Keresés ebben a blogban

Tetszik? Jelöld be te is!

Tollforgató Történelmi Lap

2011. január 9., vasárnap

Augsburg


Augsburg


(magyarul Ágosta ), Schwaben bajor közigazgatási kerület fővárosa, a Wertachnak a Lechbe való ömlése mellett 490 m. magasságban, több vasuti vonal találkozásánál, több rendbeli hatóságnak, ugyszintén püspöknek és káptalannak székhelye, (1890) 75,633 lak. A város három részre oszlik: a felső- és alsóvárosra és a Jakab külvárosra. Jóllehet ódonszerü s szabálytalanul épült város, mégis néhány szép utcája, több nyilvános helye és több szép és nevezetes épülete van. Ezek közül említésre méltó az 1615-20-ban épült városház, amelynek legnagyobb dísze az «arany terem»: A város 11 kat. temploma közt a legnagyszerübb a székesegyház, melynek egy része még a X. században épült, igen szép bronzkapuval, Holbein 4 oltárképével és érdekes üvegfestményekkel: A Miksa-út végén az 1477-1507-ben épült Szt. Ulrik templom áll. Az öt protestáns templom közül a Szt. Anna-templomnak jó festményei vannak. Jelentékeny épületek még: a dísztéren álló rezidenciális kastély, melynek egyik most már beépített szobájában nyújtották át V. Károlynak az «ágostai hitvallást»; a Fugger-ház, amelynek belsejét szép képek ékesítik; a Maximilián-muzeum és a Fuggerei, szegény augsburgiak számára épített lakóházak. Számos iskoláján és egyesületén kivül jelentékeny a kir. képtár; ez a hajdani Szt. Katalin-kolostorban van elhelyezve és az ó-német művészet történetére nézve nagyfontosságu: név szerint a sváb mesterek, az idősb és ifjabb Holbein, Burgkmair, Zeitbloom és mások kitünő festményeik által sokkal jobban vannak itt képviselve, mint bárhol másutt. Az augsburgiaknak közmondásossá vált jótékonyságáról számos jótékony intézet és egyesület tesz tanuságot. A középkorban és még azon túl is A. ama városok közé tartozott, melyeknek ipari és művészi élete a legnagyobb virágzásban állott. Jóllehet ezek az idők ma már a történeti visszaemlékezéseknek teszik csak tárgyát, a város máig is a német szorgalom és művészi izlés székhelye maradt és az ipar tekintetében ismét ujabb fölvirágzásnak indult. Legjelentékenyebb a pamutszövő ipar, több mint 300,000 orsóval és legalább 3000 szövőszékkel; emellett számbajő a gyapjufonás, a gyapju- és pamutkelmék számára a fehérítők, a papirgyártás és ékszerkészítés, serfőzés és a nyomdaipar.
A mai A. alapja az a telep volt, melyet a rómaiak Kr. e. 15-ben, miután Vindeliciát meghódították, Augusta Vindelicorum néven alapítottak és amely gyorsan fölvirágzott, úgy hogy már Tacitus A.-ot egész Rhaetia legvirágzóbb városának mondhatta. A népvándorlás alatt többizben elpusztították; 506-ban Teodorik a keleti gót birodalomba kebelezte, de 30 évvel későbben a frank királyok fönhatósága alá jutott. Nagy Károlynak Tasszllo ellen viselt háborujában A. 788-ban majdnem teljesen elpusztult. A frank birodalom föloszlása után a város a sváb hercegnek jutott; ekkor sokat szenvedett a magyarok betöréseitől, mig L Ottó császár a Lechmezőn őket le nem győzte. 1276-ban szabad birodalmi várossá lett. Ez időtől kezdve mind nagyobb fontosságra emelkedett és virágzásának tetőpontját akkor érte el, mikor 1368. az arisztokratikus városi kormányzatot a demokráciai váltotta föl. A sváb szövetség, melyhez A. 1488-1534. tartozott és melynek birósága itt székelt, emelte a város fényét és politikai jelentőségét. Világhirét azonban leginkább, polgárainak kiváló jártassága a tudományokban és művészetekben, a kereskedelemben és iparban alapította meg. Nürnberg és A. volt az É-i Európa és Olaszország közti kereskedésnek főhelye, mig a XV. század végén a spanyolok és portugálok fölfödözései a világkereskedésnek más irányt nem adtak. A. egyuttal központja v olt a német művészetnek is, melyet a két Holbein, Burgkmair, Altdorfer, Amberger, Schäufelein, Hagenauer, Dienecker és mások képviseltek. A schmalkaldeni háboru óta, mikor V. Károly segítségével a patricius családok jutottak túlsulyra, A. jólétének magaslatáról alábbszállni kezdett. Számos országgyülést és lovagjátékot tartottak itt, 1555 szept. 26-án itt kötötték meg az Augsburgról nevezett békét. A reformáció történetének legfontosabb mozzanatai A. nevéhez vannak kötve. A harmincéves háború ujabb viszontagságokat hozott a városra. A restitucionális rendelet 1629. legelőször A.-ban hajtatott végre; 1632. Gusztáv Adolf, 1635. egy évi ostrom után a császári hadsereg tartotta bevonulását. Mig 1612-ben A.-nak még körülbelül 70,000 lakosa volt, addig ez a szám 163516,420-ra apadt. A spanyol örökösödési háboruban 1703-ban a bajor-francia hadsereg ostromolta ismét a várost és miután elfoglalták, nagy hadi sarcot vetettek ki reá. A pozsonyi békekötés által 1805-ben elvesztette birodalmi szabadságát, mire 1806 márc. 4-én a bajorok vették birtokukba. V. ö. Jäger, Gesch. v. A. (Darmstadt, 1837) és Schörchen (München, 1863). Az A:-i püspökség mint birodalmi közvetetlen birtok állítólag még a VI. században alapíttatott. A püspök a XV. század óta Dillingenben lakott. Püspöki megyéje 2540 km2 területet foglal magában, 86,000 lak. 1802-ben szekularizálták és Bajorországhoz csatolták.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése