Lövey - Varga Éva
Seuso_Mindent Bele& Régész a pácban/ Archeologist in the lurch
Hiány, másképp van, csináld!
Seuso: Mindent Bele... Rég: ész a pácban? Régész a pácban. Ez van ...
De, miért is?
Sok a kérdés, a kérdezés útja, a válaszadás is.
Kicsit a régészeti területen alaposabban dolgozni kezdtem a napi 24 órás olvasásokat, válogatásokat követően. Sajnos fordítani, vagy angolul gondolkodni nincs időm. Ahogy másnak is kevés. Oroszul, latinul, ógörögül, asszírul, stb. jelenleg a mások által évtizeden át, évtizedeken át okozott károk, a hazugságokból adódó hibák miatt még kevésbé. A hibás Google-Facebook stb. alkalmazásokkal pedig talán soha nem békülök ki.
Az összes munkám az oktatást, a rendszerezéseket szolgálta, s ezekhez a területekhez kötődik, kötődött. Láthatóan sok külföldi kezdett segíteni, szó nélkül a munkáival, kezem alá dolgozni, míg a magyarok lassan teljesen háttérbe húzódtak..
A baj sosem jár egyedül: ha bajnak fogjuk fel, tekintjük, akkor talán sosemfogunk lépni, haladni, ha ezen rágódunk.
Olykor jobb lenne, ha izgulni tudna az ember a családért, ha munka helyett beszélhetne ezzel-azzal, stb. S mikor oda kerül mégis, akkor valóban a problémák elsikkadnak, s a munkakérdés jut domináns helyzetbe, nincs mersze a régésznek, a környezetvédelmisnek valóban feltárni azokat az okokat, ismertetni a problémákat,...
Azt hiszi az egyetemi tanár, a jogász, politikus, hogy ilyeneknek felnőtt korban nem szabad, nem lehet létezniük.
A közösségi oldalak viccei sokszor világítanak rá a dolgokra, ha érti ezeket valaki. Komoly szakmunkák rejlenek az itteni munkák mögött, sokan viszont elfelejtkeznek az országonkénti és nemzetközi szabályozásokról.
Szóval sokkal könnyebb leírni egy kard vagy szablya méreteit, mintaleírását, korát, mint a problémákról és megoldási lehetőségekről írni, beszámolni.
Adott esetekben a valós anyagok, adatok összeszedéseivel.
Mégis, valakinek meg kell tenni. Valakinek hozzá kell fogni, beszélni kell róla, mert nem mindegy, hogy a kereszteződésben merre indulunk. S tudjuk jól, ha A-ból B-be mennénk, nem biztos, hogy Z vagy X lesz a megfelelő hely tanyát verni, főleg, ha az idő is szerepel a tényezők között. Márpedig igencsak szerepel. Mert az életünk határos, a sejtjeink használódnak, mint bármi más a világegyetemben.
Szóval, dolgozik az ember. Mit is? Sokan csak azt tekintik munkának, ha valaki újat ad, ismeretlent hoz. Pedig valójában mindenki tud mindent, csak, elfelejti. Emlékezni, emlékeztetni kell. Őt, engem, téged... Mindenkit.
Egy kedves, jól képzett ügyvéd kollega promóciós anyagait nézem. Szép formában, röviden, tömören veti fel a gondokat, megoldásokat, amelyekkel figyelmeztet, tanít. Sokan teszik ezt meg, egyetemi keretek közt is, de azon anyagok többsége láthatóan több ember jogosulatlanul használt anyagát is magába foglalja.
Vajon miért? Az idézés, a citálás kereteit nem tudják, a kötelezőt, az etikát, a normát, a jogot?
Jó kérdések. Mindenki magának tanul...- mondják sokan. Pedig jól tudjuk, hogy nem. A családnak, barátnak, jövő nemzedéknek tanulunk. Azt át kell adni. Nem a tanárnak tanultál, tanulsz? De a szülőd is a tanárod! Az volt, az marad. Örökre, síron, sírokon túl is.
Csak picit kell belegondolnod. Megérted!
Talán itt be is fejezhetné az ember az írást, de nincs idő a spórolásokra. Mennie kell mindennek, teljes egészében, jól működően.
Sok a munka, sok a feladat az életben. Ki kell tűzni percenként célokat, el kell őket érni, megoldásokat kell találni.
Van úgy, hogy a mondásaidat a téged illegálisan, neved nélkül idézőhöz fogják kötni, mert valaki, aki nála látta, a nevével a megkérdezése nélkül hivatkozta, s több miió ember hamisan átvette, használta. Mekkora félrevezetés, ugye? Mikor elégtelen kerül miatta a disszertációra, vagy a bírót viszik el a pulpitusról a hiba miatt, több százmilliárdos hiány, csalás miatt... Mert ugye, neki nem spontán döntést kell hoznia, utána is kell járnia. Nem csak az a feladata, hogy a beadott dolgok alapján döntsön. S ezt is sokan tudják, mégsem azt teszik. A feladata, hogy minél pontosabb adatok alapján döntsön, sok más tényezőből tevődik még össze.
Mi is így döntünk, napról-napra.
Pillanatról-pillanatra.
Durrog a galamb az ablak alatt, labda nagyságú jég hullik az égből, te élsz! Menni kell. Túl kell élni, lépni kell, menetelni, megfordulni, irányt váltani.
Megkeresni a forrást, forrásokat.
Van, amiről nem szólhatsz, nem beszélhetsz, míg meg bem találod az okokat, s nem látod az okozatokat.
S van, hogy későn döntesz, más előbb ér oda, vagy akadályba ütközöl, s akadályokba, amelyeket le kell bontani, meg kell kerülni, el kell végezni a munkát, célba kell érni.
Ha adott esetben hatóság hibáinak sorát kell igazolni, meg kell tenni, mert akkor te, és más ártatlan szenvedi el a büntetést. Belenyugodni hiába nyugodsz bele, vagy szó nélkül hiába lépsz túl rajta.
Visszaütnek a mulasztások, ha más rossz híreinek adat utat.
Talán, egyszer majd mégis megérted, hogy kellemetlen, ha a rendőr az áldozatot viszi be büntetésre, a bíró meg a hibáival megöleti hibás kezeléssel...
Talán, egyszer megérted, hogy mit jelent, mit okoz, ha mindenben infovírust, nem programhibát látsz, vagy letiltogatod a leveleket, meg nem olvasod...
Szeged, 2021. 10:,04
