adottság is. Sok neveléstörténeti munka foglalkozik vele, mégis, az oktatók, a tanulók, s a dolgozó emberek többsége minduntalan elfelejti alkalmazni, orvosi területeken is. Persze, mindig az adott alkalmazó szocializációjától, intelligenciájától is függ a módszer, eredmény, mérték, érték és hatékonyság.
Problémák mindig voltak, lesznek. A hajlandóság a probléma megoldásra, vagy annak kikerülése, eltolása, elhessegetése, félrerakása, a kapcsolat szakítása mindig ugyanúgy intelligenciaszint, szándék kérdése. Adott esetben, ha valaki elutasítja a megoldást, számolnia kell annak jövőbeli következményeivel.
Részletesen talán éppen ezekből az okokból kifolyólag kell újra tárgyalni a nyomozásokat, a hibákat, mulasztásokat. Ha egy ember elutasító magatartása miatt veszteségek sora következik be, az akár halált is okozhat.
Kevesen látják be mindezt, kevesen értik meg. Az ember visszafogja magát a további bűnelkövetésektől, komolyan meg is betegíti magát, hogy ne árthasson másoknak. De ugyanúgy beteggé teheti magát, ha jól tudja, hogy mások elnyomása alatt nem teheti azt, amire képes, amire hivatott, ami a célja.
A világ relatív. A szándékok pedig szinte mozognak, élnek.
Kevesen képesek magukon kívül másoknak is segítségére lenni...
Legfőképpen segítséget megérteni, elfogadni.
S míg világ a világ, ez így is lesz...
Szeged, 2021. Augusztus 3. 09:00
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése