Albert Ferenc: Tizenöt nap a valahai pokolban Tízedik nap a Beszkidekben

Tizenöt nap a valahai pokolban
Tízedik nap a Beszkidekben

„Kérdi Fiad: Uram mondjad, e szörnyűséget miért hagytad?”

      A tízedik nap reggelén, ébredés utáni első ténykedésünk, a „szocreál” rozsdamarta erkélyünkről szemügyre vettük Bobowa település főterét, ugyanis az esti érkezésünk kissé késeire, és zűrösre sikeredett. Fáradtan, erőtlenül nem volt kedvünk a nézelődéshez. Megállapítható, hogy az egyetlen értékelhető valami ezen a szálláshelyen az a fantasztikus panoráma, és a szépen megújult, ám még is a régmúltat megidéző főtér. Reggelizés követően, bizony nem korán, hiszen már a „lusták” is felébredtek elindultunk fellelni a környéket.

     Hamarosan Podole-Górowa településre értünk. A 975-ös útra, balra fordulva Gródek nad Dunajcem felé, a település végét jelző táblánál a község civil temetője mellett, külön lekerítve találtuk meg a katonai temetőt. Számozás és egyéb eligazító tábla hiányában konkrét adatokat nem tudok említeni. A kis sírkert éppen felújítás alatt van, az öntvénykeresztek tanúsága szerint csak osztrák-magyar katonákat temettek ide. Mint építési terület, nem a legszebb látvány, de amikor elkészül, bizonyára méltó emlékhelye lesz a hősöknek.

     Következő állomásunk, Palesnica. Civil temetőjében a templom melletti domboldalon jobbra kell felmenni. A bejárattól 80 méterre baloldalon a 296-os számú temetőben 460 m2-en 67 osztrák-magyar harcost temettek el 2014 év végén. Tíz tömeg és 21 egyéni sír őrzi a porhüvelyeket. Több magyar honvéd neve is olvasható a fehér zománctáblákon. Nem maradhatott el a kegyeleti főhajtásunk.

    Tovább araszoltunk kocsival mintegy száz métert, hiszen újólag itt a 975-ös úton található, most balkéz felé eső, szintén civiltemetőben találtuk meg a 295-ös katonai sírkertet. Sajnos, ismét leszakadt az ég; ezért várni kellett, míg elcsendesedik, vagy megáll. Ez utóbbi jött be, így gumicsizmát és esőkabátot öltve mentünk be a sírkertbe. Itt 293 m2-en öt tömegsírban és 14 egyéniben összesen 46 osztrák-magyar és 15 oroszkatona pihenhet. Kicsit elhagyatottan, térdig érő gazban ácsorognak a moha lepte sírkövek. Több odafigyelést érdemelnének a „Fiúk”! Az elmaradhatatlan virágcsokor, (mit Eszterem szorgalmasan kötöget, pótolva a készletet) továbbá a nemzetiszínű szalagocskánk, (ami erősen fogyóban) és a mécses itt is elhelyezésre kerül. Egy rövidke imával búcsúztunk.

     Most egy „lazító” kikapcsolódó kirándulást teszünk Roznów város alatti Jezioro-Roznowskie (tó) északi csücskénél. Városi temető feletti keresztút stációit megcsodáltuk, továbbá egy várromot szemléltünk meg, majd egy kúriát és a szabadtéri színpadot. A Dunajec folyón átívelő hídon tovább a 75-ös úton ismét csábított egy várnak a látványa, (Zamek Tropsztyn) amit pár nappal ezelőtt lakattal zártak el előlünk, meglepetésre, most nyitva volt a kapuja, igaz csak kívülről, de most nézelődhettük. Hamarján előkerültek az építők és szép szóval, kitanácsoltak bennünket az építési területről. Lesétáltunk a vízpartra ismét egy kis sétával összekapcsolt nézelődés után folytattuk az utat, tovább a 75-ös úton.

     Zaklaczyn közelében balkéz felől a domboldalban egy templom mellett, annak jobb oldalánál az öreg temetőben találtuk meg a következő háborús sírkertet. Szépen gondozott, környezetben alusszák örök álmukat itt a hősök. Tábla itt sincs, így nem tudni mennyien lehetnek. Egy biztos, elárulják a keresztek, hogy osztrák-magyar és orosz katonákat rejt a mély. A már jól megszokott liturgiát követve távozunk, hogy másutt is a halott katonáink nyughelyeinél tegyük tiszteletünket.

     Miután távoztunk, a 980-as útról ismét a hegynek vettük az irányt, egy lapos tetejű abc-nél balra fordulva.  Gwozdziec településnél fent a hegytetőn, makadám úton, az erdő rejtekén találtunk rá a 290-es számú temetőre. Valójában e terület már Charzewice közigazgatásához tartozik. A sírkertet kettévágja az út, így jobbra és balra is találunk sírokat. A temetőt Robert Motka tervei alapján építették ki 1543 m2-en. Az 1914 decemberében zajló harcokban elhunytak közül 109 osztrák-magyar és 52 orosz harcost temettek el, 9 tömeg és 46 egyéni sírba. Méltósággal őrködik a temető felső végében felépített 12 terméskő pilonra támaszkodón égbetörő, falazott obeliszk. Tetejét és alsó részét körben egy-egy műkő feszület uralja, jelképezve a temetőben keresztények alusszák örök álmukat. Természetesen megfigyelhető az egyensúlyra való törekvés, hiszen szimpla és kettős kereszt is helyet kapott a pilonok ölelésében. Itt is volt hol emlékeznünk az eső szemetelése ellenére.

     Ezek után, a hegyen keresztül immár visszafordulva ismét kereszteztük Zaklacynt, majd a 980-as útról Fascicowát elhagyva, a Luslawicei elágazás után kellett befordulnunk jobbra egy földúton. Innen, mint egy 300 méterre a magasfeszültségi trafó oszlopától pár méterre van a 292-es számú temető, a szántóföld kellős közepén, veteménnyel körbevéve. Ezt a sírkertet is Robert Motka tervezte. 548 m2-en öt tömeg és kettő egyéni sírban 30 osztrák-magyar és 43 orosz harcost temettek el, 1914 év végén. Valójában a sírok már nem mutatják rajzolatukat, egy pár moha belakta sírkő, mint utalás, rajtuk a szokványos öntvénykereszt. A kerítés viszonylagos, falaszott oszlopok között vasláncok határolják körbe a nyugalom szigetét. A bejárat vaskapuja, még ha rozsdamart is, de működőképes. Hamarosan itt kellett hagyjuk a mélység foglyait, és folytatni a küldetést.

     Későre jár, de még a hazafelé vezető úton Bogonowice közelében, a 977-es útmentén megálltunk a 138-as számú temetőnél. A temető hivalkodó, hiszen 2 tölgy és 4 hárs vigyázza az itt nyugvók örök álmát. A kialakításában, mintha egy elfektetett csonka gúla képét látnánk. Az alsó két sarkában kőből épített zsindelyfedésű kúp látható. A terveket, Jan Szczepkowski építész készítette. 824 m2-en 11 tömeg és 35 egyéni sírban, 63 osztrák-magyar 29 német és 10 orosz katonát temettek el. A központi emlékmű egy téglafalazat zsindelyfedéssel, bele ágyazottan egy több méteres műkő feszület. A domboldal teraszos kialakításán kaptak sírhelyeket az elhunyt hősök. Nehezen olvashatók a betonba vésett nevek, de találni köztük magyar honvéd nevét is. Ide 1915 tavaszán elhunytak kerültek. Igen itt is méltón emlékeztünk, majd folytattuk tovább utunkat.

     Valójában már a véletlen műve, hogy Zborowicze település civil temetőjére bukkantunk, mikor a 977-es úton közeledtünk szállásunk felé. A város temploma mögött a hegyoldalban, a temető bejáratával szemben, a végében balkézre kínálta magát a 135-ös számú katonai sírkert, mely Anton Müller tervei alapján létesült. 290 m2-en 6 tömeg és 22 egyéni sírgödörbe 23 osztrák-magyar, 49 német és 2 orosz katonát temettek, mindannyian 1915 májusában vesztették életüket. Több magyar név is olvasható a sírköveken. Álmukat egy hatalmas tölgy és körbe testes akácfák vigyázzák. A központi emlékmű, egy téglafalazatú piedesztál, rajta műkő feszület. A sírok egy némelyikében vegyesen, nemzetiségükre való tekintet nélkül, békén megférnek a porhüvelyek.
Tisztes főhajtással, halk imával vettünk búcsút az itt nyugvóktól és hamarosan megtértünk Bobowai szállásunkra. Ma 138 kilométert tettünk meg, és nyolc temetőben tisztelegtünk az elhunyt hősök sírjainál.

                                                                                                   Albert Ferenc