Kristó Gyula emlékezete
A középkortörténet tudós kutatója, Kristó Gyula egyetemi tanár, akadémikus 2004. január 24-én távozott az élők sorából. Kristó Gyula 1939. július 11-én, Orosházán született, 1957-ben nyert felvételt a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, ahol 1962-ben magyar-történelem, 1969-ben pedig latin szakos tanári diplomát szerzett. Negyvenkét esztendőn át, 1962 nyarától 2004 januárjában bekövetkezett haláláig hűséges maradt a Szegedi Tudományegyetemhez; 1969-ben kandidátusi fokozatot szerzett, 1977-ben a történettudományok doktora lett, 1978-ban nevezték ki egyetemi tanárrá, 1998-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Egyedülálló tehetségének és fáradhatatlan munkabírásának köszönhető páratlanul gazdag életművet hagyott hátra: életében százegy könyve és könyvjellegű munkája látott napvilágot, amelyeket nagyrészt önállóan, kisebb részben társszerzőként alkotott (csaknem valamennyi világnyelven jelent meg monográfiája), huszonöt kötetet szerkesztett, több mint hatszáz tanulmányt publikált tizenkét nyelven; halálát követően az elkövetkező években több, általa írott munka, számos tanulmány és önálló kötet megjelenése várható. Munkásságának gazdagság mögött semmivel nem marad el annak sokoldalúsága: szívéhez ugyan az Árpádok kora állott legközelebb, de maradandót alkotott a magyar őstörténetet és a vegyesházi királyok századait vizsgáló munkáiban is, kutatási időszaka az uráli őshaza korától a mohácsi csatavesztésig terjedt. Alkotásainak tematikai változatossága, látásmódjának interdiszciplinaritása szintén csodálatraméltó: a politika-, az állam-, a jog-, a társadalom-, az ideológia-, az egyház-, a had-, az irodalom- és a művelődéstörténetnek egyaránt mestere volt, kiváló szakértelemmel művelte a történettudomány segédtudományait is. Bármely korszakról s bármely tárgyról szóljanak is művei, mindegyiket a feltétlen forrástisztelet hatja át. A dogmatizmust és bármiféle prekoncepciót elutasítván munkáit kritikailag megvizsgált, hiteles forrásokra alapozva írta, s csupán annyit írt meg, amennyit a források megírni engedtek. Végigkísérték pályáját a filológiai precizitást kívánó, kevésbé látványos, ám fontosságában nehezen túlbecsülhető – hiszen valamennyi további történészi munka fundamentumául szolgáló – forráskiadási és fordítási munkák. Az előbbiek közül mint legjelentősebbet a Thuróczy-krónika editióját lehet kiemelni, amely Mályusz Elemérrel és Galántai Erzsébettel társszerzőségben jelent meg. (Johannes de Thurocz, Chronica Hungarorum. I. Textus. Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum. Series nova. VII. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1985. Társszerző: Galántai Erzsébet; II. Commentarii. 1. Ab initiis usque ad annum 1301. 2. Ab anno 1301 usque ad annum 1487. Composuit Elemér Mályusz. Adiuvante Julio Kristó. Serie nova. VIII. IX. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1988.) A munkatársaival közösen szerkesztett és fordított, a honfoglalás és az államalapítás korának írott forrásait magyar nyelven hozzáférhetővé tevő két kötete immáron mind az oktatásban, mind a kutatásban nélkülözhetetlen kézikönyvvé vált. (A honfoglalás korának írott forrásai. Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 7. Szeged, Szegedi Középkorász Műhely, 1995; Az államalapítás korának írott forrásai. Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 15. Szeged, Szegedi Középkorász Műhely, 1999.) Kristó Gyula tehát mind a mikrofilológiai elemzésnek, mind pedig a nagy ívű elméletalkotásnak egyedülálló mestere volt. A megalé syntaxis ideje az 1998 és 2003 közötti évek voltak, ebben az időszakban harmincöt könyve látott napvilágot, amelyek között találhatni egyfelől teljességgel új, a kutatás számára még hosszú ideig alapkönyvként fungáló műveket, másfelől pedig korábban már publikált, ám jelentősen átdolgozott és bővített munkákat. Az Árpád-kor teljes egészében feldolgozó műve a magyar kiadás után két esztendővel Franciaországban is megjelent. (Magyarország története 895-1301. Budapest, Osiris Kiadó, 1998; Histoire de la Hongrie Médiévale. I. Le temps des Arpads. Presses Universitaires de Rennes, 2000.) Önálló könyvben írta meg a XI. század, Makk Ferenccel társszerzőségben a IX. és X. század, s szintén társszerzőségben a XIV. század történetét. (A tizenegyedik század története. Magyar Századok. Budapest, Pannonica Kiadó, 1999; A kilencedik és a tizedik század története. Magyar Századok. Budapest, Pannonica Kiadó, 2001. Társszerző: Makk Ferenc; Magyarország története 1301-1526. Budapest, Osiris Kiadó, 1998. Társszerzők: Engel Pál és Kubinyi András) Koncepciójában korszakalkotóan új a középkori térszervezésről és tájszemléletről, és hézagpótló a középkori historiográfiáról szóló monográfiája. (Tájszemlélet és térszervezés a középkori Magyarországon. Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 19. Szeged, Szegedi Középkorász Műhely, 2003; Magyar Historiográfia I. Történetírás a középkori Magyarországon. Budapest, Osiris Kiadó, 2002.) Ugyanezek időben két igen jelentős, az Árpádokról és a magyar nemzet születéséről írott munkáját Németországban is kiadták. (Die ersten Könige Ungarns. Die Herrscher der Arpadendynastie. Herne, Verlag Tibor Schäfer, 1999. Társszerző: Makk Ferenc; Die Geburt der ungarischen Nation. Studien zur Geschichte Ungarns. 4. Herne, Verlag Tibor Schäfer, 2000.)
