Keresés ebben a blogban

Tetszik? Jelöld be te is!

Tollforgató Történelmi Lap

2011. január 25., kedd

Dr. Molitorisz Pál A szarvasi zsidó hitközségek története

Dr. Molitorisz Pál
A szarvasi zsidó hitközségek története

A szarvasi zsidó hitközségek történetéről nem lehet írni anélkül, hogy egyidejűleg a szarvasi zsidóság, de Magyarország zsidóságának általános történetét ne vizsgáljuk, sőt olykor elkerülhetetlen a szélesebb európai kitekintés.
Egy törvénye legyen az ott születettnek és
a jövevénynek, aki közöttetek tartózkodik.
2 Mózes 12, 49
I.A szarvasi zsidóság története 1918-ig
Tessedik nem tesz említést a korabeli Szarvason zsidó lakosokról, hasonlóképpen nem mutat ki zsidó lakosokat az 1821., 1827. illetve az 1839. évi összeírás sem, bár egy 1807. évből, illetőleg 1808-ból származó összeírásban egy fő szarvasi zsidó lakos került feljegyzésre (? Dávid).
Az első zsidó lakosok úgy telepedtek meg Szarvason, hogy ráígéréssel elnyerték a kocsmajog illetve a halászati jog gyakorlását (1829 Berger Izsák, 1832 Weinberger Éliás).
A múlt század negyvenes éveiben felgyorsult a zsidóság beáramlása, 1846-ban 67 fő élt a településen, 1848-ban számukat már 225 főre lehetett becsülni, azonban a legrégebben Szarvason élő is csak 19 éve lakott Szarvason. 1850-ben a szarvasi zsidóság száma 238 volt, a lakosság 1,4 %-át tette ki.

A szarvasi zsidóság hitéletének megszervezésére már 1839-ben megtették a kezdő lépéseket, ekkor alakult egyesületük, a Chevra Kadisha a halottak eltemetése, lelki üdvösségükért való istentisztelet megtartása, a betegek látogatása, ápolása, gyógyítása, a szent alapítványok és hagyományok ápolása céljából. Korábban Szentandrásra jártak szombatonként istentiszteletre.
Hitközséget 1844-ben alapítottak, a hitélet rövidesen fellendült, imaházat mindjárt a szervezéskor, fürdőházat (Mikvah) pedig 1850-ben építettek. Az istentiszteletek végzésére eleinte nem volt választott rabbi, az elsőt Strasser Lipót személyében 1852-ben választották meg, aki 1860-ig működött Szarvason. Az ő idejében épült fel a hívek önkéntes adományaiból 1856-ban (a jelenlegi Béke közben) a zsinagóga. Távozása után, 1861-ben a szentandrási és az öcsödi zsidókkal közösen - pénzügyi okokból., az előbbiek kikötésére - szarvasi rabbivá választották Lichteinstein Izsákot. Rabbisága idején kezdődtek azok a részben személyi, részben dogmatikus természetű viták, melyek a hitközség szétválásához vezettek.
1867-ben született meg az ún. emancipációs törvény, mely szerint "az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására egyenlően jogosítottnak nyilváníttatnak".
1868-ban Oesterreicher J.H. rabbihelyettest választották meg, ekkor a két irányzat között már javában dúlt a harc, mely megsemmisüléssel fenyegette az anyagilag gyengén álló hitközséget.
Szintén 1868-ban Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter által egybehívott egyetemes zsidó kongresszuson a magyarországi zsidóság szervezeti kérdésben két pártra oszlott. Az egyik elfogadta a kongresszus által megállapított szervezetet, s ezért kongresszusi vagy - mert bizonyos kérdésekben haladóbbnak mutatkozott - a neológ jelzőt kapta, míg az ún. ortodox hitközségek 1871-ben a kongresszustól eltérő szervezetet alakítottak ki, mely hagyományaikhoz, rítusaikhoz erősebb ragaszkodást mutatott. A hitközségek harmadik csoportja egyik szervezethez sem csatlakozva, a kongresszus előtti szervezet alapján maradt fenn.
Szarvason 1872-ben jelentek meg az ortodoxok vezetői a főszolgabírónál, mutatkoztak be önálló hitközségként. A régi hitközség vezetői erre még egy kísérletet tettek a kiegyezés létrehozására, azonban az egyezkedés végett összehívott tanácskozáson az ortodoxok meg sem jelentek, s így végleg elszakadtak egymástól.

Kossuth téri részlet Gross Sándor és Deutsch Jenő
üzleteivel
Ebben az időben a régi hitközséget "szarvasi status quo izraelita hitközségnek" nevezték, s velük szemben az ortodoxok egyidejűleg mint "ortodox imaegylet" működtek.
A status quo hitközség jelentékenyen meggyengülve a rabbi hivatalt nem töltötte be rendes szemináriumot végzett rabbival, csak rabbihelyettesekkel, kántorokkal. A rabbihelyettesek nem voltak képzettek, kötelességeikhez tartozott pl. a vágóhídon is szolgálatot teljesíteni.
Elfer Jakab és Klein Ábrahám rabbihelyettesek után Reichard Márk rabbihelyettes 1880-ban kapta meg a rabbi címet, s 1897-ig működött. Az ő nevéhez fűződik az ótemetői neológ izraelita temető megvásárlása 1894-ben, és a kötelező hitközségi adó, a gabella bevezetése. Utódja Klein Adolf rabbihelyettes 1905-ig töltötte be tisztségét.

Steiner Andor üzlete a főutcán
E korszakban fogadta el az Országgyűlés az ún. recepciós törvényt, mely az izraelita vallást törvényesen bevett vallásnak nyilvánította.
A hitközség 1905-ben olyan határozatot hozott, hogy csak kvalifikált rabbit választanak. Az első volt Dr. Borsodi József , aki vizsgáját már Szarvasról tette le. Az alacsony fizetés miatt azonban a rabbik gyakran váltották egymást. A hitközsé- gek kormányzását a hitközségi képviselőtestületek gyako-rolták mindkét hitközségnél. Ez 1861-ben első és második elnökből, két kurátorból, és egy pénztárnokból állt. A gyűlések esetenként a főszolgabíró elnöklete alatt zajlottak. 1880 után az elöljárókon túl 14 képviselőt választottak.
Az ortodox imaegylet 1912-ben vált önálló hitközséggé. A 60 tagú ortodox hitközség megalakulása után önálló anyakönyv vezetésére vált jogosulttá.
Az ortodoxok 1895-ben vásárolták meg a Kossuth utca 68. szám alatti épületet, amely ma is áll. Megfelelő átalakítás után imaházul és iskolául szolgált. 1897-ben kaptak külön sírkertet az Újtemető nyugati szélén.
Mindkét hitközségben a gyakran változó rabbikkal szemben a hitközségi elnökök képviselték a folytonosságot.
E korszakban létesültek a hitélethez szükséges közösségi épületek is. A jelenlegi Rákóczi utca és Béke utca kereszteződésében lévő, nagy méretű, 4317 négyzetméteres telek nyugati oldalán volt azonos épületben az iskolaterem és a téli imaterem, a sarkon volt az L-alakú paplak és kántorlak, a Béke közi északi oldalon volt az utcával párhuzamosan a 18x12,5 m-es alapterületű zsinagóga, melyet a korábbi imaház helyett emeltek, s ezt követte a szintén L-alakú paplak. A Béke közi épületekről fotók sem maradtak fenn. Egyetlen, az Újtemplom tornyából készült fénykép ismert, melyen a méreteinél fogva impozáns zsinagóga épülete látható. (Dr.Palov József: Képek Szarvas múltjából. Szarvas, 1992. 89. sz. kép.)
A zsinagóga épülete 1944-ben leégett, a többi épületet pedig a lakótelep-építés előkészítése során 1983-ban lebontották. A telek udvarán volt a baromfivágóhíd és a mellékhelyiség. Az ortodoxok Kossuth utcai iskola ill. imaterem-épülete ma is áll, az udvaron lévő kántorlakot lebontották. Szintén megvan - átalakított formában - az 1932 körül létesített fürdő épülete, mellette a paplak. (Kossuth u. 37.).
Az ég bűneink miatt haragszik ránk, a világ erényeink miatt.
Talmud
II.
A szarvasi zsidóság a két világháború között
A világháborút és a forradalmakat követő keresztény-nemzeti irányzat a zsidóságot tette felelőssé a forradalmakért. Az országot antiszemita hullám borította el. A kormányzat mindjárt a korszak elején intézkedéseket foganatosított a zsidóság kirekesztésére.
A szarvasi zsidóság népesedési statisztikája - melynek felfelé ívelő szakasza a Ferenc József -i korszakban töretlen volt - 1920-ban érte el csúcspontját, s ezt követően a lélekszám alig észrevehetően csökkent, feltehetően a Szarvasról történő el- és kivándorlás következtében. A szarvasi zsidóság aránya mindig jelentősen alatta maradt az országos arányoknak, azonban Békés megyében Békéscsaba után Szarvason volt a zsidóság lélekszáma a legmagasabb.
A zsidóság gazdasági pozíciói e korszakban változatlanok maradtak.
A hitközségi életről kevés adatunk van. A neológ rabbi tisztségét 1921-től 1929-ig Friedmann Hillél töltötte be, aki élénk publicisztikai tevékenységet is folytatott, A numerus clausus árnyékában című könyve általános feltűnést keltett. A hitközségi elnök 1920-tól dr.Fisbein Soma volt, még 1930-ban is betöltötte tisztségét. Hitoktató 1930-ban Kelemen Albert. 1935-ben a rabbi tisztséget nem töltötték be, feladatait Kelemen Albert polgári iskolai tanár látta el. 1922-től, de még 1936-ban is, Berger Jenő volt a tanító.
Az ortodox hitközség főrabbija még 1908-tól a 20-as elején is Blum Berci Béla volt. 1935-ben Meiselsz Henrik tölti be a rabbi hivatalt, tanító Weisz Sándor.
A korszakot a zsidó-törvények megjelenése zárja le.
Leselkedik a bűnös az igazra, és meg akarja ölni.
Zsoltárok könyve 37, 32
III.
A vészkorszak
Magyarország 1944. március 19-i német megszállását követő időszaka a hazai és a szarvasi zsidóság számára tragikus eseménysorozat kezdetét jelentette.
A munkaszolgálat 1941 tavaszától nyers, sokszor brutális formát öltött. A zsidó munkaszolgálatosok nagy számban estek el a keleti fronton, egy részük sajátos módon szovjet hadifogolytáborokba került, s csak kb. felük tért haza a hadsereg maradványaival.
Itt teszek említést a Szarvason nevelkedett és a nyilas korszakban mártírhalált halt Kálló Ferenc tábori lelkészről, aki s több ezer munkaszolgálatos életét mentette meg.
A német megszállással megkezdődött az itthon maradt zsidó polgári lakosság számára a "végső megoldás" programja. 1944. március 29-én teszik közzé azokat a kormányrendeleteket, melyek egyebek között megtiltják, hogy a zsidók állami hivatalt viseljenek, elrendelik a megkülönböztető sárga csillag viselését.
Szarvas nagyközség elöljárósága 1944. április 24-én javaslatot terjesztett a főszolgabíró elé a község alkalmazásában lévő Déri Ármin községi állatorvos és Füschl Miksa községi írnok nyugdíjazása és azonnali hatályú felmentése iránt. 1944.április 26-án tették közzé azt a kormányrendeletet, mely elrendelte a zsidók lakásának igénybevételét, ill. kényszerlakhely kijelölésével összeköltöztetésüket. A rendelet megjelenését intézkedések sora követte. 1944. .május 6-án Gyulán a főispáni hivatalban az újonnan kinevezett dr. Székács István főispán értekezletet tartott, és elrendelte a gettók felállítását, és a zsidók 1944. május 12-ig történő beszállítását. Meghatározták a gettósítás részletes, főleg tiltó rendelkezéseket tartalmazó szabályait.

A Kossuth tér Steiner Zoltán üzletével, bal oldalon a Fábián-Krausz üzlet
Az országos és a helyi sajtó hasábjai megteltek a zsidóságot sújtó rendeletekkel és az útszéli hangvételű, uszító, antiszemita cikkekkel. A sajtó hangos volt a zsidó vagyon rejtegetőiről, és megalázó tilalmi rendel-kezésekről szóló hírektől. Egy cikk például üdvözli, hogy az Árpád-étteremre is felkerült a "Zsidóknak belépni tilos!" tábla. Szarvason a járásban élő zsidóság számára a gettókat három helyen jelölték ki: a neológ izraelita hitközség épületeiben, az ortodox hitközség épületei-ben és Schwartz kőfaragó házában, valamint Bolza Géza kastélyában és melléképületeiben.
A gettósítást 1944. május 15-én hajtották végre. 8 órakor vette kezdetét - 30 lovaskocsival 143 házból - 240 család, mintegy 700 személy besszállítása. A betegeket a zsidó fürdőből kialakított "kórházban" helyezték el.
A szarvasi gettókba került 1944. május 17-én az öcsödi (90 fő), a szentandrási (25 fő) és a kondorosi (28 fő) zsidóság is.
A Bolza-kastélyból kórház lett, ezért 1944. május 23-án 320 főt a másik két gettóba helyeztek el, egyidejűleg a gettókat a környező házakból való kiköltözéssel (19 ház) kibővítették. A gettósítás irányítója a főszolgabíró, kitelepítési megbízottjaként Liszka István gimnáziumi tanár volt.
A zsidók deportálásának előkészítése a lakosság egy részének részvéte mellett folyt le, a helyi sajtó viszont több cikkben ítélte el a zsidósággal érintkező, együttérző, a zsidó polgárokat segítő lakosokat.
A gettók felállítását a zsidóság számának felmérése előzte meg. Jellemzőek a kifinomult, megtévesztő módszerek. A hitközségeket "a zsidóság országos megszervezése céljából" a március végén megalakított Magyar Zsidók Központi Tanácsa kereste meg. A kérdőíveket 24 órán belül kellett kitöltve megküldeni, elmaradásuk esetén "súlyos következményeket" helyeztek kilátásba.
Alljon itt a hitközségek által adott jelentés részlete:
Szervezet: orthodox
Elnök: Kőnig Henrik polgári állása: kereskedő
Anyakönyvvezető rabbi: Meiselsz Henrik
Egyleti rabbi: Jakobovics Simon
Lélekszám: 412
Szervezet: kongresszusi
Elnök: Kalmár Jenő polgári állása: okl. mérnök
Anyakönyvvezető rabbi: nincs
Rabbi: Kelemen Albert nyugalmazott tanár
Lélekszám: 400
A zsidóságot házaikról, üzleteikről bejelentésre kötelezték, majd elrendelték üzleteik bezárását (ld. melléklet).
A bel- és a pénzügyminiszter körrendeletekben szabályozta a zsidók vagyontárgyainak "megóvása végett" a szoros zár alá vételt, mely szerint leltár készítése mellett az ingóságokat az eltávolított zsidók lakásának egy helyiségében kell tárolni. A szoros zár alá vételt a pénzügyi szervek foganatosították.
Szarvason a zsidóság ingóságainak egy részét a zsinagógába zsúfolták be, kevés állatállományukat "gondozóknak" adták át.
A szarvasi gettó egy hónapig állott fenn, 1944. június 19-én és az előtte való napokban két csoportban hajtották végre a koncentrálási akciót, s a szarvasi zsidóságot a szolnoki gyűjtőtáborba szállították. Az elszállítás előtt minden értéket le kellett adni, az értékjegyzéket pénzügyőrök vezették, szülésznőket is alkalmaztak, akik a nőket megvizsgálták.
Október elején egy éjszaka a zsinagóga porig égett. Feltételezések szerint a bezsúfolt ingóságok fosztogatói gyújtották fel.
Mind a gettósítás, mind a zsidóság elszállítása ellenállásmentesen zajlott le.
A szolnoki gyűjtőtáborban néhány napos tartózkodás után a beszállított zsidóságot transzportokra sorolták. Az első néhány transzportot a legnagyobb megsemmisítő táborba, Autschwitzba szállították. 1944. június 27-én egy 2567 fős szállítmány - köztük szarvasi zsidók is - a Bécs melletti strasshofi elosztótáborba került, s onnan Ausztria különböző részébe hadi- és mezőgazdasági munkára osztották szét. A szovjet csapatok közeledtével azonban őreik visszakísérték a deportáltakat Strasshofba, majd a bergen-belseni, illetőleg a theresienstadti táborokba hurcolták tovább őket.

A Kossuth utca a Simkó és Feuermann üzlettel
(Archív képeslapok)
Az auschwitzi tábor 1945. januári felszabadítása előtt a foglyok egy részét a németországi Bergen-Belsenbe szállították, köztük szarvasiakat is. Egy adatközlő, aki 1944. december 22-ig munkaszolgálatos volt, 1945 márciusában találkozott édesanyjával a csehországi Theresienstadtban. Weiczner Gáspárt - a volt Gáspár-malom tulajdonosát - szintén továbbhurcolták, 1945. január 7-én Bergen-Belsenben halt mártírhalált.
Az Ausztriába deportált szarvasi zsidók 70%-a túlélte a megpróbáltatásokat. Arra is van adat, hogy állapotos asszony terhességét eltitkolva gyermekét megszülte, és hazakerültek. Auschwitzot csak a fiatal, munkaképes zsidók egy része élte túl.
A Szarvasról elhurcoltak számát Békés megye főispánjának 1945 április, ill. június hónapjában készült jelentése 726, ill. 750 főre tette. A szarvasi neológ temetőben lévő márványtábla 220 fő, az ortodox temetőben lévő pedig 135 fő mártírhalált halt zsidóról emlékezik meg.
A fennmaradó közel 400 főből azonban csak mintegy 100-150 fő tért haza, a többiek új hazát kerestek.
Mindennek megszabott ideje van,
meg van az ideje minden dolognak
az ég alatt.
. Prédikátor könyve 8, 7
IV,
A szarvasi zsidóság sorsa 1945 után
A háború befejezése után Közép-Európa országútjait hazaigyekvő emberkaravánok népesítették be. 1945 márciusától köztük voltak az elhurcolt magyarországi zsidó túlélők is.
A deportáltak egy része - az átélt szenvedések hatására - teljes apátiában élt, nem jelentkeztek a hivatalos gyűjtőhelyeken, féltek a hazajöveteltől is, idegenkedtek attól a gondolattól, hogy otthon új életet kezdjenek. 1945 augusztusára a haza igyekvők nagy része megérkezett.
A korábban háttérbe szorított zsidóság számára most nyílt meg a pálya először a hatalmi, politikai szervezetekben, az államigazgatásban, a hadseregben és a rendőrségen. Szarvason a rendőrség egyik osztályvezetője 1945-ben Barát (Breitner) István lett. Az elvileg előnyös feltételek gyors karrier lehetőségével kecsegtettek, azonban az új rendszer nem volt legitim, szovjet megszállás alatt jött létre. Az új lehetőségekkel a többség nem tudott, de talán nem is akart élni.
A családok létszáma töredékére zsugorodott. Például az első letelepülők között említett Weinberger Éliás kései utódainak, Szőllősi Mártonnak és testvérének Bélának - akinek az Árvaház (jelenleg a 2.számú Általános Iskola) földszintjén gabonakereskedése volt -négy gyermeke veszett el a munkaszolgálatban, vagy szintén ezen család oldalági leszármazói, dr. Faragó Mór és testvére Miksa hazakerültek, de két leánytestvérük nem tért vissza Auschwitzból.
Szarvas nagyközség elöljárósága által 1945 februárjában kiadott községi bizonyítványokból is tájékozódhatunk egyes személyek sorsáról. Pl. Deutsch Pál munkaszolgálatos fogolytáborból való elbocsáttatását kéri, ill. megállapítják, hogy szülei Deutsch Jenő és Silberstein Irén külföldre szállíttattak, azóta nincs életjel róluk, vagy Meitner Somát és Grün Stefániát a fasiszták külföldre hurcolták, sorsuk ismeretlen, dr Meitner Pál munkaszolgálatos Oroszországban hivatalos értesítés szerint fagyás következtében életét vesztette, dr Meitner István és Meitner Imre munkaszolgálatosokat ismeretlen helyre hurcolták.
A Szarvasra visszatért ortodoxia az 50-es évek elején-közepén még használta imaházát, azonban rövidesen eltűnt a városból, néhány idős ember maradt csak, sokan a békéscsabai zsidó- öregek házába kerültek.
A visszatért neológok szintén tartottak istentiszteleteket az iskola-tanácsteremben, melyeket Kalmár Jenő vezetett le, aki házasságkötési szertartásokat is végzett. Temetési szertartásokon Réti László és Singer Zoltán működött közre. 1947 nyarán a neológ hitközség lelkészi állása betöltetlen volt, az ortodox hitközség rabbija Jakobovics Simon volt.
A szarvasi zsidóság súlyos vérveszteségét jól érzékeltetik az alábbi foglalkozási adatok:
Évszámorvosokügyvédekkereskedőkiparosokösszesen
19356108337136
194741261243
A Magyarországon kudarcot vallott asszimilációs stratégia helyett egyre többen a kivándorlásban látták sorsuk megoldását.
Tömegessé vált az elvándorlás, Budapestre és a vidéki nagyvárosokba (pl.Kecskemétre), de elsősorban az Egyesült Államok és Palesztina volt a fő cél.
1948 "a fordulat éve" után - mely egybe esett a zsidó állam 1948 májusban történt megalakulásával - az Izraelbe való kivándorlás (alijázás) hatalmas lökést kapott. A hatalomátvétel után, az államosításokkal megszűntek a zsidó élet hagyományos lehetőségei. A diktatúra ugyan befagyasztotta a vándormozgalmat, azonban az illegális kivándorlás gyakorlatilag sosem szünetelt. 1949 közepéig pl. nyitva állott egy illegális útvonal Pozsonyon át Bécs felé. Az 1934-ben Szarvason született Keszt Péter - neves izraeli költő - szülei pl. 1951-ben hagyták el illegálisan az országot.
A Szarvasi Vajda Péter Gimnázium izraelita tanulóinak száma az 1937/38-as tanévben 41 fő volt (8,4%). Azon túlmenően, hogy számuk 1945 után a korábbi évekhez képest jelentősen csökken, az arányok változásaiból következtetéseket lehet levonni a szarvasi zsidóság el- ill. kivándorlására vonatkozóan is:
Tanévaz izr. tanulók számaaránya %-ban
1944/4541.1
1945/46173.6
1946/47114.2
1947/4894.0
1948/4921.2
A fenti adatsorokból megállapítható, hogy 1949-re átmeneti növekedés után az izraelita tanulók száma, aránya ismét az 1944/45-ös tanévben kimutatott mélypontra esett vissza. Nagyobb arányú kivándorlás zajlott le az 1956-os forradalmat követően is, mely áthúzódott az 1957. évre is.
Az 50-es évek végére teljesen kiürültek a város zsidó imaházai, ezzel a jelentős számú és a város gazdasági, valamint kulturális életében nagy szerepet játszó zsidóság szarvasi története is befejeződött. Jelenleg a szarvasi zsidó polgárok száma nem éri el a 10 főt, többségük idős, nyugdíjas korú ember.
A hajdan népes szarvasi zsidóságról a fiatalabb generációk már semmit sem tudnak, a fogyatkozó idősebb nemzedék emlékezete is egyre fakul. Csak az idős szarvasi zsidó polgárok és a Szarvasról elszármazottak emlékeznek, valamint a szarvasi zsidótemető sírkövei sorakoznak békés rendben, s őrzik márványba vésett betűikkel a hajdan Szarvason élt zsidó családok neveit.
Felhasznált irodalom.
I. Palugyai Imre: Békés-Csanád, Csongrád és Honth vármegyék leírása. Pest, 1855
Karácsonyi János: Békés vármegye története. Budapest, 1896
Dr Neumann Jenő: Szarvas nagyközség története. Szarvas, 1922
Zsilinszky Mihály: Szarvas Város története és jelen viszonyainak leírása. Pest, 1872
II. Szarvasi útmutató és naptár 1931. évre. Szarvas, 1930
Szarvasi közérdekű címtár és útmutató szerk.: Jeszenszky József és Zima István. Szarvas 1935
Békés megyei fejek. Szerk: Gergely Gábor Arnold. Békéscsaba, 1929
Cseh Edit: A Békés megyei zsidóság történetéből
(Dokumentumok a zsidóság üldöztetésének történetéhez című kötetben, Gyula, 1994)
III-IV. Évkönyv 1985-1991. Szerk: Schweitzer József. Budapest, 1991
Stark Tamás: A zsidóság a vészkorszakban és a felszabadulás után. 1939-55. Budapest, 1995
Kereskényiné Cseh Edit: A gyulai zsidóság és a vészkorszak. Gyula, 1994
Békés vármegye útmutatója és közérdekű címtára. Összeállította: Kovácsy János. Gyula, 1947
Népszámlálási adatok, lexikonok, a Békés Megyei Levéltár iratai, a helyi sajtó, és az ingatlan-nyilvántartás adatai.
NÉPESEDÉSI ADATOK
ÉvszámA magyarországi izraelita felekezethez tartozókA szarvasi izraelita felekezethez tartozók
 számaaránya %számaaránya %
18501850-1900-ig nincs adat2381,4
1860  5602,8
1870  6703,0
1890  8463,5
1900  8503,3
1910471.3556.28523,3
1920473.3555.98603,4
1930444.5675.17873,0
1941400.9804.66862,7
1949134.0001.5--
Megjegyzés
A zsidóság száma a fent közölt adatoknál a valóságban jelentősen magasabb volt, mivel mintegy harmaduk nem tartozott az izraelita felekezethez. Az országos adatok Magyarország jelenlegi területére vonatkoznak.

K i m u t a t á s 
Szarvas község területén bezárt zsidó üzletekről
Özv. Scherfer Mihályné I. belkerület 8, Fenyő Sándorné I. 8, Scherfer Imre II. 4, Maibaum Miklós I. 156, .Szépvizi Antalné II.44, Rósenberg Ignác II. 74, özv. Lőwy Salamonné II 215, Springely Lajos II 47, özv.Grósz Sándorné II. 49, Fonféder Márkusné II. 8, Májesz Lázár II. 247, Róth Emánuel II.247, Fekete Márton II. 277, Fekete Sámuel II. 276. Schwartz Sándor II. 46, Schőnwald Lajos II. 497, Schlésinger Margit II. 233, dr Halász Aladárné II.229, Schőnfeld József III. 51, Schlésinger Salamon III. 103, .Buk Pál Dezső III.105, .Buk Adolf és fia III. 165, .Fenyő László III. 82, Donner Árpád III. 84-85, Hoffmann Gyuláné III. 184, Klein Miksa III. 196, Bunzl Izidor III. 214, Haász Aranka III.214, .Schlisser Vilma III. 226, Rózsa László III. 280, Singer Zoltán III. 282, Székely Dávidné III. 300, .Sábel Lajos IV. 3, .Reich Jenő IV. 225, Weinberger Simon IV. 38, .Krón Béláné IV. 169, .Kallus Lenke IV. 223, Schlésinger Adolf IV. 223, Reich Sándor IV. 225, Spilberger Imre IV. 225, Weinberger Jenő IV. 252, Schőnwald Lajos IV.378/1, Székely Mór II. 2, Scherfer Jenő II. 2, Klein Mórné II. 8, Klein László II. 8, .Meitner Kft. II. 1 .Katz Márton II. 16, Schwartz Mór II. 16, Schlésinger Sámuel II. 19, Schlésinger Jakab II. 19, Glück Dávid II. 19, Székely Dávidné II. 16, .Rósenberg Gyula II. 19, .Simkó Gyula II. 41, Székely Mózes II. 43, Walfisch József II. 43, Weisz Emil II. 43, özv. Ungár Jónásné II. 45, Walfisch Károly II. 49, .Unió II. 51, Kőnig Mórné és tsa. II. 76, Májesz Pinkász II. 75, .Mauthner László II. 76, Grünwald János II. 126, Gottlieb Benő T. IV. 283.
S z a r v a s, 1944. évi június hó 9-én
(Olvashatatlan aláírás)
jegyző
Megjegyzés:
A szerző köszönetet mond Szatur Gézánénak, a Szarvasi Könyvtár vezetőjének; adatközlőinek: Fekete Jánosné budapesti, Réti László szarvasi, valamint Buk Ferencné szentesi lakosoknak szíves segít-ségükért. Külön köszöni Kereskényiné Cseh Edit-nek, a Békés Megyei Levéltár munkatársának az értékes levéltári anyagokat és a mű megírásának szakmai támogatását; Révészné
Réti Ágnes pomázi lakosnak pedig az archív felvételeket. (1910 körül készültek.)

A szarvasi neológ izraelita temető
(Dr.Kutas Ferenc felvétele)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése