Keresés ebben a blogban

Tetszik? Jelöld be te is!

Tollforgató Történelmi Lap

2010. július 5., hétfő

Bánlaky (Breit) József : A szőregi csata. 1849. augusztus 5-én - Magyarország 1848/49. évi függetlenségi harczának katonai története (részlet)

Bánlaky (Breit) József : 
A szőregi csata. 1849. augusztus 5-én

Részlet a szerző Magyarország 1848/49. évi függetlenségi harczának katonai története című művéből

(3. kötet, 242-249. p.)

Midőn Kossuth Dembinski azon elhatározásáról, hogy a szegedi elsánczolt tábort odahagyva, Szőregnél foglal állást, tudomást nyert, nyomban futárt küldött Bemhez Erdélybe azon felhivással, jönne késedelem nélkül Magyarországba s venné át a sereg fővezérletét, mielőtt Dembinski tönkre tenné a haza ügyét! Utóbbinak egyidejüleg határozott parancsot küldött, hogy a sereget, amennyire lehet, sebes menetekben Aradra vezesse, a hova Görgey már közeledőfélben volt. Végre Vécsey is oda utasittatott, hogy Temesvár ostromával felhagyva, szintén Aradra vonuljon s addig is, mig maga hadteste zömével megérkezhetnék, legalább néhány zászlóaljat s huszár századot sietve küldjön át, miután egy osztrák seregtest Makóról Aradra vette irányát. IlyformánKossuth Aradnál mintegy 80.000 embert vélt összpontosithatni ; az ezen tekintélyes haderőnek szóló hadmüveleti tervet vagy ő maga, vagy talán környezetének egyik tagja, de minden esetre az ő, remény dolgában kiapadhatlan intenczióihoz képest következőleg vetette papirra : "Ha Dembinski Szőreget odahagyni kényszerülne, vagy ezt azon czélból, hogy Görgeyvel Aradnál egyesüljön önként megtenné, akkor ezen egyesült hadsereg, a Görgeyt két menetnyire követő orosz sereg előnyomulásával keveset törődve, a Bánságban egyesült erővel az osztrákokra vesse magát, kiknek legyőzetése ez esetben elkerülhetlenné válnék ; mialatt aztán Arad vára az oroszoknak a Maroson való átkelést a megteendő kerülő folytán késleltetné, az egyesült magyar hadseregnek az osztrákokat itt, az országnak ezen végső sarkában szüntelenül lefelé kellene szoritania, kiknek ilyenformán más kibuvójuk alig maradna, mint Oláhországban menedéket keresni. Ezek után a hadsereg – az oroszok menetét akadálytalanul tovább folytatni hagyván – a Tiszán át a Bácskába nyomul, a honnan irányt Komárom felé véve s miután itt kellő erősbitéseket vont magáhaz, ujult erővel a harczok terére lépjen. Ha ellenben ezen tervnek leglényegesebbje, t. i. az osztrákok elnyomása nem sikerülne, akkor a magyar sereg 50.000 embere Erdély felé vonuljon, és mialatt a szorosokat a legerélyesebben védi, az ottani ellenséget túlnyomó erővel semmisitse meg és azután az orosz haderőket a Moldvában vagy Oláhországban támadja meg, a midőn azután kedvező siker esetén a portának is fel kellene hagynia ingadozó magatartásával."
Ezen messzemenő tervek regényessége első tekintetre szembeötlő, azt azonban az élénk képzeletű szerző határozottan helyesen inaugurálta, hogy Dembinski akár kényszeritve, akár szükség nélkül is, de a legrövidebb idő alatt biztosan oda hagyja majd Szőreg vidékét.
Makónak az ellenség által történt megszállásának hire arra birta Kossuthot, hogy Duschek pénzügyminisztert a bankjegy sajtóval, a készpénz, arany és ezüstkészlettel Lugosra küldje, a hadfelszerelési intézetet pedig Facsetre, a fegyvergyárat Ménesre, a kardgyárat és ruházati bizottságot Radnára helyezze át. Ámde azoknak uj rendeltetési helyeiken már nem nyilt többé alkalmuk munkálkodásuk ujbóli felvételére.
A Tisza balpartjára átkelt és augusztus 3-ika folyamán az ujszegedi hidfőt is odahagyni kényszerült sereg augusztus 4-ike folyamán következőleg állott fel : a IX. hadtest ujból Dessewffy alatt egyesülve, Szőregnél ; ennek Wisocki hadosztálya a szőregi töltés mentén, a melynek marosmenti részét Dembinski 50 löveg számára lőrésekkel látta el ; Gaál, miután 3-án egyik hadosztályátLenkey fölvétele czéljából Zomborba küldötte, mely aztán az utóbbival együtt ismét Deszkre vonult vissza, a X. hadtesttel az utóbb emlitett helységnél foglalt állást ; Schlick-kel szemben a zombori töltésen csupáncsak Szerdahelyi őrnagy maradt 1 zászlóalj, 1 lovas század és 3 lövegnyi gyenge különitményével. Guyon a IV. hadtesttel, mint tudjuk, Gyalánál állott, honnan azonban a következő napon Rambergnek a Tisza balpartjára bekövetkezett átkelése folyttán, Szt.-Iván alá húzódott vissza. A Szt.-Iván-Szőreg-Deszk körül ekként egyesült csapatok létszáma, a népfölkelést nem számitva, 38.000 emberre tehető mintegy 100 ágyúval, a fenti létszámba benfoglalt 4000-5000 lovast is betudva.
Az augusztus 4-én este Lenkeytől vett azon hir, hogy Schlick egy egész hadtesttel Makónál, tehát a magyar sereg jobb oldalában és hátában áll, máris azon elhatározásra birta Dembinskit, miszerint a csatát Szőregnél sem fogadja el, hanem seregét a Kmethyvelleendő egyesülés végett hátrább vezeti. Azonban nem tudni mily indokok, lehet hogy többek között az elmult napon VettertőlBeodráról vett levél, melyben ez már a szegedi elsánczolt tábor elhagyását is roszallotta, mi miatt közte és Dembinski között oly feszültté lett a viszony, hogy előbbi nemsokára lemondott állásáról, – elhatározása kivitelénél ingadozóvá tevék az altábornagy-főparancsnokot, a ki most már sem az elvonulásra, sem pedig a küszöbön álló csata elfogadására sem intézkedett határozottan. Miután reggel 7 óra tájban Dembinski az ellenség által elfoglalva tartott hidfőben csapatmozdulatokat vélt felismerhetni, rögtön megkezdette ütegei által a tüzelést, a mely kürülbelül 2 óra hosszáig, de nem valami látható eredménynyel folyt, s miután azt az ellenség is csak gyéren viszonozta, ezen körülményből úgy látszik ugy Dembinski, mint Mészáros azon következtetést vonta le, hogy az ellenség a tegnapi naphoz hasonlóan aznap is nyugton marad, a mit Dembinski seregének elvonultatására akart felhasználni.
Ez értelemben irta Mészáros augusztus 5-én reggeli 9 óra 30 perczkor Kmethyhez az alábbi parancsot : "Miután az ellenség részéről egy 16.000-20.000 főnyi hadtest Csongrádnál a Tiszán átkelt és Vásárhelyig, innen pedig egy kisebb része Orosháza felé, a nagyobb rész pedig Makóig és innen még tovább nyomult előre, úgy hogy az állitólag Aradtól 4 órányira állva, a Maros átjáró birtokában van, sőt még egy rész Szegedről is Makó felé tart, – ennek folytán a sereg parancsnoksága jónak látta, a szegedi állást odahagyni és még ma 5-én Bébáig, 6-án Ó-Besenyőig, 7-én pedig Nagy-Kikindáig húzódik vissza. Ehez képest tábornok úr állását, a hidak hasznavehetlenné tétele után elhagyva, akként intézkedjék, hogy augusztus 7-én Nagy-Kikindára érkezzék, hogy ott a sereggel egyesülhessen."
A helyett tehát, hogy Dembinski, ha már minden áron az összecsapás elől ki akart térni, a Görgeyvel való mielőbbi egyesülést kereste volna, nem is egyenes irányban Temesvárnak, hanem délre letérve, Kikindának vette utját, miáltal Haynaunak alkalma nyilt, hogy magát a két magyar sereg közé ékelve, azokat végleg távoltartsa és elszakitsa egymástól és hogy esetleg az egyenes irányban utjába eső Temesvárt, még Dembinskit meg is előzve elérhesse és fölmentse.
Az indokot ezen déli kitéréshez, a Kmethynek szóló fentközölt parancs tartalma után itélve, ama bizonyos ellenséges hadtestnek Makóra érkezése szolgáltatta, miközben azonban az altábornagy úgy látszik nem is gondolt arra, hogy e tájon Kanizsa felől – bár határozottan tudomása lehetett Ramberg átkeléséről – ugyanaz a veszély fenyegeti.
A sereg elvonulásának az intézkedés értelmében az est beálltával kellett volna megkezdődnie, csakhogy Haynau a magyar főparancsnok ezen számitásán hatalmas keresztvonást húzott át, amennyiben a két szárnyhadtestnek közelebb érkezhetése czéljából 5-én délutánra elodázott támadást, a kijelölt időben végre is hajtotta.
Az elrendelt támadást Liechtenstein Ferencz altábornagy déltájban végrehajtott szemléje előzte meg, miből az osztrák hadparancsnokság tudomására jutott, hogy a magyarok még mindig a szőregi töltés mentén csatakészen állanak.
A szándékolt támadáshoz Haynau seregét délután 4 órára következőleg csoportositotta a hidfőben : első harczvonalban, az élosztályokkal egészen közel a hidfő sánczozataihoz a IV. hadtest Lobkowitz hadosztálya, a Benedek dandárral az aradi úttól balra, Jablonowskiéval attól jobbra állott fel ; második harczvonalba a IV. hadtest Herzinger hadosztálya, a harmadikba pedigPanjutin orosz hadosztálya jutott ; a tüzérfőtartalék az Auersperg vértes ezred födözete alatt a Jablonowski dandártól jobbra állott fel. Az emlitett vértes ezred leszámitása után még 22 lovas századból és 3 ütegből álló Bechtold hadosztály parancsot kapott, miszerint haladéktalanul bontakozzék ki a hidfő délnyugati végéből. A támadáshoz ekként összpontosult csapatok létszáma 25.000 embert – ezek között mintegy 5000 lovas – és 160 löveget tett ki.
Miután tiszta arcztámadás a szőregi töltés mögött jól födött ellenséges tüzértömeggel szemben igen veszteségteljesnek igérkezett,Haynau a Bechtold lovas hadosztályt a magyarok baloldalának megkerülésére rendelte ki ; hogy pedig ennek ezen müvelethez megfelelő támpontja legyen, a táborszernagy az Eriwansky orosz vadász ezred 3 zászlóalját 2 lovas századdal és 2 osztrák röppentyü üteggel délutáni 4 órakor a szt.-iváni erdő megszállására inditotta el és egyidejüleg ezen csapatok támogatására a Tisza jobb partján, az előbb emlitett erdővel szemben levő folyam könyöknél*) még 6 orosz löveget állitott fel. Az erdőt megszállva tartó 2 honvéd zászlóalj, mihelyt az orosz zászlóaljak a szőregi töltésről a roham keresztülviteléhez fogtak, a döntő összeütközést be sem várva, Szt.-Ivánra húzódott vissza, mire az orosz gyalogság nyomban megszállotta a többször emlitett erdőt, a vele volt tüzérség és lovasság pedig arczczal Szőreg és Szt.-Iván felé az erdő előtt állott fel.
Most tehát Bechtoldnak meglévén kellő támasza, nyugodt IéIekkel megindulhatott volna a kijelölt irányban támadólag előre ; ámde a lovas hadosztály már elindulását megelőzőleg is majdnem 1 órával kelleténél többet töltött el a hidfőben, midőn pedig a Tisza mentén Iefelé vonulva, a szőregi töltés közelébe jutott, Dembinski azon át néhány huszár századot támadásra rendelt ellene. A lovas hadosztály elővédjét képező Császár-dsidások 1 üteggel erre ellentámadásba mennek át és a huszárokat rövid összecsapás után visszavetik. Most már Bechtold nyugton tovább folytathatta utját, de miután a töltést közelebbről szemügyre vette, úgy találta, hogy az sokkal magasabb, semhogy zárt osztagokkal azon átkelni lehetne, minek folytán hadosztálya zömével mindaddig, mig a tüzérek és az orosz utászok a töltésen a kellő számú és nagyságú réseket elkészitenék, a csataterven látható helyen és módon várakozó állásba helyezkedett.