Nagy ívű munkásságának interdiszciplináris voltát kiválóan mutatja, hogy számos műve nem csupán a stricto sensu középkortörténészek, hanem a középkort kutató jogtörténészek számára is alapirodalomként szolgálhat. Ezek közül feltétlenül kiemelendők a vármegyerendszer kialakulását, a magyar állam és a magyar nemzet megszületését tárgyaló monográfiái, a középkori históriákat és Kun László történetét az okleveles forrásokban bemutató szövegválogatásai, Szent István Törvényeinek és Intelmeinek tanulságos bevezetéssel ellátott fordítása. (A vármegyerendszer kialakulása Magyarországon.Nemzet és emlékezet. Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1988; A magyar állam megszületése. Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 8. Szeged, Szegedi Középkorász Műhely, 1995; A magyar nemzet megszületése. Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 12. Szeged, Szegedi Középkorász Műhely, 1997; Középkori históriák oklevelekben (1002-1401). Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 1. Szeged, Szegedi Középkorász Műhely – Gondolat, 1995. Második kiadás 2000; Kun László emlékezete. Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 5. Szeged, Szegedi Középkorász Műhely, 1994; Szent István király Intelmei és Törvényei. Szent István Könyvek. Budapest, Szent István Társulat, 2000. Társszerző: Bollók János) Utolsónak hagytuk e talán legnagyobb volumenű, tudománytörténeti jelentőségű vállalkozás megemlítését, az azóta tizenhét kötetet megért, 1990-ben általa iniciált és gondozott Anjou-kori oklevéltárat. (Anjou-kori oklevéltár. I. 1301-1305. Budapest – Szeged 1990.)
A magántudós Kristó Gyula azonban nem nyomta el Kristó professzort, a tudományszervezőt. 1983-tól 1995-ig állott a József Attila Tudományegyetem Középkori és Koraújkori Magyar Történeti Tanszékének élén, segítségével jött létre – az országban másodikként - a Történeti Segédtudományok Tanszéke, amelynek keretében immáron – az országban egyedülállóan - Bizantinológiai és Középlatin Filológiai Tanszékcsoport is működik, 1992-ben létrehozta a Szegedi Középkorász Műhelyt, amely megindította a nem csupán Magyarországon, hanem Közép-Európában egyedülálló Szegedi Középkortörténeti Könyvtár sorozatát, (1993-ban Szegeden indult először az országban medievisztikai szakképzés, 1994-ben pedig a középkori PhD-képzés), Kristó professzor 2003-ig vezette a történeti szakok mindegyikére kiterjedő Történész PhD-iskolát vállalván a tanítványnevelés fáradságos munkáját. Kristó Gyulát oroszlánrész illeti abban, hogy a szegedi medievisztika az európai középkorkutatás egyik központjává, országon belül pedig immáron vitathatatlan fellegvárává válhatott. Tagja volt a Történelmi Szemle, a Századok, az Acta Historica Universitatis Szegediensis szerkesztőbizottságának, főszerkesztőként állott a Szeged történetét öt kötetben bemutató munka élén, hosszú időn át dolgozott a Magyar Tudományos Akadémia, az Oktatási Minisztérium, a Szegedi Akadémiai Bizottság, a Magyar Történelmi Társulat bizottságaiban.
E kiterjedt tudományos és tudományszervezői tevékenység mellett a közéletre szintén jutott ideje és ereje, 1982-től 1985-ig a JATE rektori, 1987-től 1989-ig a JATE Bölcsészettudományi Karának dékáni, 1992-től 1993-ig a Történeti Tanszékcsoport vezetői feladatát látta el áldozatkész lelkiismeretességgel. Munkásságát több kitüntetéssel is elismerték, 1981-ben „Az 1300 éves Bulgáriáért” kitüntetést, 1985-ben pedig a Munka Érdemrend Aranyfokozatát kapta meg, 1986-ban Kuun Géza-díjban, 1994-ben Szent-Györgyi Albert díjban, 1994-ben Csongrád Megye Alkotói Díjában, 1995-ben Szűcs Jenő-díjban részesült, 1998-ban Szeged város díszpolgára, 2002-ben pedig a Pécsi Egyetem díszdoktora lett.
Engedtessék meg végezetül néhány szó a tanítványnak Kristó professzorról a tanárról és az emberről: akár az Auditorium Maximum katedrájáról tartott előadáson, akár tanszéki szobájának sacrariumában vezetett két-három fős műhelyszemináriumán hallhattuk őt megnyilatkozni, a bámulatba ejtő szaktudáson átsütő mély humánum, a felelősségteljes komolysággal elénk tárt kutatási anyag feszességét oldó derű, a hallgatóság kérdéseire, felvetéseire adott precíz válaszokat személyessé tevő, az egyes tanítványok kutatói habitusához mért, arra pontosan odafigyelő, tehetségét kibontani sarkalló javaslatok és kritikájukban is építő jellegű megjegyzések hatották át, s tették mindannyiunk számára életre szólóan emlékezetessé ezen alkalmakat.
Nótári Tamás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése