Nem hittem volna, hogy be kell mutatkoznom mindazoknak, akik több helyen korábban már tanítottak, s újra a kezük alá kerültem az oktatásban.
Valahol érthető, de nem teljesen, még orvosi, egyházi végzettségek mellett sem, hogy zavarodhat meg ennyi ember ilyen mértékben, hogy húsz-harminc év anyagait más nevén, mások nevén közölje le végig. Ezek elméletileg is kiakasztó tények, adatok, ha konkrétan valahol megvalósul, és minden tényezőjével lekövethető, akkor viszont már szakemberi szinteken is kiveri a biztosítékot, jó néhány szakmában.
A közepébe vágok, hiszen hónapok óta készülök a közlésekre, évek óta.
Ugye, normális esetben az ember úgy gondolja, hogy a magánélete a szakmáitól elválik, a munkahelyi munka pedig a házi munkáktól. Nem így van. Pláne, ha a saját szakmád a kedvelt elfoglaltságod is. Sokak esetén ritkaságnak, különlegességnek számít, de felmerül a kérdés: "Miért válasszon az ember olyan munkát, foglalkozást, amit nem szeret, nem akar és így nem tud megtanulni, s utána alkalmazni, használni?"
Nem érdemes. Minden, amit tettem, amit választottam, tanultam, ahol dolgoztam, azért volt, mert tetszett, ki akartam próbálni, ismeretet, tapasztalatot akartam gyűjteni, hogy minél több mindent befogadhassak, s ezek után használhassak, alkalmazzak.
Nos, így könnyebb az élet, kevesebb a boldogtalanság, s te tudod, bármihez nyúlhatsz, nyúlsz, az sikeres lesz, mert szeretnéd, akarod, s tudod, hogy meg tudod csinálni, megtanulod, megoldod, tovább lépsz.
Az ember valahol gyerekként, beszélni tanulva már eldönti, merre halad majd az élete, milyen irányokat szeretne megjárni.
Ehhez a célhoz munkálkodik, a szülői és tanári, baráti irányítások mellett.
Ehhez választja a barátokat, ismerősöket, keresi a tanárokat, tanítókat, azokat, akiktől érzi, hogy tanulhat.
Sokan nem így gondolkodnak. Igyekeznek gyorsan a kötelezőket megtanulni, letudni, otthagyni az iskolát, munkahelyet.
Talán ez egyéni vagy szülői, társadalmi mentalitásnak is tekinthető. Nem minden esetben. Ezeknél a vele született, de fejleszthető etika sokkal erősebb lehet.
Azok a tények, amelyek meghatározzák a hogyant, a mihez képest, s melyek az adott szintek alatt való működéseket sérülések nélkül már nem képesek elviselni, s amelyekből az egyén így nem is akar leadni, mert önnön túlélését vagy másét is veszélyezteti vele, veszélyeztetné.
Nem nehéz ez, ha matematikailag próbáljuk ábrázolni. Az időt egy hosszú egyenesként elképzelve a jelentől balra a múlt, jobbra a jövő... Vagy akár fordítva. Azt tudjuk, ennek az egyenesnek szélessége, vastagsága is inkább pontszerű...nincs kiterjedése, s végtelen ilyen egyenes húzható a térben, bármilyen irányban. Ezek az egyenesek a térben párhuzamosan és egymást bárhol metszve is futhatnak... Végtelen lehetőséggel. Így hát láthatjuk, hogy két egyenes térben és időben meglehetősen kevés számú esetben találkozhat.
Mégis, valójában hogy működik a tér, az idő, az univerzum? Mit tudtak erről a régiek, s mit tudunk mi?
Talán erről szól a régészet, a technika, a történelem.
Józan gondolkodással az ember tudja, mindent tudnia, ismernie kell az élethez, nem csak egy kiválasztott szakmát. Ahhoz is számtalan más ismeret kell. Az élethez, a kapcsolatokhoz, a gyermekneveléshez is...
A szülőnek, barátoknak, esetleges gyerekeknek is erre van igénye, és ugyanezt várják el: választ a kérdésekre, érdeklődésekre.
Nos...tehát az idő megy. Megállíthatatlan. A térben is mozgunk, s ha mással szeretnénk is lenni, nem mindig tudunk ott lenni adott pillanatban, s a döntések nem csak egyéniek, kompromisszumokat kell kötnünk, lemondunk, alkalmazkodunk, hozzáadunk.
Valahogy azok után, hogy egy társaságból kiemelkedett, megjegyezték, éveken át kísérték, nem biztos, hogy arra gondol, hogy mindent be kell mutatnia, el kell mondania.
Így én is bocsánatot kérek mindenkitől.
Mindent nem mondhatok el, olyan körökben mozogva, olyan dolgokat megélve, amelyek fokozott adatvédelem alatt állnak, titkosítva vannak, valamely okból. De valahogy valamilyen megélt eseményként mégis benne van az ember életében, mások emlékeznek a jelenlétekre, az emlékeket fel is elevenítik, csak éppen adott esetben fotóval, más nevekkel vagy papírokkal nem szolgálhat az ember. Ha sokat feszegetik a kérdést, támadják az embert, védelemként mégis igazolni kell valamilyen szinten, mielőtt megölik az adott személyt a támadásokkal, a károkozásokkal.
Gondolom, némiképp érthető ez, mindenki számára.
Ugyanakkor nem véletlenül titkosítanak valamit védelemként.
A gyakorlati életben az embernek kialakul egy tapasztalata. Emlékezetvesztéssel, amit egy esetleges titkosítás okoz, fel-felsejlő emlékekkel ugyanúgy nehéz élni, mint a veszélyben, állandó célpontnak lenni egy gyilkos, egy elmebeteg célkeresztjében, vagy politikai csoportosulások, társadalmi szervezetek metszéspontjában.
Túl sokat nem akarok magyarázni, sokan látnak filmeket, nyomozati dokumentumokat, krimiket.
Tudják, hogy egy nyomozói munkának is vannak hátrányai, hogy a büntetett ugyanúgy bánthatja a nyomozót, hisz az elméje sérült, azért követ el rossz dolgokat, kényszeríthették, stb.
Nem akarok most ezekbe belemenni, de az ügynök is lehet hanyag, a bíró is lehet lusta, tudatlan, tisztességtelen, s tudjuk jól, egyes bűnszervezetek tisztességesebben működhetnek akár a saját visszaéléseiken belül, mint akár egy magát igazságügyi szervezetnek hirdető rendszer.
Nos, ezekhez még adott esetben fogalmi és terminológiai zavarok, hiányok, megértési problémák, s akár lustaság, hanyagság is párosulhatnak. Minden szakmában. Általában a vezetőt cserélik, mindenki más marad a helyén. Ha mégsem, az előzményeket nem ismeri az új főnök, ha a posztot a beosztott az újnak nem adja át, egy nap alatt eltűnik. Mert a posztot úgy kell átadni, átvenni, hogy a régi adatok birtokában legyen az új ember, s tudjon dolgozni.
Ezekkel a gondolatokkal kezdeném a bemutatkozást. Hibáztam, mert egy ismeretlen soha nem tudja, te merre jártál, hol éltél, kikkel találkoztál... Ha nem mondod el soha, vagy valaki akivel megélted, nem említi, édesanyád, az élettársad, barátod, barátnőd sem fogja tudni. Csak azt, amit foszlányokban visszahall, s a saját mintáira, tapasztalataira (megélt, szerzett, elképzelt) építve kitölt, kreál.
Szóval, lesz egy nagy káosz, ami magyarazatokat kíván, főleg ha hasonló nevek, arcok is feltűnnek a szerepkörökben, s az emlékezet (orvosnál, bírónál is) összemosódik, s nem csak a betegségek, öregedés, időmúlás az oka.
Talán így érthető, hogy az ember nem csak kiemelt kutató státuszban kutat, munka nélkül is, hobbiból is. Saját életét élve... Élni akarva.
Mára ezeket a gondolatokat szántam, többre sajnos újfent nincs elég idő. Az emlékek többsége engem is megkínoz, nem csak másokat.
Tudván, hogy egyesek speciálisan képzett vadászok, hobbirajongók, stb., néhány szót mégis szólnék. Mielőtt tönkretenni akarnál mindent, próbálj meg a szívedre hallgatni, és minden lehetséges esetet, verziót megtalálni, s nem az elképzelésedbe gyömöszölni bele embereket, eseteket, elképzeléseidet ne magadhoz mérd, add meg az igazság útját! Mert, egyébként csak veszíteni fogsz, akkor is, ha úgy tűnik, nyertél!
Szeged, 2021. május 10. 19:34.
