A parlamenti iratok (1861–1918) adatbázisa

Szerző: Dajkó Pál | Dátum: 2008-06-12 17:12 | Rovatok: Társadalom / Internet / Webérték | Forrás: IT café

Az Országgyűlési Könyvtár projektje fontos mérföldkőhöz ért: már elérhető az 1861 és 1918 közötti időszak kereshető adatbázisa.

Tegnap az Országház Delegációs Termében ünnepélyes keretek között jelentették be a közreműködők, hogy az Országgyűlési Könyvtár nagy vállalkozása, a magyar parlamenti jegyzőkönyvek és iratok digitalizációja fontos állomásához érkezett: azOrszággyűlési naplók és irományok (1861–1918)címmel rendezett bemutató időpontjától fogva elérhető az interneten a képviselőházi naplók és irományok, valamint a felsőházi naplók 1861 és 1918 között keletkezett dokumentumainak teljes szövegű, kereshető adatbázisa.

„Az adatbázis a magyar törvényhozás egy korszakának alapdokumentumait, a magyar történelem kutatásának alapvető fontosságú forrásait tartalmazza. A feldolgozott dokumentumok által átfogott időszak íve a kiegyezéstől az első világháborún át, a független Magyar Köztársaság kihirdetéséig, Károlyi Mihály hatalomra kerüléséig tart. A dokumentumokban az ezekhez a politikai kérdésekhez fűződő parlamenti viták is nyomon követhetőek, de természetesen ebben az időszakban számos rendkívül fontos és érdekes törvény is született (pl. az új, állandó országház építését elrendelő törvény, az ipartörvény, a főrendiház reformját szabályozó törvény, stb.). Az ezekhez kapcsolódó irományok és viták is pontosan megismerhetőek. Fontos megemlíteni, hogy

a feldolgozott dokumentumok megkerülhetetlenek az oktatás és a tudományos kutatás számára

az adatbázis mindenki számára közkinccsé képes tenni a magyar törvényhozás dokumentumait hazánkban, a határon túli, és a tengeren túli magyarság körében is

az adatbázis nagyságrendje az elsők között van a magyar könyvtárak világában, de nemzetközi összehasonlításban is figyelemre méltó

ez az első olyan, az Országgyűlési Könyvtár által készíttetett, történeti adatbázis, ami kifejezetten a Parlament tevékenységét és az e tevékenység során keletkezett dokumentumokat dolgozza fel”

Komlóssy Gyöngyi

A feldolgozás során közel 800, az iratokat tartalmazó hatalmas kötetet digitalizáltak, s összességében több mint 300 ezer oldalt szkenneltek be. A mutatók már eddig is elérhetők voltak – csakúgy, mint az 1990 óta keletkezett anyagok, hiszen azokat eleve digitális formában rögzítették –, a befektetett hatalmas munkának köszönhetően most már viszont szövegszerűen kereshető adatbázis jött létre. Egyelőre a fellelhető parlamenti iratok egy része (igaz, a fontosabbak) került fel az adatbázisba, de a közreműködők tovább folytatják a munkát, s egyrészt az 1861–1918 között keletkezett, még hiányzó iratokat fogják feldolgozni, illetve – amennyiben pénz és kapacitás lesz rá – az 1918–1989 között született anyag digitalizálásának is nekilátnak. A vállalkozás nemzetközi szinten is értékelendő nagyságú – habár a tegnapi jogos örömöt és emelkedett hangulatot azért a kötelező szerénység kell, hogy kövesse, hiszen – ha nem is elsősorban a parlamenti anyagok digitalizálása esetében, de – irdatlan nagyságú projektek folynak szerte a világban. Annyi bizonyos, hogy joggal lehetünk büszkék a most nyilvánosságra hozott adatbázisra – még akkor is, ha a bemutatón jelen lévő Szili Katalin házelnök kissé elvetette a sulykot, amikor arról szólt, hogy két igazán fontos parlamenti hagyomány van Európában: a brit és a magyar… (Talán a földalattira gondolt, ott még némiképp megállja a helyét ez az állítás.)

De megnézve az oldalt, bizony akadnak azért még hiányosságok. A megvalósításban a digitális projektjeiről ismert Arcanum Kft. vett részt, s a mögöttük lévő szakmai tapasztalatot tekintve meglepő, hogy az internetes felület és technológia mutat néhány hiányosságot – ahogy kollégám megjegyezte, bizony ez ma már igen csak fapadosnak számít.

A dizájnról csak annyit – ezt már sokszor leírtam, mint ahogy azt is, hogy ez valószínűleg egyszerűen ízlés kérdése –, hogy jómagam nem nagyon kedvelem az „archaizáló”, a papíralapú megjelenést túl erősen imitáló weboldalakat. Az az érzésem ezekkel kapcsolatban, hogy roppant idegenek a képernyők világától: a weboldalaknak jellegzetes, az adottságaikból fakadó saját formaviláguk jött létre, melyben a használhatóság és az esztétika talál valamiképp egyensúlyra; külön formanyelvük van, amelyet a jobb webtervezők kiválóan használnak, s amelybe például az adatbázis háttérképe, a maga túlzsúfolt, szemet fárasztó mintájával biztosan nem tartozik bele. Amellett már régóta léteznek alapvető elvárások egy weboldallal kapcsolatban: például, hogy legyen impresszuma, mely minden oldal láb- vagy fejlécében szerepel. Ez az adatbázisból hiányzik, tehát innen biztosan nem tudjuk meg, hogy ki készítette az oldalt, ki felelős a technológiáért, ki találta ki a megjelenést stb.

Az adatbázist Reisz T. Csaba, a Magyar Országos Levéltár főigazgató-helyettese mutatta be

Az adatbázis kereshetősége – vagyis a lényeg – megfelel egy ilyen szolgáltatástól elvártnak – azt a technológiát használják, amelyet például a Google is a könyvdigitalizáció során: úgynevezett „kétrétegű” PDF-fájlokat hoznak létre, így egyrészt tárolják egész oldalasan a dokumentumot, de a karakterfelismerő programmal kiegészítve kereshetővé is teszik, s a szövegek kimásolása sem okoz gondot. Ám a keresőnek van egy komoly hibája, amelyet egyszerűen nem értek. Már a kezdőoldalról úgy jutunk tovább, hogy a linkre kattintva új ablakban nyílik meg a következő lap, s ez a módszer folytatódik a továbbiakban is: ahány találat, annyi ablak. Néhány kattintás után káosz keletkezik a tálcán, s ha ehhez még hozzávesszük, hogy az Adobe Reader is megnyílik egy új ablakban, akkor teljesen összeomlik a gyanútlan felhasználó. Ez a módszer véleményem szerint – amellett, hogy messze nem felhasználóbarát – súlyosan rombolja a készítők szakmai tekintélyét.

Az adatbázis létrejötte fölött érzett örömemet ezek a hibák sajnos komolyan el tudták rontani. Ismerve egy ilyen munka tényleges menetét, minden elismerésem azoknak a könyvtári szakembereknek, akik a félelmetes mennyiségű aprómunkát elvégezték. De ami a netes megjelenítést illeti, itt azért akad még tennivaló.