Nemzeti Emékkert - Szeged

Nemzeti Emlékkert - Szeged

A  Gyulay Endre nyugalmazott szeged-csanádi megyés püspök szentelte fel VII. Magyar Világtalálkozó zárónapján a szegedi Dómban tartott ünnepi szentmisén azt a gyönyörű kisharangot, amely a kertet üzemeltető szívében megfogant célokkal egyetemben a világ magyarságának összefogásának jelképeként az itt tartott rendezvények fényét fogja emelni és a felszentelés óta ma is emeli.  Ezt a harangot  vitéz Szilágyi Árpád (Szegedi Hagyományőrző és Városkép-védő Egyesület elnöke) ötlete nyomán sok munkával,  különféle  adományokból sikerült elkészíttetni. A különleges ünnepi alkalmak, rendezvények idején megszólaló harang ércesen és szépen csengő hangja a világ minden táján élő magyarhoz szól, és dallamával, kongásával  hazafias érzéseket plántál mindannyiunk szívébe, összekovácsolva kidolgozott fémtestével az egész magyarságot, aki beengedi hangját a szívébe.

Az ünnepségre ifj. Szilágyi Árpád saját verssel készült: 

 Harangszentelő c. költeményét ezekkel a sorokkal zárta:

„A nagyvilágon itt leled honod,

Ha két kezed most összekulcsolod

És elmondasz egy szentelő imát:

Isten áldd e harang hazahívó szavát!”

Ezek a hírek általában felkorbácsolják a kedélyeket, mindenki felbuzdul.

Kíváncsivá válik, vajon hogyan is készülnek a harangok, mivel jár a készítésük, és mit jelent ez ma.

Vajon, van-e még olyan ember, aki bír ezekkel a hagyományokkal, és képes szépen szóló, míves harangokat készíteni, és van-e olyan ember, aki ezeket nyilvántartásba tudta venni teljes számban az országban.

Minden bizonnyal igennel válaszolhatunk ezekre a kérdésekre.

A kérdésekre a válaszokat azonban meg is kell találnunk

Patay Pál régész tanár úr hatalmas, évtizedeket átfogó munkásságában igyekezett ezeket rendszerbe szedni.

Patay Pál (Budapest, 1914. december 8. –) magyar régész, muzeológus, agrármérnök, a Magyar Nemzeti Múzeum nyugalmazott régész főmuzeológusa. 

Drága volt tanárom életrajzi adatait én is a mindenki által szerkeszthető Wikipedia oldalairól, vettem.

1932-ben a budapesti Lónyai utcai Református Gimnáziumban érettségizett. 1935-ben a debreceni Magyar Királyi Mezőgazdasági Akadémián mezőgazdász oklevelet szerzett. 1939. február 26-án a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen ősrégészetből doktorált. 1939. szeptember 1-jétől 1949-ig tanársegéd volt az ősrégészeti tanszéken. Közben mint tartalékos tüzérhadnagy rövid frontszolgálat után 1945. február 8. és 1947. június 22. között orosz hadifogságban volt. 1950. május 16-ától a balassagyarmati Palóc Múzeumban dolgozott, majd 1957. január 19-étől 1982. december 31-éig a Magyar Nemzeti Múzeum régész muzeológusa volt. A múzeum adattárának helyettes osztályvezetőjeként ment nyugdíjba. 1988. június 30-ig félállásban, 1993. július 1-je és 1995. január 31-e között teljes munkaidőben dolgozott mint tudományos tanácsadó.

1931-től Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társaság, a Deutsches Archäologisches Institut levelező-, illetve a Deutsches Museum in Burg Greifenstein tudományos tanácsának tagja. Union International des Scienes Préhistoriques et protohistoriques, Conseil Permanent 1947–1984, Comité d' Honneur 1984 tagja. 

Sajnos a Wikipedia láthatóan kispórolja munkásságának jó részét - itt az alábbi ásatásokat említik a neve alatt:

• Fényeslitke rézkori temető 1949–1951, 1954,
• Nagybátony bronzkori urnatemető 1950–1951,
• Dunapentele bronzkori tell 1951,
• Berettyóújfalu-Herpály újkőkori és bronzkori tell 1955,
• Mátraszőlős késő vaskori kelta temető 1958,
• Alsótelekes kora vaskori szkíta temető 1959, 1961–1962, 1964,
• Tiszavalk-Kenderföld rézkori telep és temető 1966–1967,
• Tiszavalk-Tetes rézkori telep és temető 1968, 1973–1975,
• Poroszló-Aponhát bronzkori telep 1969, 1971,
• Tiszalúc-Sarkad rézkori telep 1974–1990.

Többféle díjban részesült, legnagyobb díj szerintem számára mégis az lenne, ha ugyanilyen szeretettel és jósággal élne tovább emléke az utókor, tanítványai szívében, és  tanítványai megfelelő ellátás mellett dolgozhatnának és hagyományozhatnák a tőle átvett, és mások által is fejlesztett tudásukat.

A Wikipedia közlése szerint a következő kitüntetésekben részesült:

• Kuzsinszky Bálint-emlékérem (1943)
• Szocialista Kultúráért (1960)
• Móra Ferenc-emlékérem (1970)
• Rómer Flóris-emlékérem (1978)
• Tiszaluc nagyközség díszpolgára (1992)
• Széchenyi Ferenc-emlékérem (1994)
• a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2004)
• A Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2014)
• Kadić Ottokár-érem (2015)

Kiemelném a tiszteletére 2010-ben készített kötetet

"Régről kell kezdenünk...". Studia archaeologica in honorem Pauli Patay. Régészeti tanulmányok Nógrád megyéből Patay Pál tiszteletére; szerk. Guba Szilvia, Tankó Károly; Gaál István Egyesület, Szécsény, 2010

Művei közül néhányat a Wikipedia is megemlít. Érdemes azonban a szaklapokban rákeresni a különféle cikkekre, tanulmányokra, amelyek a tollából születtek.

• Európa földművelésének őstörténete. Debrecen, Magyar Nemzeti Könyv- és Lapkiadó, 1935.
• Korai bronzkori kultúrák Magyarországon. Budapest, 1938.
• Régi harangok. Budapest, 1977. (Németül is megjelent)
• Das kupferzeitliche Gräberfeld von Tiszavalk-Kenderföld. Fontes archaeologici Hungariae . Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978.
• Kupferzeitliche Meissel, Beile und Axte in Ungarn. München, 1984.
• Corpus campanarum antiquarum Hungariae - Magyarország régi harangjai és harangöntői 1711 előtt. Budapest, 1989.
• Die Bronzegefässe in Ungarn. München, 1990.
• Kupferzeitliche Siedlung von Tiszalúc. Budapest, 2005.
• Zempléni harangok. 18. kötet/Officina musei, Herman Ottó Múzeum, 2009 ISSN 1217-033X szerk. Patay Pál - Millisits Máté
• Az életet már megjártam. Emlékezem, Magyarországra és a XX. századra; Patay Z., Bp.–Balatonalmádi, 2014

A lassan 104. életévét betöltő régész nemzedékeket nevelt felt szeretetével és bölcs munkájával.

Bízom benne, hogy akár a Szegedi Közéleti Kávéház meghívottai sorában is el tudja mondani százéves emlékeit arról, amit átélt, amiért a témát választotta és azt a módszert, ahogyan utódai és a világ magyarjai, szakemberei számára tovább is adta.

Isten éltesse a két "NAGY MAGYAR" -t, aki a mai napig próbálja nemzetét összekovácsolni, és a néphagyományokat tovább adni!

A kert a rendezvényeken szabadon megtekinthető, más alkalmakkor be kell jelentkezni megtekintéséhez.

A következő címen lehet elérni:

Vitéz Szilágyi Árpád 

Nemzeti Emlékkert

Szeged, Földmíves u. 13. 


A további emlékeket, fafaragásokat és felajánlásokat, 
támogatásokat színpadhoz, rendezvényház fejlesztéshez, 
a látogatók ellátásához minden bizonnyal szívesen
 veszik és nem utasítják vissza...