Minthogy időközben fél 6 óra lett és Bechtold még mindig nem mozdult helyéről, Haynau türelmét vesztve, anélkül hogy továbbra is a lovasság megkerülő mozdulatának érvényesülésére várna, intézkedéseket tett az arcztámadás megkezdésére. Ezen intézkedések értelmében mindenekelőtt a IV. hadtest tüzérsége, majd ennek jobb szárnyához csatlakozva a főtüzértartalék, összesen 99 lövegét számláló 16 1/2 üteg vonult fel Dembinski ütegeivel szemben, félkört alakitva a szőregi töltéstől 700-1000 lépésnyi távolságra.
Ha ekkor Dembinski, a helyett hogy két nagy lovas tömegét Dessewffy és Zamoyski alatt, mely utóbbi nem annyira második harczvonal gyanánt, mint inkább tartalék viszonyban Szőreg nyugati széle előtt állott fel, – egyikét vagy másikát az úgyszólván fedezet nélkül, védtelenül előresietett osztrák ütegekre, de kivált a tűzvonal jobb szárnyán állókra rohamra inditja, azok körében alighanem igen nagy zavar támadhatott volna ; ámde az altábornagy ekkor már – miután Guyon hadteste már különben is útban volt Béba felé – inkább azon törte az eszét, hogyan lehetne legjobb szerivel a döntő összeütközés elől kitérni. Ennek megfelelőleg az osztrák tüzérség által úgy szám mint ürméret s igy hatásképesség tekintetében különben is felülmult ütegeit másfél órai müködés után egymás után kivonni kezdé a tüzvonalból. A tüzérség, valamint egyáltalában az egész sereg visszavonulásátDessewffynek kellett fedeznie lovasságával.
Amint a magyar tüzérség tüze alábbhagyni kezdett, Liechtenstein Ferencz altábornagy nyomban megkezdte támadó előnyomulását a balról jobb felé lépcsős alakzatba tagozott gyalogsággal, minél a légszélső balszárnyat a Maros mentén Benedekdandára képezte : ezt követte kissé jobbra hátul Jablonowski, majd még jobban jobbra hátul a két harczvonalba tagozott Herzingerhadosztály s végül még tovább jobbra a Panjutin hadosztály egyik dandára, mig a másik dandár 5 zászlóalja és 18 lövege a hidfő megszállására maradt vissza.
A kölcsönös helyzetet ez időtájt – este 6 óra körül – a csataterv mutatja.
Miután ekkor már csak gyéren hangzott fel a magyarok részéről egy-egy ágyúlövés és úgy látszott, hogy már első vonalbeli gyalogságuk egy része is visszavonulásra gondol, Liechtenstein altábornagy a Lobkowitz hadosztály elől levő két dandárának rohamot parancsol. A Benedek dandár, melynek vezetését parancsnokának ujbóli megsebesülése után Siegenthal ezredes vette át, a szőregi töltésre érve, azt már megszállatlanul találta, ellenben a Jablonowski dandár, melyet második harczvonalban a Thundandár követett, még mindig talált ellentállásra. A Wisocki hadosztály néhány zászlóalja és 1 üteg ugyanis parancsot kapott, miszerint mind addig, mig a visszavonuló tüzérség és gyalogság kellően tért nem nyer, minden áron tartson ki állásában a töltés mentén. Midőn tehát a Jablonowski dandár élosztagai a töltésre feljutottak, a csekély magyar had egy elhatározott ellentámadással azokat csakhamar ujbóI leszoritotta onnan. Az óriási túlerővel szemben azonban ezen előny természetesen csak igen rövid ideig tarthatott és ha Zamoyski néhány lovas századot a maroknyi vitéz csapat támogatására előre nem küld, majdnem bizonyos, hogy az utolsó szál emberig ütegestől az ellenség kezébe kerül ; igy azonban mindössze 1 löveg és 2 lőszerkocsi esett áldozatul.
Ezalatt végre valahára a lovas hadosztály is megmozdult a töltés mögött elfoglalt várakozó helyzetéből és mihelyt azon átkelt, báró Simbschen tábornok a Császár-dsidások élén Szt.-Ivánnak vette irányát, mögötte kissé balra Lederer dandára és még jobban balra oldalt, mintegy 1000 lépésnyire a szt.-iványi erdő előtt 2 1/2 üteg vonult fel ; 4 század Liechtenstein-chevauxlegers 1/2 üteggel báró Mensdorff ezredes parancsnoksága alatt az esetleges visszavonulás fedezésére a töltés tulsó oldalán maradt vissza, kihez nemsokára még 1 orosz zászlóalj és 1 osztrák röppentyü üteg is csatlakozott.
Dessewffy parancsnoksága alá helyezett magyar lovas hadosztály, melyet Dembinski mindjárt a harcz kezdetén azon czélból rendelt saját balszárnya mögé, hogy onnan esetleg, ha alkalom nyílik, a töltésen átkelve, az osztrák tüzérvonal jobb oldalába kerülni iparkodjék, de a melynek élosztagait, mint láttuk, az osztrák lovas hadosztály mindjárt kezdetben visszavetette, – az utóbbinak támadó előnyomulásával szemben Szőreg délnyugati vége és a töltés között, arczczal a szt.-iványi erdő felé és ütegeit arczvonala elé tolva, harczkész állapotba vonult fel.
A kölcsönös helyzetet ez időtájt – este 7 óra 30 percz körül – a csataterv mutatja.
Simbschen a magyar harczvonalnak Szőreg felé horogalakban visszahúzott balszárnyára vetvén magát, az itteni gyengébb huszár osztagokat visszaveti, további előnyomulásában azonban a magyar ütegek tüze által gátoltatik. Ezalatt a magyar huszár harczvonal többi része részben a Lederer dandárra, a Bocskay-huszárok pedig az attól balra teljesen izoláltan álló osztrák ütegekre vetik magukat, melyek gyenge fedezetük mellett majd hogy áldozatul nem esnek ; szerencséjükre azonban a töltés tulsó oldalán visszahagyott Mensdorff ezredével a Bechtold által áthatolhatlannak jelzett gáton átkelvén, nyilsebességgel a huszárok jobb oldalában terem. Ez, valamint azon körülmény, hogy a Jablonowski dandárnak osztagai ekkorára már szintén átkeltek a töltésen, úgy az osztrák ütegekkel, valamint a Lederer dandárral több kisebb csoportban harczba keveredett huszár osztagokat is hátrálásra késztette. Egy részük, a Jablonowski dandárral szemben legvégsőig kitartott néhány zászlóaljjal együtt, Szőreg nyugati szegélye mentén még egy ideig helyt állott, hogy azután a sereg zömét követve, szintén Bébára vonuljon vissza, a hol Dembinskiseregével a csatára következő éjjelt töltötte.
Bechtold, nemkülönben a Benedek és Jablonowski dandárok a beálló esthomályra való tekintettel minden további üldözést beszüntettek.
Az osztrákok e napi vesztesége, Ramberg altábornagyét is beleszámitva, halottakban 45 ember, sebesültekben 1 tábornok, 3 tiszt és 191 ember ; az oroszoknak mindössze 4 sebesültjük volt. A magyarok vesztesége ismeretlen, osztrák források a holtak és sebesültek számát hozzávetőleg 500-ra a foglyul esettekét 300-400-ra teszik, utóbbiak között volt a fiatal Woroniecki lengyel herczeg is, a ki a lovas összeütközés alatt az egyik huszár ezredet vezette. Dembinski, a ki alól a lovat kilőtték, bár nem veszélyesen, de szintén megsebesült.
Befejezett csata után Haynau következőleg állitotta fel seregét : a IV. hadtest Benedek (Siegenthal) dandárát Szőreg és Deszk között ; Herzinger hadosztálya a Jablonowski dandárral Szőreg kellő megszállása mellett az emlitett helység mögött foglalt állást ;Panjutin hadosztálya Szőregtől délre, Bechtold lovas hadosztálya pedig, melynek parancsnoksága Bechtoldról, ennek a szőregi csata folyamán tanusitott késedelmes magatartása miatt gróf Wallloden altábornagyra szállott át, Szt.-Ivánnál ütött tábort, honnan a III. hadtestnek Ráczkeresztúrnál álló különitményével lépett összeköttetésbe. Utóbbemlitett hadtest zöme Oroszlámost érte el s végül az I-ső hadtest Makónál maradt meg.

*) Lásd a csatatervet.
Címlap
Bánlaky (Breit) József : Magyarország 1848/49. évi függetlenségi harczának katonai története. – Budapest : Szerző, 1897-1898. – 1-3. kötet.


Vissza Hadtörténeti gyûjtemény Vissza 1848-1849

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése