Halottkultusz a késő bronzkorban - tudományos-ismeretterjesztő előadás

2011. március 6., 11.00

Időszakunk a középső bronzkor végével veszi kezdetét, amikor az alsó-ausztriai, délnyugat-szlovákiai területekről beszivárgó, temetkezési szokásairól halomsíros kultúrának nevezett népesség állattartó-földművelő életmódot folytató csoportjait vetik meg a lábukat a Kárpát-medencében. Az élet minden területére kiterjedő változások természetesen a hiedelemvilágban is éreztetik hatásukat, új temetkezési mód (csontvázas rítus) jelenik meg a korábban szinte egyeduralkodó hamvasztásos rítus helyett. 

 

 

Az ekkortájt népszerűvé váló halmos temetkezési mód több ezer éves múltra visszatekintő, hasonló ideológiai alapokban gyökeredző egységes világkép és túlvilági hit megnyilvánulása. Jellemzője, hogy a a földbe ásott sírgödör fölé földhalmot emelnek, azt kőgyűrűvel övezik, a halmot kővel borítják be, de előfordul magának a sírnak kővel való lefedése is, mely a halott szellemének a való életbe való visszajárását volt hivatott megakadályozni.. 

Az M6 autópálya Nagytétény-érdligeti csomópontjánál feltárt hat, árkokkal övezett temetkezés is e kultúrkör része. A sírok felett kisméretű halmok állhattak, a kerítőárkon belül pedig szakrális tért alakítottak ki. Melyet kőgyűrű övezett. A kör, mint szimbólum erőteljes jelenléte, a nap szimbóluma, a koncentrikus világkép megnyilvánulása. 

 

A késő bronzkor második felében az un. urnamezős kultúra kialakulásának és elterjedésének időszaka. Eleinte még a nagy gazdasági különbségekről árulkodó, halomsírok alá, karddal, lándzsával, pajzzsal, lábvérttel eltemetett harcosok töltenek be vezető pozíciót a társadalomban, a korszak második felétől azonban nagy sírszámú urnatemetőkkel a társadalmi különbségek csökkenése figyelhető meg. Térségünk ebben az időszakban betöltött kiemelkedő szerepét minden bizonnyal kiváló természeti- és közlekedésföldrajzi adottságának köszönheti. 

Számos, a helyi kultuszélethez szorosan kötődő tárgy miatt Budapest, de talán a Kárpát-medence egyik kiemelkedő emléke a III Királyok útján (egykori Vöröshadsereg útja) a múlt században feltárt késő bronzkori urnatemető. A hamvasztásos rítussal eltemetett halottak maradványait tartalmazó urnaedényeket a halott szellemének visszatérésétől tartva kövekkel fedték le, vagy lapos kövekből összerakott kőládába helyezték. 

A sírok különleges mellékletei a szinte kivétel nélkül jobblábas, edényformában végződő száras agyag csizmaedények és madár alakú edények, úgynevezett aszkhoszok. Némely fényezett felületű urna vállát bronzszegekkel verték ki, mások nyakán ablakot alakítottak ki. A nyéllel ellátott félhold-, csillag-, tüske-, korong-, küllős kerék-, kanál-, körte-, szarv-, tölcsér alakú agyagtárgyak egyes vélemények szerint varázseszközök voltak. Az egyik sír urnájában 23 db tárgyat találtak, mely feltételezhetően egy helyi sámán, varázsló eszközkészletét alkothatta. 

 

Szerző: