A Török család eredetét csak a legutóbbi idők kutatásai tisztázták.1 A család őse bakonaki Horváth Pál volt, akinek három gyermekéről tudunk. Nevük: pati Török László, keményfalvi (Török) György, s a középső, Török Ambrus, aki kezdetben szintén a keményfalvi előnevet használta.
A dunántúli eredetű nemesi család a Mátyás király uralkodása alatti társadalmi mozgások idején emelkedett ki az ismeretlenségből és a szegénységből.2 A felemelkedés egyik útja ebben a korban a főnemesi, bárói családoknál vállalt szolgálat volt. A Török család esetében sem történt ez másképp. Török Ambrus - Bálint nagyapja - az Ujlakyaknál, az ország egyik leggazdagabb családjánál kezdte pályáját,3 amelyet a Kanizsayaknál folytatott,4 s végül 1462-ben Mátyás király szolgálatába lépett.5
Török Ambrus - Úgy tűnik - rendkívül tehetséges, és rátermett egyéniség volt. A királyi szolgálatban katonai és gazdasági jellegű tisztségeket viselt: Sopron vármegye főispánja, soproni kapitány volt, és diplomáciai téren is tevékenykedett6 1468-ban a budai vár udvarbírói tisztét töltötte be, ahol a királyi udvartartás ellátása mellett az összes királyi uradalom igazgatása is hatáskörébe tartozott. Az ott szerzett tapasztalatokat dúsan kamatoztatta Ujlaky Miklós körébe visszatérve, amikor Ujlakyt Mátyás bosnyák királlyá tette. Török Ambrus ekkor a jajcai vár udvarbírójaként, budai mintára szervezte meg Bosznia pénzügyi igazgatását.7 1479-ben Ujlaky halála után visszatért Mátyás szolgálatába, aki ekkor szörényi bánná nevezte ki.8
A szolgálat mellett a Török-család társadalmi felemelkedését Ambrus jó házasságai is elősegítették. Először Vityai Castellanus Veronikát vezette oltárhoz, majd annak halála után az igen vagyonos Antimus János leányát, Ilonát vette el.9 Birtokait mindkét házasságával, de más módon is tetemesen gyarapította: ő szerezte meg Enyinget, amely ezután a család nemesi előnevét adta.10
A tekintélyes nagyságúra felszaporodott birtokállomány következtében a család rangja is megnövekedett, erre vall a Mátyás királytól kapott címeres levél is, amely Budán kelt, 1481. XI. 26-án.11 Ez az oklevél két fiúról tesz említést: Imre és a fiatalon elhunyt Benedek neve szerepel benne. Más forrásokból Török Ambrus három leányáról is tudunk.12 Lucia, Krisztina és Ilona férjhezadásával a család rokonai közé fontos emberek kerültek: Lucia férje Héderváry Ferenc, a későbbi nándorfehérvári bán, Ilonáé Sulyok István lett, ebből a házasságból származtak Török Bálint későbbi gyámjai. Mindkét család tagjai sok szálon kötődtek Török Bálinthoz is. A harmadik vő osztopáni Perneszi Imre,13 ő volt hármójuk közül a legkevésbé jelentős személyiség.
Ambrus Mátyás király halála után a trónkövetelő Habsburg Miksa pártjára állt, de miután annak trónszerző akciója nem sikerült, II. Ulászló király hűségére tért.14 Az idősebbik Török-fiú, Imre, miként atyja, a Hunyadi család szolgálatában állt. A húszéves Török Imrét, a királyi famíliához tartozó középnemest Mátyás király 1484-ben nevezte ki Valkó vármegye főispánjának, mint olyan személyt, akinek hűségében feltétlenül megbízhat.15 Török Imre valószínűleg 1487-ben kötött házasságot Parlaghy György leányával Krisztinával,16 akihez gyengéd szálak fűzték. Ennek kedves bizonyítéka az a pár sor, amelyet egy hivatalos levél végére írt, magyar nyelven.17 Az oklevelek 1502. augusztus 16-án említenek első ízben egy e házasságból származó gyermeket, Miklóst,18 majd 1503. február 24-én a másodikat, Bálintot.19 Bálint születési idejének pontosításában segít egy, a két idézett oklevél kelte közötti időben íródott adománylevél, 1502. szeptember 25-éről, amelyben még csak Miklós nevével találkozunk.20 Bálint születésének idejét tehát az 1502. IX. 25., és az 1503. II. 24. közötti öt hónapra tehetjük. Török Ambrus, a család felemelkedésének elindítója több urat is szolgált, de Imre Corvin János familiárisa maradt, egészen annak haláláig. Gyula várának, a herceg egyik legfontosabb birtokának várnagyi tisztét viselte. Urát alkalmilag nagyobb pénzkölcsönökkel is segítette, az pedig fedezetül nem egy birtokát zálogba adta neki.21 Mivel Corvin a kölcsönöket visszafizetni nem volt képes, a zálogszerződést esetenként adásvételi szerződéssé változtatták, amint ez Szabadka esetében is történt.22 A Török család ekkorra már tetemes nagyságúra nőtt birtokai e módon is tovább gyarapodtak. De a gyarapodás más módon is bekövetkezett. Corvin halála (1504) után, Török Imre 12 000 forint követelése fejében Gyula várát lefoglalta, s csak a tartozás kiegyenlítése után adta át Corvin özvegyének, Frangepán Beatrixnak, 1507-ben.23 - Török Imre urát elvesztvén országos hivatalt vállalt, Nándorfehérvár vicebánja lett.24
Már az előző évekből (1502-1504) is van adatunk arra, hogy részt vett a török elleni végvári harcokban.25 Most, új tisztében 1000 lovasával emlékezetes győzelmet aratott a Kruppa folyónál egy török vezér, Perhát vajda csapatai felett, magát Perhátot is megölte. Jutalmul a királyi kegy nándorfehérvári bánná emelte.26 1507-ben újabb társadalmi rangemelkedésben volt része, akkor II. Ulászló báróvá tette, (Miklós és Bálint fiával egyetemben).27 Így a család a középnemesség felső rétegéből a főnemesség soraiba került. Rangja lehetővé tette, hogy tagja legyen az ország politikai életét irányító testületnek, a királyi tanácsnak, bár ezekben az években többnyire Nándorfehérváron tartózkodott, védve az ország kulcsának tartott erősséget, és csak 1514-ben vásárolt házat a fővárosban.28
Komoly szerepe volt az 1514-es parasztháború harcaiban is, amelyek az ő birtokaira, Futak és Csörög várára is kiterjedtek. Ám Nagy Antal seregének legyőzése, s általa a délvidéki parasztháború megnyerése inkább a parasztvezérek tapasztalatlanságának mint az urak vitézségének volt köszönhető.29
Török Imre részt vett a fiatal Szapolyai János erdélyi vajda 1515-ben indított, sikertelenül végződött török elleni hadjáratában bántársával, Paksy Mihállyal együtt (aki a harcokban életét is vesztette).30 Hadbavonulása előtt, 1515. május 1-én a korabeli szokások szerint végrendeletet íratott. (1) A testamentumban említett gyámok személye jól érzékelteti azt az arisztokrata kört, amelyben ekkor a Török család feje mozgott.
1518-ban Török Imre átmenetileg az országos politikában is szerephez jutott, a Szent György-napi országgyűlésen. Ekkor felutazott Budára, s részt vett annak munkájában.31
Török Imre ezekben az években is következetesen és kitartóan folytatta birtokainak megvédelmezését és gyarapítását. Ekkorra kialakult vagyoni helyzetével kapcsolatban már utaltunk az elnyert Szabadka várára a mezővárossal és tartozékaival, de említeni kell még hogy 1503-ban II. Ulászló királytól birtokokat kapott Baranya és Somogy vármegyében,32 továbbá szívós küzdelmet folytatott Zágráb városával ottani házának birtokáért.33 1514-ben Kállay Borbála összes javait nyerte el a királytól,34 1516-ban Sárkány Ambrustól és Ferenctől a Borsod vármegyei Ónod kastélyát és mezővárost, Devecser és Tas mezővárost, és több birtokot vásárolt 15 000 forintért, 1516-ban pedig két Pozsony vármegyei községre cserélte a Pest vármegyei Tétényt.35
Török Imre 1515 után másodszor is megházasodott. Második felesége Ráskay Balázs leánya, Katalin volt.36 Török Imre nevét 1519-ben említik utoljára az okleveles források.37 Halála után a család élén a másodszülött, Török Bálint követte. Nincs értesülésünk arról, miért nem az első fiú, de feltételezhetően Miklós nem volt olyan elmeállapotban, amelyet a közéleti szereplés megkívánt. (Miklós neve egyébként 1535-ig szerepel forrásainkban. (129) Török Imre jelentős vagyont hagyott utódaira, birtokai közül kiváltképp Szigetvár és Szabadka uradalma bírt nagy jelentőséggel. S mivel örököse a végrendeletben felsorolt arisztokraták jóindulatára is bizton számíthatott, úgy látszott az apa egyenletesen emelkedő karrierje fiában méltó folytatóra talál.
Török Bálint életének korai éveiről nem maradt fenn olyan forrás, amelyből gyermekkorára, neveltetésére következtethetnénk. A személyével kapcsolatos iratok fontos darabja atyja már említett végrendelete, amelyben lekcsei Sulyok István és Balázs is szerephez jutnak. Később ők lettek legbizalmasabb szervitorai, akiket felnőttként is maga mellett tartott, s azok, miután féktelen erejét is megtapasztalták, mindvégig híven szolgálták. (12., 13., 15) A Sulyok testvérek első és legfontosabb feladatuknak azt tartották, hogy a végrendelet előírása szerint behajtsák Török Imre járandóságát, amellyel neki a királyi udvar tartozott. (A különböző nagyságú összegeket fenntartott források szerint ez 70 000 vagy 140 000 aranyat tett ki.38) Török Imre ugyanis, mivel éveken át nem kapta meg báni fizetését, kénytelen volt saját költségén megerősíteni Nándorfehérvárt. Az udvar nem sietett rendezni tartozását, viszont beleegyezett abba, hogy míg az adósság fennáll, a kiskorú Bálint - zálog gyanánt - kezében tartsa Nándorfehárvárt, és viselje a báni tisztet.39 A Sulyok testvérek buzgólkodása még akkor is tartott, amikor megérkezett a hír, hogy I. Szulejmán hatalmas erőkkel támadást indított Magyarország ellen. Az udvari tanács a rendkívül veszélyes helyzetben, amint ebből Zay Ferenc emlékiratából értesülünk, a még igen fiatal Török Bálint fölé tiszttartót kívánt kinevezni, de a Sulyok testvérek ezt, állítólag Szapolyai János erdélyi vajda bíztatására, megakadályozták, mivel tartottak gyámfiuk érdekeinek sérelmétől.40
A vár 1521. augusztus 29-én, hősies védelem után török kézre került. A források csekély száma az események pontos rekonstruálását nem teszi lehetővé, de az bizonyos, hogy az ostrom kimenetelét súlyosan befolyásolta, hogy sem Héderváry Török Bálint bántársa, sem a gyámok, sem maga az ifjú főúr nem zárkóztak be a gondjukra bízott várba, hanem sorsára hagyták azt. S bár a kiskorúnak számító 17 éves Török Bálintot személy szerint senki sem okolhatta a katasztrófáért, évekig kellett viselnie a hűtlenség vádját, még a későbbiekben is, amikor a hivatalos felmentést már régen elnyerte. Ellenségei kritikus helyzetekben többször is felemlegették a nándorfehérvári kudarcot. (171)41
A vár eleste után a felmentésére összegyűlt sereg mohácsi táborában vádolták meg először nyilvánosan a bánokat, hogy az az ő gondatlanságuk miatt veszett el az ország kapujának tekintett erősség.42 A király ekkor Török Bálintot megfosztotta birtokaitól, (2., 3) és azokból mindjárt adományt is juttatott Báthory István nádornak, Bálint úr egyik, atyja végrendeletében kijelölt gyámjának.(4) A november 9-ére Budára összehívott országgyűlésen újra elhangzott a fenti vád43Héderváry Ferenc és az ifjú főúr ellen. Török Bálint az ellene irányuló közhangulattól tartva elmenekült az országból, s "Egy egész évig nem lehetett hallani, hogy hol van."44 Ráadásul a király Csehországba menvén, Báthoryt nevezte ki helytartónak, s ez a belpolitikai harcok fellángolásához vezetett. Így Török Bálintnak nemigen lehetett esélye arra, hogy a vádak alól egyhamar tisztázni tudja magát. Csak egy év múlva, 1522-ben Erdélyben lépett újra a nyilvánosság elé, Szapolyai János oldalán.45 Egy ideig itt tartózkodott Szapolyai híres törökverő vitézei - Bánffy Jakab, Bodó Ferenc - körében, és részt vett Szapolyai havasalföldi hadjárataiban.
Egészen addig maradt ott, amíg 1523 márciusában II. Lajos király haza nem tért Csehországból. Ekkor a belpolitikai helyzet újabb fordulatot vett. A pártviszonyok megváltoztak, az 1523. április 23-ra összehívott országgyűlésen Báthoryt megfosztották nádorságától,46 és a déli végek irányítója, az alsó részek főkapitánya az újonnan kinevezett kalocsai érsek, Tomori Pál lett. Tomori haladéktalanul megkezdte a védelem újjászervezését, ennek érdekében királyi szolgálatba fogadott Szapolyai famíliájából több tisztet, köztük Bánffy Jakabot, s az ekkor már jó katonának ismert Török Bálintot is. Tomori, hogy az emberhiánnyal küzdő déli védelmi rendszer fenntartásában segítségére levő, megbízható vitézek számát szaporítsa, gondot viselt arra, hogy Török Bálintot lekötelezze. Ezért arra törekedett, hogy hathatós segítséget nyújtson neki lefoglalt birtokai visszaszerezésében.
De Tomori mellett egyéb pártfogók is támadtak. A kortársak leírása szerint enyingi Török Bálint férfias, hódító külsejű ifjú volt,47 aki a házasságot is alkalmas eszköznek tartotta céljai elérésére. Választottja Pemfflinger Katalin, Mária királynő legkedvesebb udvarhölgye volt, akinek családja Török Bálint segítségére volt az udvar kegyének visszanyerésében a házassági előkészületek idején, és a későbbiekben karrierjének egyengetésében is.
A Pemfflingerek Regensburg környékéről származó nemesek- kereskedők voltak, akik Bécsben, majd a nagyobb haszonnal kecsegtető Budán tevékenykedtek.48 Pemfflinger János, Katalin apja 1477-ben tűnt fel Budán, ahol rövid idő alatt szédítő karriert futott be. Választott főbíró volt, szerteágazó nemzetközi kereskedelmet folytatott. Második felesége, Orsolya is elősegítette érvényesülését, mint II. Ulászló leányának, Anna hercegnőnek a dajkája. Gyermekeik közül a legidősebb, Sebestyén, a királynői udvartartás tagja, főlovászmester, Diósgyőr, majd Bruck an der Leitha várnagya, aki bárói rangra emelve, 1536-ban hunyt el. Öccse István három nővérével egyetemben a mohácsi csatavesztés után Mária királynő kíséretében egy időre elhagyta az országot, majd fontos szerepet játszott Habsburg Ferdinándnak a magyar trón megszerzésére irányuló politikájának kimunkálásában és megvalósításában.
Az 1520-as években a család legtekintélyesebb tagjának János fivérét (vagy fivérének fiát) Pemfflinger Márkot tarthatjuk. Ő pénzügyi területen tevékenykedett, János halála után át is vette a család pénzügyeinek irányítását. 1521-ben a király az erdélyi szászok fejévé, szász gróffá emelte. Márk részt vett Szapolyai havasalföldi hadjáratában, ahol alkalma nyílt megismerkedni Török Bálinttal, az ott vitézkedő fiatal huszártiszttel, és az ismeretség adta előnyöket kölcsönösen igyekeztek kihasználni. Feltételezzük, hogy ilyen okból született meg mindkét fél fejében a házasság gondolata. A Pemfflingerek számára kívánatos volt, hogy egy magyar bárói család sarjával rokonságba kerüljenek, Török Bálintnak pedig, akinek javai visszaszerzése érdekében fel kellett mentetnie magát a hűtlenség vádja alól, jó közbenjárónak látszott a királyi udvarban kitűnő kapcsolatokkal rendelkező szász gróf. Pemfflinger Márk hamarosan fel is utazott Budára, hogy az új rokonjelölt érdekében latba vesse befolyását.
A körülmények Török Bálint számára egyébként is kedvezően alakultak. Amint már utaltunk rá, Báthoryt eltávolították a nádorságból, Tomorinak pedig szüksége volt megbízható katonákra. Ugyancsak szerencsés körülménynek tekinthetjük, hogy Mária királynő ekkoriban szervezte famíliáját, és a Szapolyai párt több más tagjával egyetemben Török Bálintot is szolgálatába fogadta.49 Márk úr közbenjárását a Török-birtokok ügyében siker koronázta, annál is inkább, mivel a királyi udvarban 1523 novemberében fontos poszton egy újabb reménybeli rokon tűnt fel, Hans Schneidpöck, a német császári követ, akinek tekintélye végül minden akadályt elhárított.50
Eközben a királyi kúria egy ítélőmestere vizsgálatot folytatott Török Bálint ügyében, Bácson (amely Tomori érseki vára, s a főkapitányság központja volt), majd annak eredményeképpen a Visegrádon ülésező bíróság úgy döntött, hogy Báthory Istvánnak vissza kell szolgáltatnia Török Bálint birtokait, Tomori Pál közvetítésével. Ez még az 1523 év vége előtt meg is történt. (4., 5) A birtokok visszaadása Báthory részéről olyan gyorsan és akadálytalanul ment végbe, hogy arra kell gondolnunk, annak idején tudatosan vette azokat magához, hogy megmentse gyámoltja számára.
Egy éven belül, 1524. október 9-én pedig a házasság is megköttetett, (7) s ez megerősítette Török Bálint udvari kapcsolatait. Pemfflinger Katalin személyiségéről az okleveles források alapján nem alkothatunk árnyalt képet. Csak a férje fogságba esését közvetlenül megelőző időszak s az azt követő évek intézkedései alapján következtethetünk arra, hogy okos, céltudatos, energikus asszony volt. (266., 269., 271., 278) Takáts Sándor eleven vonásokkal rajzolta meg51 a főúri asszonyok fontos szerepét a hadbavonult férjek távollétében a gazdaság kormányzásában, küszködésüket a gondok megoldásában. Bizonyára Pemfflinger Katalin élete is ilyen módon zajlott. A főúri család életéről csak néhány egykorú vagy közel egykorú forrás informál. Elsősorban Tinódi későbbi, már az eszményítés szándékával írott sorai formálták azt az idealizált képet, amely a Török család életéről történetírásunkban él.52
A fiatal főúr, mint királynői familiáris Tomori parancsnoksága alatt a birtokaitól nem messze eső végvidéken katonáskodott. Ám csapatait nemcsak a török ellen vezette, hanem a szomszédos, vele ellenséges viszonyban levő földbirtokosok javait is el-elragadta. (8., 17) Erőszakos túlkapásait az a tény sem menti, hogy fizetését nem kapta meg, csakúgy mint katonatársai, akik közül nem egy - például Bárdy István - hírhedt volt rablásairól, és akit végül Tomori, megelégelve a panaszokat, lefejeztetett.53 Tomori Török Bálintot is megfeddte, de ennek, mivel a hatalmaskodások nem léptek túl a korban megszokott mértéken, komolyabb következményei nem lettek.54
A jövőre nézve megdöbbentő és elgondolkoztató viszont az az esemény, ami a rokoni körben történt. Török Bálint 1524-ben elzálogosította Szabadka mezővárost (több más birtokkal együtt) nagybátyjainak, Sulyok Istvánnak és Sulyok Balázsnak 5500 forintért. (6) Amikor a következő évben a visszafizetésre került volna a sor, a gyámfiú az összeget nem a régi, hanem az új, csekélyebb értékű pénzben fizette meg, ezért nem is bocsátották vissza a zálogot. (9) Török Bálint erre azzal válaszolt, hogy megtámadta Szabadkát, és erőszakkal foglalta el, (12., 13., 15) így kényszerítve rokonait a rossz pénz elfogadására.
Bálint úr ebben az időszakban kapcsolódott be az ország belpolitikai küzdelmeibe, mégpedig Mária királynő oldalán. Hatodikként lett tagja (ez megnövekedett politikai súlyát jelzi) a "Kalandos szövetségnek", amelyet az energikus királynő a központi hatalom megerősítése érdekében szervezett, 1525 júliusában.55 A következő, 1526 április-májusában megtartott országgyűlésen a szövetségnek a királyi hatalom megerősítésére szervezett akciója sikerrel járt. A Werbőczy-párt visszaszorult, újra Báthory István lett a nádor, és Mária politikai tevékenységének köszönhetően a királyt teljhatalommal ruházták fel.56 Török Bálint tevékenysége a "Kalandos szövetség"-ben nem lehetett jelentős, de politikai karrierje itt indult el. Báthory megerősödött pozícióját arra is felhasználta, hogy kárpótlást kérjen Lajos királytól Török Bálint ellenszolgáltatás és késedelem nélkül visszaszolgáltatott birtokaiért.57
Ám Mária királyné pártjának belpolitikai sikereit beárnyékolta, hogy az év nyarán I. Szulejmán szultán ismét roppant haddal fenyegette Magyarországot. A bajokat tetézte, hogy - mint általában - a török ellen felvonultatott sereg kicsiny és rosszul felszerelt volt. Török Bálint is a végekre sietett, ahol az éhező, ellátatlan katonák élén vezértársaival Péterváradnál sikertelenül kísérelték meg feltartóztatni a támadókat.58 Pétervárad eleste után Török Bálint tiszte szerint csatlakozott a királyi haderőhöz. A mohácsi mezőn a török elleni hadviselésben jártas vitéz katona életének kimagasló fontosságú feladatát kapta, amikor a kétes kimenetelűnek látszó csata előtt megszervezték a király testőrségét.59 Ennek harmadik tagja Ráskay Gáspár és Kállay János mellett Török Bálint lett. Mint tudjuk, a király megóvása nem sikerült, és a főúr nevén folt esett, mint korábban Nándorfehérvárnál, bár a kutatások jelen állása szerint ebben a tragédiában vétlen volt.60
A nemzeti katasztrófa utáni bűnbakkereső szenvedélytől áthatott közhangulatban egyesek a testőröket tették felelőssé a király haláláért,61 s ez a nézet azóta, napjainkban is62 újjáéledt, pedig ha hihetünk Brodarics István emlékiratának63 nem a testőrök hibája volt, hogy tisztüknek nem tudtak megfelelni. A tragédia oka ugyanis, s ezt Brodarics műve is tanúsítja, Tomori meggondolatlan, és a haditanácsban elfogadott döntéssel ellentétes parancsa volt, amellyel elvezényelte az uralkodó mellől testőreit egy váratlanul felbukkant török csapattest megsemmisítésére. Így eme szerencsétlen intézkedés, amely ellen Török tiltakozott, s csak Tomori ismételt sürgetésére hajtotta végre, következményeként maradt holtan a védői nélkül tehetetlen II. Lajos király a csatatéren. Vele együtt esett el a két fővezér, a kormányzat legtöbb vezetője, hat püspök, és a sereg jelentős része, tíz-tizenötezer katona is.
A mohácsi csatát követő hónapok (már Jászay Pál által alaposan átkutatott és publikált) iratanyagában64 semmilyen információt sem találunk Bálint úr hollétéről, csak az 1526. év novemberében Székesfehérváron tartott országgyűlés résztvevőinek névsorában bukkan fel újra,65 amiből az következik, hogy részese lehetett Szapolyai királlyá választásának. Mint Mária királyné famíliájának tagja, feltehetőleg az általános közhangulat hatására fogadta el az erdélyi vajda királyságát. Valószínű, hogy a királyválasztás körül, Szapolyai környezetében nem játszott jelentősebb szerepet.
Az új magyar király, mint annyi más, számára ekkor fontos személyt is, sietett lekötelezni a fiatal arisztokratát, Habsburg Mária familiárisát, és a délvidéki védővonal kulcspozíciójába, temesi ispánná nevezte ki.66 (Ez a tiszte ezután évekig megmaradt.) Ismeretes, hogy Mária királyné annak idején Szapolyai-párti emberekből szervezte meg famíliáját, és ma sem tudjuk pontosan, mivel vette rá a nagyurat, hogy legjobb embereit engedje át neki. Most viszont, a királyválasztás után az egykori Szapolyai-familiárisok rendre visszatértek urukhoz, hogy mindvégig kitartsanak mellette.67
De Török Bálint rövidesen elfordult az új királytól. Feltételezhetően ennek döntő oka Szapolyai eljárása volt Cserni Jován és Török Bálint összeütközése idején, amikor a Fekete Ember, a bizonytalan helyzetet kihasználva, többek között Török egyik legfontosabb birtokát, Szabadkát is elfoglalta,68 és a nagyúr hiába kérte a király jogorvoslatát, az nem lépett fel a szolgálatában álló katona ellen. Török Bálint ezek után maga indított hadat birtokaiért, vagyis a király által kinevezett temesi ispán hadba szállt az ugyanazon király szolgálatában álló katonák ellenében. Hamarosan vissza is foglalta Szabadkát, és oda tette át székhelyét. Valószínűleg itt értesült arról, hogy Pozsonyban, december 17-én a Mária özvegy királyné körül tömörült urak, önmagukat országgyűlésnek deklarálva, Magyarország királyává választották a királyné öccsét, Habsburg Ferdinándot. I. Ferdinánd, mikor uralma gyors elismertetése érdekében híveket toborzott magának, csábító ígéreteivel többek között a számottevő katonai erővel rendelkező "Jován cárt" is a maga oldalára állította.
Az 1527. év legfontosabb köztörténeti eseménysora az a kiterjedt szervezőmunka volt, amelyet a Pozsonyban időző Mária királyné és köre kifejtett annak érdekében, hogy a főurakat a Habsburg pártra vonja. Török Bálinttal Thurzó Elek kezdett tárgyalni, (18) aki még Sempte várát is felajánlotta neki arra az esetre, ha Szapolyai elfoglalná birtokait. (23) A tárgyalásokról tudott az akkor Pozsonyban tartózkodó Christoph Rauber laibachi püspök,69 és természetesen mindenről tájékoztatták az ekkor Morva- majd Csehországban tartózkodó I. Ferdinánd királyt is. (22) Ezek után Révay Ferenc és Podvinyay Tamás is bekapcsolódott a tárgyalásokba, úgy tűnik szerepük elsősorban az üzenetek közvetítéséből állt. (25) Habsburg Ferdinánd a főúr megnyerése érdekében mindent megígért, és Török Bálintnak küldött leveléből (19) az is kiderül, hogy a főúrnak a Habsburg-párthoz való közeledését nemcsak birtokainak fekvése, családi hagyományai és kapcsolatai motiválták, hanem az a remény is, hogy a jelentős Habsburg-haderő segít a törököt távol tartani a hazától. Természetesen az átállást anyagi feltételekhez is kötötte. (20) A levélváltás során megegyeztek abban is, hogy az átállást csak akkor teszik nyilvánossá, ha Ferdinánd király haddal lép Magyarországra. (19) Addig is, 1527 májusában Török Bálint az átállás fejében Mária özvegy királynétól újabb összegeket kért Pozsonyban.70Ferdinánd király, amint arról Szerémi emlékiratából értesülünk, Botos Mártonon keresztül megkísérelte Cserni Jovánt és Török Bálintot összebékíteni, ám törekvése nem járt sikerrel, sőt, Bálint úr hamarosan, tisztázatlan körülmények között bosszút állt ellenfelén. A Czibak Imre vezette csatában a sződi mezőn "Jován cár" halálosan megsebesült, és az őt üldöző Török Bálint a haldokló vezért betegágyán megölte, levágott fejét Budára küldte Szapolyainak, a Cserni Jován kíséretét adó rác katonák két szekérre való levágott fejével egyetemben.71 Mivel Cserni Jovánt már halálos sebesüléssel ölte meg, Ferdinánd király nemigen róhatta meg tettéért, ugyanakkor Szapolyai előtt, akinek ekkorra a Fekete Ember már ellensége volt, Török Bálint tántoríthatatlan hűségét bizonyította. Ráadásul e cselekedetével Habsburg Ferdinánd utasítását is követte, egyelőre Szapolyai odaadó hívének tüntetve fel magát.
A bonyolult helyzetnek a Habsburg-trónkövetelő parancsa vetett véget, aki elkezdte hadjáratát Magyarország birtokbavételéért és ezért 1527. VII. 19-én felszólította Török Bálintot a nyílt csatlakozásra. (25) Ennek első lépéseként Tata alatt augusztus 10-én Török Bálint egymagában, katonái nélkül meglátogatta a Habsburg-tábort.72 János király gyanútlanságára jellemző, hogy két nappal korábban parancslevelet bocsátott ki Török Bálint jobbágyainak érdekében. (26) Habsburg Ferdinánd Győr, Szentmárton, Komárom, majd Visegrád és Esztergom elfoglalása után a főváros felé indult. Mivel Szapolyai nem tudott megfelelő hadat gyűjteni, augusztus 12-én Pestre költözött táborával. Ferdinánd augusztus 20-án ellenállás nélkül vonulhatott be 3000 fős seregével Budára. A nyugati országrész ezzel az ő uralma alá került.
Török Bálint csak ekkor csatlakozott 400 jól felszerelt lovassal73 a Nikolaus Salm gróf által vezetett királyi sereghez és csapataival részt vett Szapolyai hadainak üldözésében. (27) A megvert király Váradra, majd Erdélybe menekült.
A Habsburg-párt a csatamezőn aratott győzelmeit politikai téren is kamatoztatni tudta, s a Budára összehívott országgyűlésen a nemesség többsége Habsburg Ferdinándot ismerte el királyának, akit november 3-án Székesfehérváron meg is koronáztak. A koronázáson Török Bálint is részt vett, és felesküdött az uralkodóra. Így egy éven belül két törvényes királynak fogadott hűséget. I. Ferdinánd király ezt követően Esztergomba ment, ahová igen hamar Török Bálint is követte. Itt kapta új királyától az első adományokat (28), a Szapolyai hűségén maradt Bánffy János két birtokát. A birtokbavételnek csupán az az egy akadálya volt, hogy azokat még az eredeti birtokos, Bánffy tartotta hatalmában. Nem volt egyedülálló intézkedés ez az adományozás az uralkodó részéről. Ide kapcsolható I. Ferdinánd királynak egy áprilisi parancslevele (40) is, amelyben Török Bálintot és kapitánytársait felszólítja, hogy, ha visszafoglalnak a Szapolyai-párttól két várat (Késmárkot és Liptóújvárat), adják át azokat Batthyány Ferencnek, aki már 1527-ben jogot szerzett rájuk. Az ilyen adományok a polgárháború árnyát borították az országra. Igaz, az új király azt hitte ezekben a napokban, hogy az egész magyar "csetepatét" pár hónapon belül szerencsésen bevégzi, és letör minden ellenállást, tehát nyugodtan osztogathatja a másik tábor birtokait.
Török Bálint az adományok elnyerése után késlekedés nélkül a jánosisták ellen indult. (29) Először a Szapolyainak Egert visszafoglalni akaró Bodó Ferenc seregét legyőző csatában vett részt,74 majd Werbőczy István várát, Dobronyát foglalta el. (31) E várat Ferdinánd király előzőleg Révay Ferencnek adta, de 1528 februárjában, Révayt kárpótolva, adománylevéllel erősítette meg Török Bálintot e birtokban. (31) Ebben az adománylevélben címezték Bálint urat először temesi ispánnak, Ha egy egykorú tudósításnak hihetünk, II. 6-án Budán ruházta fel e címmel Ferdinánd király.75
Az 1527/28-ban lezajlott hadjáratok elején (1527 decemberében) I. Ferdinánd király a felföldi országrészbe küldte Török Bálintot és Pekry Lajost. (29) Ez az intézkedés a kassai polgárok kérésére történt, és ez a tény kétséget kizáróan bizonyítja a kassai polgárok már Szeréminél is említett Ferdinánd-pártiságát. A király azt kérte viszonzásul a kassaiaktól, hogy a városi gyalogosok számát ezer főre növeljék. Igen tekintélyes szám ez, hiszen tudjuk, hogy milyen kis létszámú seregekkel vívták Mohács után Magyarországon a hadjáratokat. - Johann Katzianernek 1528 márciusában már kész haditerve volt. (32) Hamarosan, március 8-án, Kassától nem messze, a szinai csatában, Szapolyai főserege megütközött Ferdinánd csapataival. Az ütközetben Török Bálint és Pekry Lajos a könnyűlovasságot vezette.76 A királynak küldött jelentésük új információkkal szolgál a csatában résztvettek személyéről.(37) A győzelmes csata után a sereg Kassára tért, ahol a fővezérek, Katzianer és Török Bálint ünnepélyes fogadtatásban részesültek, himnuszok és egyházi énekek kísérete mellett vonulhattak be a városba.77
De e szemünk elé rajzolódó kép korántsem konfliktusok nélküli. Johann Katzianer egy ekkor a királynak írott levelében (36) erősen panaszkodik Török Bálint önfejűségére, rossz természetére.
Egyelőre úgy tűnt, Ferdinánd elképzelései a gyors győzelmet illetően beváltak. Török Bálintot Szapolyai kincstartójának Tornallyai Jakabnak üldözésére küldték, akit március végéig legyőzött, és összes várát meghódoltatta.78 Március 26-án a Szapolyaiak központjának, a szepesi várnak átadására is sor került. (38) Ámde közben Török Bálint nem hanyagolta el saját érdekeit sem. Ő, aki nemrégiben felháborodottan tiltakozott a német katonák szörnyű pusztításai ellen, (27) most Körmöcbánya két birtokát kényszerítette súlyos adó fizetésére. (39) Bár az is igaz, hogy ezzel párhuzamosan a kapitányok a harcok közepette a felföldi városok közbiztonságát és gazdasági életét is megpróbálták újjászervezni. (33., 34., 35)
Közben a hadjárat sikeresen folytatódott, júniusban a vezérek már a Szapolyai család másik nagy erősségét, Trencsén várát is meghódoltatták, ekkor a Szapolyaiak kincstára, családi levéltára is a győztesek kezébe került.79 A Habsburg-párt uralmának kiterjesztéséhez a Felföldön ezek a győzelmek nagyban hozzájárultak. Szapolyai kénytelen volt megmaradt híveinek kis csapatával Lengyelországba menekülni.
Míg a Felföldön állt a harc, Ferdinánd király - rossz taktikai húzással - elhagyta Magyarországot, azzal a céllal, hogy - úgymond - a német rendektől segítséget kérjen. A király távoztával pártjának kezdeti lendülete alábbhagyott, a hívek elbizonytalanodtak. Ebben a légkörben pattant ki az első konfliktus a Habsburg-kormányzat és Török Bálint között.80 A király helyettesítésével megbízott helytartó, Báthory István, hogy a békétlenkedést letörje, megparancsolta a temesi ispánnak, foglalja el hivatalát, vonuljon a török által fenyegetett Temesvárra. Bíztatásul 5000 forintot (dukátot, mint Sanuto írja) juttatott Török Bálintnak, hogy az katonáinak zsoldját kifizethesse. De Török Bálint közölte, hogy ő eddig már 20 000 forintot hitelezett a kincstárnak. Ezért tehát a pénzt megtartotta, majd elbocsátotta embereit s egyik várába vonult vissza. Mivel ez a vár a Budához közeli Gesztes volt, sejteni lehetett, hogy hajlandó további tárgyalásokra. Báthory többször is kilátásba helyezte, hogy kifizetik neki a király felgyülemlett adósságát is, ha hajlandó Temesvárra menni. Az üzenetváltások hetekig eltartottak, a nagyúr nem sietett, még június első napjaiban is Buda mellett időzött. A tárgyalások csak június 9-én jutottak abba a stádiumba, hogy a helytartó azt írhatta Ferdinándnak: Török Bálint napokon belül kész a délvidékre indulni.81 Erre július elején került sor, tehát - úgy tűnik, - Istvánffy állításával ellentétben, Török Bálint Trencsén ostromában nem vett részt. Ő ezen idő alatt temesi hadjáratát készítette elő a fővárosban. Júliusban, mikor már Temesváron állomásozott csapatával, (42) Thurzó Elek közbenjárására82 elnyerte a kívánt adományt, a Zemplén vármegyei Kövesdet, és a királyi adománylevelet már Temesváron vette kézhez. (43) Mint az alsó részek főkapitánya, megkísérelte összefogni az országrészben megmaradt Ferdinánd-párti erőket, (42., 44) s a Habsburg-párt érdekeit fegyverrel is érvényesíteni a régióban. De hadjárata nem járt sikerrel. Először Lippánál szenvedett vereséget,83 majd miután Perényi Péterrel egyesítette hadát, a rácok újra legyőzték.84 Ezek után Török Bálint visszatért Budára.85
A Ferdinánd-párton úrrá lett az elkedvetlenedés, mert a királynak nem sikerült megszereznie a külföldi segítséget. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ereje nem elegendő az ország birtokbavételén túl, a török elleni védelem megszervezésére. Fizetetlen zsoldosainak rablásait már mindenki megelégelte. Nehezítette a Ferdinánd-hívek helyzetét, hogy Szapolyai 1528 őszén hazatért Lengyelországból, miután szövetséget kötött Szulejmán szultánnal. János király visszatért csapatai szinte akadály nélkül egyesültek a Czibak Imre vezette magyarországi fősereggel, és Makón találkoztak a megsegítésükre rendelt török haderővel is. Szapolyai téli szállásául Temesvárt szemelte ki, de Török Bálint várnagya nem adta át a várat.
A "nemzeti király" hazatértének hírére, valamint a moldvai és a havasalföldi vajda támadásai következtében Erdélyben is egyre bizonytalanabbá vált a helyzet a Ferdinánd párt számára, ezért 1529 tavaszán (miután Török Bálint a Szapolyaihoz húzó naszádosokat lecsendesítette)86 királya ide küldte őt.87 A nagyúr, ott, látva a Ferdinánd-párt szorult helyzetét, szolgálataiért szokatlanul nagy árat szabott, Diósgyőr várára, és Debrecen mezővárosra jelentette be igényét, vagy, javasolta, ha ezek elnyerése nem lehetséges, akkor 32 000 forintot kért. (45)88 De a Ferdinánd-párti érdekeket képviselő hadjáratát itt sem kísérte siker, s a Földvár mellett 1529. VI. 22-én vívott vesztes csata után89 a Habsburg király hívei Erdélyben is egyre kisebb területre szorultak vissza.
1529 nyarán Ferdinánd magyarországi kormányzata arra a hírre, hogy közelednek Szulejmán hadai, felbomlott. A főváros polgárai Báthory nádort és Szalaházy kancellárt követve menekültek a városból. Buda 1529. IX. 8-án török segítséggel Szapolyai kezére jutott. Ennek egyik oka az lehetett, hogy Ferdinánd király Bécs megerősítésével lévén elfoglalva, magyarországi érdekeltségeire nem tudott kellő módon figyelni. Török Bálint a király támogatása nélkül nem érezte elég erősnek seregét, ezért elhagyta Erdélyt. Gyula mellett XI. 11-én visszavonulásra késztette Czibak Imre, Szapolyai egyik legjobb hadvezére seregét, majd bevonult a már ostromzár alá vett Temesvárra90. Onnan azután a kétségbeesett, magukra hagyott védők több, segítséget sürgető levelet küldtek a királynak, siker nélkül.91
Az a két levél, amely teljes terjedelmében ránk maradt (49., 50), s amelyeket Török Bálint írt alá, igen figyelemreméltó elsősorban azért, mert értékes adatokkal szolgál a történetírásunkban kellően még nem feltárt temesvári ostrom történetéhez. (Erről az ostromról eddig jószerivel csak Szerémi egy odavetett, ráadásul pontatlan kronológiájú mondatából értesülhettünk).92 De még jelentősebb az a tény, hogy ez a két igen hosszú irat éles fényt vet írójának, Török Bálintnak jellemére és gondolkodásmódjára, egyéniségének pozitív és negatív összetevőire. Hiba volna, ha ezekben a levelekben csak a "körülzárt várból segítségért könyörgő vitézi levél" (amelynek oly sok példáját ismerjük a későbbi évtizedekből), ekkor születő műfajának képviselőjét látnánk, bár szinte az összes, e műfajra jellemző toposzt felvonultatja.93) Ilyennek tekinthetők például a védők szenvedéseit ecsetelő, a címzett érzelmeire ható sorok. Ám azok után józan okfejtés következik - a második levélben - Temesvár stratégiai fontosságáról, amelynek konklúziója az, hogy a vár Erdély kapuja, s ha elvész, az egész Erdély az ellenség kezére kerül".94 A levél írója ezután birtokért folyamodik, majd ismét a vár védelmének nagy nehézségeit festi, végül, utolsó érvként lemondását helyezi kilátásba.
Feltevésünk szerint Török Bálint pszichéjében ekkor erősödtek fel végzetesen a már eddig is meglevő negatív vonások. A levél e lelki fordulat kétségtelen dokumentuma. A magárahagyottság, a várva-várt segítség elmaradása, a jogosnak vélt anyagi követelések visszautasításának hatására ekkor fejlődött ki benne az a sértődöttség és düh, amelyet még a megbecsülés hiányának mardosó érzése is táplált. Súlyosbította mindezt az utóbbi idők sorozatos hadi kudarcainak tudata. Ferdinánd király pártján a szinai csata óta nem tudott egyetlen nagyobb győzelmet sem kivívni. Megalázó dél-magyarországi vereségei, csúfos erdélyi visszavonulása, amelynek következtében a remélt hatalmas adományok is elmaradtak, óriási csalódást okoztak neki. Nem állt egyedül ezzel a keserű érzéssel. Kudarcai egy egész nemzedék helyzetét reprezentálják. Emlékeztetni szeretnénk Maylád Istvánnak Nádasdy Tamáshoz írott levelére, amelyből kiolvasható, hogy e nemzedék kiemelkedő tehetségű, s a legmagasabb tisztségekre törő tagjai kénytelenek felismerni; nem képesek a rájuk háruló roppant feladatokat megoldani.94 A mohácsi tragédia után még nem volt módjuk elegendő tapasztalatot szerezni a hadvezetés mesterségében, nem volt kitől elsajátítani a stratégia tudományát. A kis helyi csetepaték erre nem voltak elegendőek.
Hiába íródtak Török Bálinthoz ezután Szalaházy okosan csillapító szavai, (52) és érkeztek királya újabb ígéretei, (53) a felbőszült nagyúr megbékítése nem volt könnyű, és talán sohasem sikerült teljesen. Pedig a sikertelen erdélyi hadjárat után személyes találkozásra is sor került I. Ferdinánd király és Török Bálint között. Az 1530. év elején a nagyúr, vállalva az út veszélyeit95 elutazott Prágába, hogy tárgyalásokat kezdjen az uralkodóval. Február 2-án érkezett meg az udvarba, s az itt lezajlott a megbeszéléseket a királyi család két tagjának levelezéséből rekonstruálhatjuk.96
A tárgyalások központjában Bálint úr anyagi követelései állottak, mivel a király jelentős összeggel tartozott neki. Többek között megismételte kívánságát: az egyik legértékesebb királynői várat, a Mária tulajdonában levő Diósgyőrt kérte.97 A király nővéréhez fordult tanácsért, hogyan járjon el Török Bálinttal szemben. A királyné nem adta a várat, ezért testvére 10 000 forint készpénzzel, és egy másik, 60 000 forintig terjedő értékű várral - amelyet a későbbiekben maga a kérelmező választhat majd ki - igyekezett adóságát kiegyenlíteni.98 I. Ferdinánd király feltehetőleg a jó emberismerő özvegy királyné javaslatára választotta azt a bölcs megoldást, hogy Török rokonát, Pemfflinger Istvánt bízta meg sértett híve lecsendesítésével. (54., 55) A tárgyalások soká elhúzódtak, végül a király felmentette Török Bálintot a török által állandóan veszélyeztetett kényelmetlen temesvári kapitányságból, ami a nagyúr régi óhajtása volt, úgy, hogy azért temesi ispáni címét megtarthatta. (57) Mivel utóda a tisztségben rokona, Sulyok István lett, befolyása is megmaradt ezen a vidéken. Ráadásul az uralkodó főkapitánynak, majd erdélyi vajdának is kinevezte (59). Ez a cím persze, tekintve ottani hívei csaknem reménytelen helyzetét, a valóságban nem sokat ért.
Sajnos a Prágában megígért adomány egyre késlekedett. Így Török Bálint - tovább lépve a hatalmaskodások útján, - maga indult kárpótlást szerezni. Nemcsak a Szapolyai-párttól. Pusztító, rabló huszárait rettegte a Dunántúl. A legkönnyebb zsákmánynak ezekben az években az egyházi birtokok számítottak, mihamar el is ragadott közülük nem egyet, köztük Oláh Miklós birtokait. E tettével kihívta a jeles humanista haragját, aki ezentúl leveleiben a legsötétebb színekkel festette le őt.99 A főpap éveken át küzdött birtokai visszaszerzéséért, de ezt a jogtalanságot csak igen nehezen lehetett akkoriban orvosolni. Az egyházi birtokok elragadása Ferdinánd királynak sem tetszett, ez lett későbbi konfliktusaik egyik oka.
A katolikus egyház birtokainak elragadásából azonban nem szabad azt következtetnünk, hogy, amint azt több történetíró is állítja, Török Bálint csatlakozott a reformációhoz. Hiszen birtokain, Pápán, Debrecenben, Ozorán megmaradhattak a ferencesek, s amikor az ozoraiaknak a török elől menekülniük kellett, értékeiket Pápára szállították. Az egyetlen forrást, amelyre Töröknek a hitújítás melletti fellépésének alátámasztására nagy súllyal hivatkozni lehetne, (bár az is csak 1545-ben kelt) véleményünk szerint eddigi használói félreértették100.
Az kétségtelen, hogy a főúr saját érdekeinek érvényesítése mellett királyát is szolgálta, s az 1529-30-as években Székesfehérvártól Budáig és Pécsig portyázó huszárai a Dunántúl nagy részét Ferdinánd hűségére térítették.101 Az ellenpárt nem soká késlekedett a támadással. Mesztegnyői Bodó Péter, Szapolyai somogyi ispánja hadat gyűjtött, s 1530 augusztusának első napjaiban Székesfehérvár mellett megütközött Török Bálinttal. A csatában Török aratott győzelmet, Bodó egyik hadvezérét saját kezével ölte meg, a másikat foglyul ejtette102. De a győzelemnek nem sokáig örülhetett, mivel azonnal Szigetvárra, családjának lakóhelyére kellett sietnie, amelyet Nádasdy Tamás, Szerecsen János és Kápolnay Ferenc csapatai tartottak körülzárva103.
De fordult a kocka, I. Ferdinánd Buda ellen indult. Szapolyai sürgős hívására vezérei segítségére siettek, felhagyva Szigetvár ostromával. Az ostromlókból rövidesen ostromlottak lettek, mivel a Budát vívó Roggendorff táborában Török Bálint is megjelent104. A hadjáratot a nagyúr ismét adománylevél kieszközlésével kezdte, és mivel a prágai tárgyalásokon kialkudott várat Nyitrában találta meg,105 azt magának adományoztatta, (60., 62) majd megerősítéséről is gondoskodni igyekezett. (61) A főváros ostroma sikertelen volt, és amikor híre jött, hogy Mohamed szendrői pasa és Bánffy János erős sereggel közeledik, Roggendorff feloldotta az ostromzárat, és ekkor először, amióta az országot két király uralta, fegyverszünet jött létre.
A visegrádi fegyverszünet jelentősége abban áll, hogy az egyezményt az ország területi megosztásának alapján kötötték, elismerve, hogy azon a területen, amelyet a másik elfoglalva tart, a teljes államhatalmat gyakorolhatja, vagyis itt rögzítették először írásban az ország kettészakadását. A két király egyezségére nem sokáig késlekedett a rendek válasza. Az egység eszméje, amely erősen élt a politikai köztudatban, súlyos sérelmet szenvedett, és ez heves reakciót váltott ki. Az állam egységének visszaállítása lett most az a cél, amely mindkét párt vezetői között talált támogatót. Ettől remélték az anarchiába merült ország talpraállítását a jóhiszeműek, de szép számmal voltak olyanok is, akik ebben nem hittek, s az egységtörekvések kalózlobogója alatt saját érdekeiket akarták érvényesíteni - így Török Bálint is.
A Ferdinánd-pártban egyre fokozódik a csalódás és a kiábrándultság. Ekkor következik be Ferdinánd uralkodásának első nagy válsága. Az események mind több példával szolgálnak arra, hogy belátván, a két király közül egyik sem képes teljes sikerrel fellépni a török ellen, előtérbe kerülnek a személyes ambíciók, a haza érdeke elé a gátlástalan birtokszerzés, az egyéni boldogulás kierőszakolása lép. Az ország a teljes anarchia felé tart. Szükségesnek látszott tehát, hogy az ország vezetői összehangolják elképzeléseiket és valamiféle megegyezésre jussanak az ország egyesítése kérdésében. Ennek érdekében országos jelentőségű gyűléseket kezdtek szervezni (ezeket "királytalan országgyűlések" néven ismeri a történettudomány).
1530 végén először Várday Pál, majd Perényi Péter javasolta, hívjanak össze egy közös gyűlést, amelyen az ország megmentéséről tárgyalhatnának. Perényi Török Bálintot is megnyerte az ügynek, aki az ország előkelőivel együtt megjelent 1530 márciusában Babocsán106, majd Bélaváron.107 De Bélaváron kiderült, hogy Perényi Péter kezdeményezésével csak a maga pecsenyéjét sütögeti, trónra kerülésének reményében. Török Bálint érezte, hogy valamiképpen cselekednie kell, ekkor hosszú tárgyalások után Pekry Lajossal és Bakics Pállal, akik már eddig számos viadalban voltak társai, Bélaváron egyezséget kötött, hogy vagy együtt maradnak I. Ferdinánd király pártján, vagy együtt hagyják el azt.108
A következő, Veszprémbe összehívott országgyűlés meghirdetése egyik királynak sem volt ínyére, ezért híveiket a megjelenéstől eltiltották. Királya Thurzó Elek közvetítésével üzent Töröknek, hogy a részvételtől visszatartsa.109 A legelőkelőbbek nem is jelentek meg, legfeljebb megfigyelőikkel képviseltették magukat, miként Török Bálint is,110 aki így elkerült egy kellemetlen találkozást Szalaházy Tamás egri püspökkel, aki Oláh Miklós érdekében annak elragadott egyházi javaiért akart nála közbenjárni.111
Török Bálint ekkorra már egész Somogy vármegyét - az Oláh Miklós által visszakövetelt birtokokat is - a kíméletlenül behajtott adókkal teljesen kimerítette.112Ekkor családjával Nyitrára költözött,113 és Nyitra környéke sem járt jobban. Egyre-másra érkeztek a panaszok az udvarba kereskedők kirablásáról, és más erőszakos cselekedetekről. (66., 67) Ám Török Bálint minden eddigi cselekedete eltörpül egy ezután következő túlkapása mellett, amelyet még az is súlyosbított, hogy a két király közötti fegyverszünet megtiltotta a fegyverrel való jogtalan birtokszerzést. A nagyúr ennek ellenére 1531 júniusában megtámadta és birtokba vette a Trencsén vármegyében fekvő Bánt, a gazdag mezővárost, (69) majd e sikerén felbuzdulva Vágbesztercét szemelte ki magának,114 de annak elfoglalására kevésnek bizonyult az ereje, segítséget pedig királya nem adott.
Az év hátralevő részét a főurak tárgyalásai töltötték ki, mivel tulajdonképpen mindenki számára egyre nyomasztóbbá vált a kibontakozó anarchia. Nádasdy Tamás és Maylád István a kudarcba fulladt veszprémi gyűlés helyébe 1531 novemberére Zákányba hívták össze a rendeket, Ferdinánd király nemtetszése ellenére. A Zákányba összegyűlt urak közül többen Berzencére, Maylád István kastélyába vonultak, a tárgyalások folytatására. Török 1531 októberében Semptén tárgyalt Thurzóval, s ezt követően ő is oda ment, ahol sor került az egymásnak kölcsönös védelmet és segítséget fogadó ún. "Berzencei egyesség" megkötésére. Erre az egyességre minden odagyűlt főúrnak jó oka volt. Maga Maylád Ferdinánd pártján állott, de Erdélyben, ahol birtokai feküdtek, ez a párt igen visszaszorult, és ekkorra már mindenki számára nyilvánvaló lett, hogy Ferdinánd uralma ott nem tud gyökeret verni. Ezért Maylád, hogy birtokait megtarthassa, Szapolyaihoz kívánt pártolni. A Szapolyait támogató Nádasdy Tamás, mivel házasodni készült, s választottjának, Kanizsay Orsolyának birtokai Nyugat-Magyarországon, I. Ferdinánd országrészében voltak, vissza akart térni a Habsburg-táborba. Berzencén megállapodtak, hogy Maylád átsegíti Nádasdyt arra az oldalra, Nádasdy pedig megkönnyíti Maylád átállását Szapolyaihoz. Török Bálintot és Bakics Pált célszerű volt bevonni az egyességbe, hogy birtokaik nyugalmát az átállás idejére biztosítsák. Mivel Fogaras várára nemcsak Maylád és Nádasdy, hanem Szalay János is adományt nyert, őt sem lehetett a megbeszélésekből kihagyni. Az egyességet 1531. november 4-én írták alá. (79) A fentebb felsoroltak az egyesség indokainak csak legfelső rétegét képezik. A mélyben személyes intrikák, és önös érdekek szövevényei húzódtak meg, ma már szinte kibogozhatatlanul. Az egyességet Nádasdy azért tarthatta fél sikernek, mert bár Török nem állt át Szapolyai pártjára, de az egyesség aláírásával tulajdonképpen kivonta magát I. Ferdinánd király joghatósága alól.
Az egyesség aláírásából megállapítható Török Bálint politikai stratégiájának megváltozása. Mert míg az előző években semmi kétséget sem hagyott afelől, hogy ő I. Ferdinánd király feltétlen híve, ekkoriban - vélhetően tudatos meggondolás eredményeképpen, a királytalan országgyűlések egyik vezéralakjaként, - szakított az egyoldalú elkötelezettséggel. Jellemző, hogy ekkor már némelyik kortárs sem tudta eldönteni, hogy valójában Török Bálint kinek az oldalán áll. Ismeretes egy korábban, 1531. IV. 25-én Gyulafehérvárott kelt megbízólevél, (64) amelyet János király Nádasdy Tamásnak küldött, hogy lépjen kapcsolatba Törökkel, Bakics Pállal, Pekryvel, Mayláddal és Szalayval, s vonja őket a Szapolyai-pártra. Szapolyai udvarában ekkor már nem is titkolták; Török jó néven venné, ha János király megkegyelmezne neki.(65) Nádasdynak tehát nem volt nehéz dolga. Ő a tőle várt okossággal haladt célja felé, s annak elérése érdekében elsősorban Törökkel tárgyalt, több ízben is. (67)
Ebben az időben Ferdinánd király udvarába már az a hír jutott el, hogy Török Bálint Szapolyai oldalára állt. A király Bakics Pált bízta meg Török Bálint megfigyelésével, de ő, aki szintén átállni készült, természetesen megnyugtatta a gyanút fogott uralkodót.115 Így azután folytatódhattak a tárgyalások Nádasdyn keresztül János király és Török Bálint között.
Visszatérve a Zákányban történtekre, azon kevesek akik ott megjelentek, 1532 elejére Kenesére hirdettek meg egy újabb "egyetemes gyűlést", és azután meg is állapodtak annak programjában. A gyűlés megszervezését Nádasdy Tamás és Török Bálint vállalták. Elgondolásuk szerint fel kell tenni a kérdést mindkét királynak, milyen módon tudná megvédelmezni az országot. Ha egyik uralkodótól sem kapnak kielégítő választ, a törökkel fognak megegyezni. A résztvevők kiindulópontja az, hogy az országnak egy uralkodó alatt kell egyesülnie. De ezt az alapelvet, úgy tűnik, csak a nyilvánosságnak szánták. Az általános bizonytalanság mellett a főurak számára az ország megosztottsága előnyökkel is járt, és ezekkel az előnyökkel egyre tudatosabban élni is akartak. A bizalmas tárgyalások anyaga legalábbis erre enged következtetni.116 Így a kenesei gyűlésen sem történt megegyezés sem a török szövetség, sem a két király irányában, ezért újabb gyűlést hívtak össze 1532. március 12-re, Berenhidára.
Török Bálint eközben a Szapolyai-párti Héderváry Ferenc özvegyének várát, Ozorát kísérelte meg elfoglalni, eredménytelenül, sőt az akció során sebet kapott a jobb karján.117 Visszatért hát a politikához, s kitartóan szervezkedett, hogy a berenhidai gyűlés minél látogatottabb legyen, pedig Ferdinánd tanácsosai többször is próbálták elhatározásától eltéríteni. Törekvései ellenére kevesebben jelentek meg itt is, mint amire számítani lehetett. Holott eddigre a Kenesén történt megállapodás szerint a két követ már tárgyalt is a királyokkal a felvetett kérdésekben. A követek elő is terjesztették jelentésüket: I. Ferdinánd király kész fegyverrel megvédelmezni az országot, János király pedig megígérte, hogy csak békés eszközökkel fogja fennmaradását biztosítani. Ám Ferdinánd hívei elérték, hogy a rendek Berenhidán is elhalasszák a döntést, kihez csatlakozzanak a két király közül.
Azt nem tudjuk, hogy milyen további, konkrét eredményt hoztak a megbeszélések, azt azonban bizton állíthatjuk, hogy ezek az összejövetelek Berenhida után is folytatódtak. Sulyok György, Batthyány Ferenc, Török Bálint, Bakics Pál, Pekry Lajos, Maylád István Varasdon összegyűltek, s ott újabb találkozót szerveztek Pápára, (talán a berzencei egyesség kiterjesztése céljából) március 3-ra, amint erről Szalaházynak és Thurzónak írott meghívójuk tanúskodik. (84) Nem ismeretes dokumentum arról, vajon létrejött-e a pápai összejövetel, s ott, vagy később máshol zajlottak azok a tárgyalások, amelyek Török pártváltoztatási szándékainak kinyilvánításához vezettek. Az viszont tény, hogy János király 1532. II. 28-án újabb megbízólevelet állított ki Nádasdynak Török Bálint megnyerése ügyében. (85) Az ez irányú tárgyalások rövidesen olyan stádiumba jutottak, hogy megszületett Szapolyai kegyelemlevele (88), amelyben a hűségére visszatérő Töröknek büntetlenséget biztosított. Csak az üresen maradt keltezés helye mutat arra, hogy az oklevelet nem használták fel.
Vajon miért lépett vissza Török? Bensőséges viszonya Nádasdyval a berzencei egyesség szellemében továbbra is fennmaradt, ezt több levele bizonyítja, így csak arra gondolhatunk, hogy a közelgő török hadjárat bírta rá a pártváltoztatás meggondolására. Sajnos éppen az 1532. év első feléből nem ismeretes egyetlen olyan forrás sem, amely erre a kérdésre biztonságos választ adhatna. Sok olyan levél maradt ránk viszont, amely jól jellemzi a berzencei egyességet aláírt csoport tagjainak egymás közti személyes viszonyát. Üzenetváltások, ebédmeghívások, gratuláció Nádasdy házasságára, téglaszállításhoz kocsik kölcsönadása vagy éppen szövetvásárlás - a korszak hétköznapi életének, szokásainak fontos dokumentumai. (75., 89., 90)
A csoport tagjai között az addig kiegyensúlyozottnak mondható kapcsolatok 1532. áprilisától fokozatosan megromlanak. Ezt jelzi, hogy Török Bálint levélben panaszkodik Nádasdynak Bakics és Maylád embereinek erőszakosságaira. (87) Azután átmenetileg Nádasdy és Török közt is megbomlott a jó viszony júniusban, mert Török nem adott fegyveres segítséget a Frangepán György által megtámadott szlavóniai Nádasdy-birtokok védelmére. (90., 91) Ezekben a hónapokban a Sulyok-testvérek - a nagyúr bizalmasai - jelentették az összekötő kapcsot Török és Nádasdy között. (89., 91)
Mint már utaltunk rá, a királytalan országgyűlések eredménytelenül értek véget.118 Nem sikerült az országot egyetlen uralkodó alá vonni. Török Bálint taktikai lépései hiábavalóak voltak, és nem ért célt azzal sem, hogy ingadozó hűséget mutatva akart Ferdinánd királytól újabb adományokat szerezni. Így hát 1532 júliusában újra szorosabbra fűzte kapcsolatát Nádasdyval. (92., 93) A királynak nem tetszett Török Bálint egyre bizonytalanabbnak mutatkozó hűsége, ezért egy időre eltávolította az országból. Másik ingadozni látszó hívével, Bakics Pállal együtt Regensburgba, a birodalmi gyűlésbe küldte.119 Itt jött a hír, hogy Szulejmán szultán hadai élén ismét Magyarország ellen indult. Ezután a birodalmi gyűlés tárgyalásainak középpontjába a török elleni védekezés ügye került. A gyűlés ekkori szakaszának egy figyelemreméltó mozzanatát éppen Török Bálint diplomáciai sikereként könyvelhetjük el, ugyanis Medici Hippolit bíboros a pápa által küldött segély nagy részét magyar lovasok fogadására költötte, hogy azok Török és Bakics parancsnoksága alatt harcoljanak a török ellen. Ezek a huszárok valóban jó szolgálatot tettek a Bécs ostromára indított török hadjárat során a nyár végi dunántúli harcokban, majd V. Károly Bécs körül felsorakozott hadaihoz csatlakoztak.120 Részt vettek az Ausztriába betört török sereg üldözésében, amikor az az ősz közeledtével visszavonult. Kászim pasa portyázó hadain Frigyes bajor palotagróf csapatai Wiener Waldban Leobersdorf mellett fényes győzelmet arattak, amelyben maga Kászim is elesett. A győzelemben nem kis része volt ennek a Török Bálint és Bakics Pál által vezetett magyar huszárcsapatnak.121 Az osztrák tartományokban aratott győzelmek után Török Szlavóniába, majd Esztergom védelmére sietett,122 s onnan Pozsonyba lovagolt, Szalaházy Tamás kancellárhoz, tárgyalni. A tárgyalások tartalmát Szalaházynak az uralkodóhoz intézett leveléből tudjuk. (96) A levélben foglaltak szerint Török Bálint megint tele van panasszal, "a király sem tisztséggel, sem fizetéssel nem gondoskodott róla". Főkapitányi címet kér magának, s azt, hogy részt vehessen Johann Katzianer hadjáratában. Szalaházy támogatja a kérést, mivel tudja, hogy Török Bálint mellőzésével a király ügyei "nem kis mértékben összezavarodnak."
A tél beállta előtt Török Bálint csapatai - Bakics és Szalaházy katonáival kiegészülve - felmentették Móré László várát, Palotát, amelyet a Szapolyai-pártiak ostromoltak, majd a nagyúr visszavonult Szigetvárba, téli pihenőre.123
1533 tavaszán a király Magyaróvárra rendelte Török Bálintot, hogy Katzianerral együtt részt vegyen a János király biztosaival folytatandó béketárgyalásokon.124 A tárgyalásokat rövidesen Pozsonyba tették át, de ott rövid idő múlva megszakadtak, mivel Szapolyai követei megtudták, hogy Ferdinánd király egyidejűleg tárgyalásokat kezdett Sztambulban a fegyverszünetről. Ezután márciusban már Bécsben ültek újra tárgyalóasztalhoz, és a magyar tanácsosok, köztük Török Bálint, itt tudták meg a fegyverszünet I. Ferdinánd által kínált feltételeit, melyek között az ország megosztottságának elfogadása is szerepelt. A király írásban kérte véleményüket, azt, emlékirat formájában a tanácsosok március 22-én be is nyújtották.
Az emlékirat elárulja, hogy a főurak pontosan tisztában voltak azzal, milyen következményekkel jár a megosztottság szentesítése. Véleményük szerint az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a megosztottság kizárólag az osztrák örökös tartományok számára járna haszonnal, de a fő probléma az, hogy a királyi hatalom abban az állapotban Magyarországon megrendülne, mert mihelyt valakinek kétes ügye támadna, azonnal átmehetne az ellenkező oldalra, így az anarchia állandósulna. Az emlékirat végén - nem minden él nélkül - azt javasolják Ferdinándnak, ha a magyarok dolgában intézkedik a portán, akkor azt velük is beszélje meg. A válasz természetesen nem tetszett a királynak, és intézkedett, hogy a tanácsosok változtassák meg véleményüket. Ez egy napon belül meg is történt, és a fegyverszünetet megkötötték.
A vélemények megváltoztatásának nem kis árat szabtak. A királynak tetsző válaszért Török Bálintnak a Bars megyei Hrussó vára jutott, (100) valamint ígéret arra, hogy Dobronyát is megkapja. (101) Továbbá ezekben a napokban Bécsben egy harmadik adományt is nyert, amelynek az eddigieknél nagyobb jelentősége volt politikai pályafutásának szempontjából: királya a vránai perjelség kormányzójává nevezte ki.125 Ezt a nagy jövedelmű egyházi méltóságot ekkor már a magyar király adományozta, ami lehetővé tette, hogy magyarok is elnyerjék. II. Lajos király óta pedig tulajdonképpen világi birtokká vált. Török Bálintnak ez a gazdag adomány rendkívül kedvező volt, mivel a János-rend dunántúli birtokai közel feküdtek az övéihez, és így helyzetét igen megerősítették. Sajnos az adomány egyelőre csak üres cím maradt, mert a birtokok a történetírásunkban szigetvári hősként ismert Zrínyi Miklós kezén voltak, aki előzőleg zálogba vette azokat az időközben I. Ferdinánd király kegyét elvesztett Tahy Jánostól. Török Bálint arra törekedett, hogy a birtokokat visszaváltsa, de Zrínyi nem volt hajlandó azokról lemondani, csakúgy, mint ahogyan Török Bálint sem adta vissza az általa elfoglalt egyházi javakat, bár Oláh Miklós fáradhatatlanul foglalkoztatta ennek érdekében a közbenjárókat, így többek között maga a király is felszólalt érdekében,126 és Bálint úr ígéretet is tett a visszaszolgáltatásra, de szavát most sem tartotta meg.127
Török Bálint és a Habsburg-udvar kapcsolata az 1530-as évek elején már egyre súlyosbodó ellentmondásokkal terhelt. Ám a bécsi adománylevelek mindennél jobban elősegítették Bálint úr Habsburg-párti hűségének megerősödését, és a Szapolyai-párthoz való közeledési kísérletek felfüggesztését. De fennmaradt Erasmus Katzianernak egy hozzá írott levele is (71), amelyből megtudjuk, hogy Török Bálint szemet vetett Szentbenedek tartozékaira, ám ezt már nem kapta meg.
Talán a király vele kapcsolatos próbálkozásairól árulkodik, hogy a Habsburg-udvarban ekkoriban új szerepet tölt be, mint a király közvetítője, egyesség-szerzője. I. Ferdinánd megbízta, hogy tárgyaljon Szilády Péterrel, - aki Ugrócot tartotta a kezében -, s érje el, hogy adja át azt Thúróczy Miklósnak, akinek ő, a király a várat eladományozta. (82) Szilády a kor neves jogtudósa volt, Thúróczy pedig a krónikaíró fia. Műveltség, diplomáciai készség tekintetében mindketten Török fölött állottak, s úgy sejtjük, ez is oka lehetett annak, hogy a közbenjárás nem járt eredménnyel; Ugróc Szilády kezén maradt. De a kudarcnak rejtett oka is lehetett. Bár a közbenjárás fejében az uralkodó kilátásba helyezte, hogy a csere hasznából kiegyenlíti egy régebbi tartozását, (56) Bálint úr, úgy látszik, mégis inkább Thúróczy jóindulatának-pártfogásának megnyerését tartotta fontosnak, aki a visegrádi fegyverszünet értelmében kijelölt bizottság egyik tagja volt. Ez a bizottság tárgyalta ugyanis a fegyverszünet alatt történt hatalmaskodási ügyeket, így azt a pert is, amelyet Podmaniczky János indított Török ellen Bán elfoglalása ügyében.
A Habsburg-hívek magyarországi hierarchiájában Török Bálint helyének objektív mutatója 1533-ból az a kamarai kiadási lista, amelyben a katonák között az első helyen áll, s 100 lóra évi 1000 magyar forint fizetést húz.128
A fegyverszünet ellenére 1533 őszén gyakorivá váltak a hadi események. János király személyesen vonult a Ferdinánd-párti Dunántúlra, hogy ott rendet csináljon.129 Ez főleg abból állott, hogy Szerecsen János tolnai főispán katonáival Török Bálint jószágait dúlta. Ő ezt nem hagyta visszatorlás nélkül, és több János-párti birtokot elfoglalt. Így amikor a két király megbízottai az év vége felé összeültek megvizsgálni a meghosszabbított fegyverszünet alatt történt erőszakoskodásokat, hosszú listát állíthattak össze Bálint úr fegyveres túlkapásairól. (108)
Visszaélések sorát követte el az adószedés során is, (83., 97., 98., 106., 113., 114) e téren sem ismert gátat maga előtt. Amikor pedig a királyi kamara 2000 forintnyi visszatartott hadiadót reklamált, (102., 120) felháborodottan utasította vissza a kérést.
A nagyúr továbbra sem kerített sort az egyházi birtokok visszaszolgáltatására, s nem engedett Szalaházy Oláh Miklós érdekében előadott kérésének.130 Oláh Miklós egy ez időben íródott levele jól érzékelteti a főúr körüli légkört: "Hogy Török Bálint királyunkat keresztre feszíti, abban nincsen semmi csodálnivaló" írja, és bűnei között felemlegeti Nándorfehérvár egykori elestét, mint Bálint úr nagy vétkét.131
Az egyházi birtokok egyre kínosabbá váló ügyét ekkor maga az uralkodó vette kézbe, ezúttal igen komoly elszántsággal, mivel a nemrégiben odaajándékozott nyitrai püspökséget vissza kívánta juttatni az egyháznak. Ezért 1533 novemberében, a magyar püspökökkel Bécsben folytatott tárgyalások lezárásaképpen Nyitráért cserébe, meg addigi szolgálatainak fejében, Török Bálintnak a különböző időben és helyeken tanúsított vitézségéért a rendkívül gazdag birtoknak számító Pápa várát ajánlotta fel, továbbá újra megerősítette abban, hogy kezére juttatja Dobronyát, (109., 110) és mindezt nagy összegű pénzadománnyal is megtoldotta. (110., 111., 113) Beleegyezett továbbá abba is, hogy Török Bálint elszállíttassa Pozsonyból ott készült fegyvereit. (112) (Pápa tényleges adományozására csak 1535 augusztusában került sor, a király és Török Bálint személyes tárgyalásai után.)
De a király és a nagyúr kapcsolata tovább romlott és nőttön nőtt köztük a feszültség. Török Bálint az 1534. év elején nem volt hajlandó résztvenni egy Czibak elleni hadjáratban.132 Áprilisban újra összeütközött a magyar kamarával a Somogy vármegyei adó kíméletlen és túlzott beszedése miatt. (120) A vránai perjelség javai a nagyúr minden igyekezete ellenére sem kerültek hozzá, és amikor 1534 őszén fegyverrel foglalta el a perjelséghez tartozó, egyik birtokot, a Szigetvár közelében fekvő Csurgót,133 Ferdinánd király véglegesen eldöntötte, hogy az ügyben a Zrínyiek mellé áll. Igaz, ezt a döntését egyelőre nyíltan nem vállalta, sőt 1535 júniusában újra megerősítette Török Bálintot és utódait a vránai kormányzóság tisztében. Ám a Zrínyi-család továbbra is következetesen megtagadta a birtokok átadását, s ez ekkor már gyaníthatóan a király tudtával, esetleg bíztatására történt. (127., 137)
A király és Török Bálint újabb egyezkedésére 1535 július-augusztusban került sor Bécsben, hosszas tárgyalások során. A megbeszélések tárgya az elfoglalt egyházi birtokok visszaadása volt. Ennek érdekében sor került a vránai perjelség régóta húzódó adományozásának írásban való rögzítésére július 26-án (126.,127), majd augusztus 31-én az átadás részleteinek szabályozására is. (133) Ugyanezen a napon Török Bálint kötelezte magát, hogy az elfoglalt egyházi javakat Szalaházy kezébe átadja, és lemondott arról, hogy a király beváltsa a vele szemben, tartozásai fejében vállalt kötelezettségeit. (134) Pápa és Nyitra elcseréléséről is végleges döntés született ekkor, és a király július 27-én erről is kiállította az adománylevelet. (132) A nagyszabású tranzakció lebonyolítását, amely mondhatni, az év egyik legfontosabb eseménye volt, miként egykor a Temesvár ostroma utáni konfliktus megoldását, most is Pemfflinger István vállalta magára. A csere során Pemfflinger mindkét birtokot magához vette, és ő adta át az új tulajdonosnak, Thurzó Eleknek és Török Bálintnak. (138) Mivel Pápa igen gazdag adomány volt, az uralkodó joggal gondolhatta, hogy cserébe biztosíthatja az egyházi birtokok visszaadását, amire hosszú évek óta hiába törekedett. Ezt a célt most, úgy tűnt, el is éri.
A megállapodás megkötése után Török Bálint komolyan vehető ígéretet tett Oláh Miklós javainak visszaszolgáltatására,134 a Zrínyiek viszont továbbra sem adták ki a kezükből a vránai perjelséghez tartozó birtokokat. Ezek után a Török- és a Zrínyi-család viszálya az országos politikába is bevonult, mivel a Zrínyiek érdekeiért Horvátország rendjei is szót emeltek, és gyűlésükben feliratot intéztek a királyhoz, Török Bálint ellen, majd az ügyet a november végén megnyílt pozsonyi országgyűlésen is megtárgyalták, s ott I. Ferdinánd a rendek előterjesztésére adott válaszában megígérte, azon lesz, hogy a viszályt kiegyenlítse - vagyis a halogatás taktikáját választotta135. Török Bálint még november közepén, amikor az országgyűlés előkészületei folytak, Pozsonyba ment,136 azonban forrásaink nem szólnak arról, vajon résztvett-e a sok huzavona után megnyílt, majd januárban Bécsben folytatódó diétán. Azt azonban tudjuk, hogy miközben a király kisebb adományokkal igyekezett Bálint urat lekötelezni (136., 140), a két család között a perjelségért folyó per megkezdését egyre halogatta. Így az 1536. január 6-án kiadott perhalasztó oklevél (137) szerint pünkösdre tett esemény is meghiúsult, sőt I. Ferdinánd oklevele tulajdonképpen mindenféle peres eljárás lefolytatását megakadályozta. Így a birtokok végleg a Zrínyi család kezén maradtak. Török Bálint előtt ekkorra már világossá vált, hogy a vránai perjelséget jogi úton meg nem szerezheti, erőszakosan pedig nem érhet célt. Búcsút mondhatott tehát királya minden bizonnyal legnagyobb értékű adományának, három éven át tartó küzdelme hiábavaló volt. Az ügy fordulatai egészen az országos politikáig hullámzottak, és annak, hogy Török Bálint végül is elfordult a Habsburg-párttól csaknem egy évtizedes (csak kisebb megszakításokkal terhelt) hűség után, annak egyik kiváltó oka kétségkívül a vránai perjelséggel kapcsolatos csalódása volt.
Ferdinánd király 1536. január 6-i perhalasztása után Török Bálint meghozta döntését, és hamarosan tárgyalásokat kezdett Werbőczy Istvánnal, a dunántúli János-párt egyik vezetőjével. Január 31-én létre is jött megegyezésük a fehérvári keresztes konvent előtt Ozora kastély birtoklásáról. (139) A Werbőczyvel, János király legtekintélyesebb dunántúli hívével kötött egyességgel nagy akadály hárult el az átpártolás útjából. Megkönnyítette azt Pemfflinger Sebestyénnek, a Habsburg udvarnál Török Bálint egyik legbefolyásosabb rokonának ekkor bekövetkezett halála is.137 A főúr 1536 júniusában fordult utoljára királyához, két ízben is. Először, június 4-én arról informálta, hogy Podmaniczky János Szapolyai pártjára állt. (153) A levél megírásával egyidőben kirabolta azokat a kereskedőket, akik Thurzó Elek helytartó menlevelével árukat szállítottak János királynak. Mivel ezzel megsértette a fegyverszünetet, az uralkodó legsúlyosabb neheztelésének adva hangot megparancsolta az áruk azonnali visszaszolgáltatását. (157)
Másodszor június legvégén, már Szapolyai pártján állván, írt Török Bálint a Habsburg-udvarba, mondhatni végső próbálkozásképpen, akkori levelében Trencsén és Vöröskő várát kérte, valamint egy nagyobb pénzösszeget. (156) Erre már nem kapott választ, feltehetőleg ura nem is írt ilyet, és Ferdinánd király július 8-án diplomatájához, Weséhez írott levelében Török Bálint elpártolását mint befejezett tényt említi. (158)
I. Ferdinánd Török Bálint elvesztéséért - számos egyéb tényező mellett - nem kis mértékben okolhatta saját következetlen, kétszínű politikáját. (158) Neheztelése138 bár jogos volt, nem tarthatjuk mindenben indokoltnak. A pártváltoztatásnak egyébként volt más, a nemzetközi viszonyokban gyökerező, igen nyomós oka is. V. Károly császár súlyos veresége Franciaországban kétségtelenné tette, hogy Ferdinánd király ezek után még kevésbé számíthat bátyja (eddig is elégtelen) segítségére magyar földön, az ország sorsán egyre kevésbé képes változtatni.139 Török Bálint reményei, amelyeket a nagyhatalmú európai dinasztia fiához fűzött, e téren sem válhattak valóra.
Török Bálint átpártolása látványos külsőségek között jutott a világ tudomására. 1536. június 11-én Wese lundeni érseket, V. Károly császárnak a két király közötti béketárgyalásokra küldött követét ünnepélyesen fogadták Váradon, Szapolyai udvarában. A császári diplomatát fogadó bizottság élén Statileo János erdélyi püspök és Török Bálint állt.140 Szapolyai hívei ezen a napon nagy diadalt arattak, hiszen királyuknak komoly nyereséget jelentett a Dunántúl leghatalmasabb főurának átállása, akinek átpártolásával egy egész országrész került az ő fennhatósága alá, mert természetesen, bármennyire szerette volna azt Ferdinánd király, a Habsburg-pártiaktól elfoglalt birtokokat Török Bálint nem adta vissza tulajdonosuknak.
A régóta folyó béketárgyalások közben a fegyverzaj sem csitult el, kellett tehát a tapasztalt hadvezér, és János király nem habozott, hogy Török Bálint eljövendő hűségéért a kialkudott igen magas árat előre megadja. Kegyelemlevelében mindenekelőtt az ellene elkövetett összes cselekedetét megbocsátotta, és megerősítette új hívét korában szerzett birtokaiban. (164) De nem fukarkodott a király új adományokkal sem.
Így kapta ekkor Török Bálint Hunyad várát (162)az ország egyik legnagyobb uradalmával és Hunyad vármegye örökös főispáni tisztével.141 Királya elzálogosította nála 16 000 forintért (163) Debrecent, amelyre már régen szemet vetett, és amelyet már Ferdinándtól is kért. (A kortársak az ország legnagyobb és leggazdagabb városának tartották.142) Megkapta a pécsi püspökség javait, (amelynek jogos birtokosa a pécsi püspök Sulyok György volt), továbbá ezer lovas tartására való fizetést. (159) Végül János király Pápa váráról is adománylevelet állított ki, (161) és dunántúli főkapitánnyá nevezte ki új hívét.143
Ezek az adományok Török Bálintot Magyarország leggazdagabb, legnagyobb hatalmú főurává tették. A harmincas éveiben járó délceg arisztokrata hatalma csúcsára érkezett. Tapasztalt hadvezérré és rutinos politikussá érett. Birtokainak nagyságát az adománylevelek mellett a ránk maradt birtok- és adóösszeírásokból ítélhetjük meg. (124., 284., 290., 291., 292)
János király pártján első feladata Kápolnay Ferenc visszaszorítása volt, (165) akit Szigetvár ostroma óta személyes ellenségének tartott.144 De az év eleje óta Kápolnay a Bálint úr szövetségesének számító Werbőczynek is sok kárt okozott.
Az akció lebonyolítására készülve Török Bálint komoly figyelmeztetést kapott a Ferdinánd-párttól, hogy hűtlensége nem marad következmények nélkül. A koraőszön csaknem merénylet áldozatául esett.
Annak ötlete valószínűleg már néhány nappal az elpártolás után felmerült. Már 1536. július 18-án Ferdinánd király kapcsolatba lépett Bakics Pállal, "titkos dolgokban", és feltételezzük, hogy már az ekkori tárgyalások során felvetődött a gyilkos terv Török Bálint élete ellen,145 bár a király az ide vonatkozó augusztusi utasításában még csak foglyul ejtését kívánta.146 Néhány hét eltelte után, szeptember 1-én már úgy intézkedett, hogy ha más mód nincs, Bakics tegye ártalmatlanná Török Bálintot, úgy, ahogy tudja.147 Bakics ennek a felhatalmazásnak a birtokában egykori bajtársa meggyilkolása mellett döntött. Erre több oka volt: elsősorban azt akarta elkerülni, hogy az esetleges fogoly vallomásában az ő, nem mindig makulátlan magatartásáról hitelesen tájékoztathassa a királyt, továbbá a jutalom utáni vágy is hajtotta. Merénylet-tervének lelki hátterét valószínűleg a csalódás adta, hisz egykor 1531-ben Bélaváron egyességet kötöttek Török Bálinttal, hogy mindenkor együtt változtatnak pártot, s most becsapva érezhette magát. Végül, azt is tudni lehet, hogy féltékeny volt Török Bálintra, feltételezhetően annak az övéinél nagyobb sikerei és gazdagsága miatt. (96)
A dilettáns módon megszervezett merénylet nem sikerült.148 Török a pártváltoztatás másik szokásos következményét, birtokainak eladományozását is elkerülte. Az elpártolás következtében a Ferdinánd király részéről másnak adományozott birtokairól szóló adománylevelek száma igen csekély. A király igen óvatosan élt ezzel a fegyverrel. Két Győr vármegyei Török-birtokról ismert ilyen rendelkezés. Az egyik a szentmártoni apátságnak, (188) a másik 1538-ból Kondé Istvánnak (a későbbi Pozsony vármegyei alispánnak) szól. (209) - Miután tehát semmi sem zavarta meg Török Bálintot a hadi előkészületekben, és a helyi csetepaték méreteihez képes tekintélyes számú katonát tudott összevonni megindította hadjáratát a Kapos mocsarai által védett Gerennás, Kápolnay fő erőssége ellen.
A hadjárat lefolyását Martonfalvay Imre, Török Bálint deákja leírásából, valamint Bakics leveleiből (pl. 148) ismerjük.149 Oly nagy volt a félelem a rettegett hadvezértől, hogy még Ferdinánd király is szükségét érezte, hogy - utolsó gesztusként - megparancsolja Török Bálintnak, hagyjon fel Kápolnay birtokainak pusztításával. (166) De az ennek a parancsnak már nem engedelmeskedett. Bár Kápolnaynak sikerült elmenekülnie, a hadjárat sikerrel végződött, Török Bálint Gerennást elfoglalta és felégette.150
A nagyúr Kápolnay legyőzése után erejét Bakics ellen fordította. Valóságos háború bontakozott ki a két egykori bajtárs között, amely az 1537. évben szinte hadjárattá fejlődött. Egy levélből az derül ki, hogy Török Bálint először egyezkedni próbált Bakiccsal, (167) s arra kérte, adja át neki két fő szolgáját, bizonyára azokat, akik a merényletet megszervezték. Miután Bakics ezt nem teljesítette, tűzzel-vassal pusztította birtokait. A nagyúr kihirdette, (170) hogy aki Bakicsnak szolgál, az ellen kíméletlenül eljár. Végül, miután feldúlta Bakics birtokait, (170) Ráróra tört, (171) remélve hogy személyesen ott találja, és elégtételt vehet volt harcostársán. De Bakics Kőszegre menekült, és onnan 1537 januárjában egy hosszú, vádakkal teli levélben párbajra hívta Török Bálintot, Győr alá. (171)
Török Bálint válasza februárban, az előző évben elfoglalt Ozora várában kelt. (172) Formája Bakicsénál összefogottabb, megfogalmazása intelligensebb, és komoly diplomáciai érzékről tanúskodik. Nem hárítja el a személyes megmérkőzés lehetőségét, de királya engedélyétől teszi függővé a bajvívást. Tanácsolja Bakicsnak, tegye ő is ezt, és Ferdinánd királytól, akiről a levél nagy tisztelettel szól, kérjen rá engedélyt. (172) A párbajból nem lett semmi, bár az uralkodó beleegyezett abba.151 (János király állásfoglalásáról nincs adatunk.)
Annál hevesebben folytatta viszont Török Bálint a Bakics Pál elleni hadjáratot. Ha hihetünk Bakics Bécsbe küldött tájékoztatásának (170) Török 3000 lovassal és 2000 hajdúval dúlta birtokait. Katonákra úgy tett szert, hogy szabad zsákmányolást engedett, ami minden zsoldnál többet ért. (173., 174., 177) Ferdinánd pártján rémületet keltett annak a híre, hogy Bálint úr szívesen szervezne betörést a török hadaknak az osztrák tartományokba. De János király tanácsosai ezt a tervet nem pártolták, ezért egyelőre Török Bálint felhagyott vele. (176) (Bár később, a nyár folyamán is felbukkan egy kémjelentésben a hír, hogy a nagyúr török katonai segítséget próbál magának szerezni.(184) ) Saját katonái viszont egy-egy portya során eljutottak Ausztriába.(181) A Dunántúlon sem lehetett megakadályozni a háború kiterjedését. Török Bálint hosszas ostrom után (179.) bevette Lakot,152 Jánosházát,153 Veszprém városát, (182) Tihanyt, (182) a szentmártoni apátság minden birtokát (a monostor és a vár kivételével). (187) Az a fenyegető hír járta, hogy megesküdött; vagy Győrt, vagy Esztergomot elfoglalja.154 Ősszel viszont megfordult a hadiszerencse. A Győrtől Délre fekvő sokorói szőlőhegynél csapatai vereséget szenvedtek, (189) ezt követően Kecseti és Bakics Mihály hadai Veszprémet is felmentették az ostrom alól. (192) Török Bálint ekkor csapatait Pécs alatt vonta össze, majd a télen, - miután a Rába és a Duna befagyott - Körmend körül portyázott, (197) majd mégis megpróbált betörni Ausztriába. (200) Később arról szólnak a hírek, hogy Csurgón volt, (205) és miután onnan elűzték, Veszprém ellen fordult. (207)
Tavaszig Török Bálint csapatainak Vas, Győr, és Sopron vármegyei hadjáratával nagy zavart okozott Ferdinánd táborában, és a váradi békét megelőző béketárgyalásokon előnyt szerzett János király érdekeinek.
Ehhez az eseménysorhoz kapcsolódik I. Ferdinánd királynak 1538 januárjában a magyar kamarához intézett kétségbeesett hangú levele, (207) amelyben Vas vármegye hadiadójának azonnali befizetését sürgeti, mert - mint indokolja - azt teljes egészében a Török Bálint elleni hadjáratra kívánja fordítani. "Enélkül a pénz nélkül semmihez sem lehet kezdeni." - írja. A sürgetés, s a szavak mögött bujkáló félelem nem volt alaptalan. Szalay János Nádasdynak küldött leveléből tudjuk, hogy Török ott sajátmagának hajtotta be az adót. (217) Tehát a késlekedés kétszeresen is károsította a király érdekeit.
A Habsburg-pártra csüggesztően hatott az a hír is, hogy huszonötezres lélekszámú hadserege 1537. október 9-én a szlavóniai Gorjánnál megsemmisítő vereséget szenvedett a töröktől. (Ez megoldotta a Bakics-problémát is, a vitéz katona ugyanis dicsőséges körülmények között elesett a csatamezőn.) A vereségben Török Bálintnak is lehetett némi szerepe: tudjuk, hogy élelemmel látta el a török hadat. Az a hír járta Magyarországon, hogy a török szultán azt mondotta: senki sem szolgált neki olyan jól, mint Török Bálint. (194) Nem csoda, ha Ferdinánd király 1537 decemberében újra puhatolózni kezdett, hogyan téríthetné vissza pártjára a számára rendkívül veszélyes főurat, de mihamar be kell látnia, törekvései egyelőre hiábavalóak, ugyanis Török megtudta, hogy Bakics annak idején királyi parancsra tört orvul az életére.155 I. Ferdinánd király csak ekkor kezdte meg egykori híve birtokainak eladományozását. (188) Nem csoda, hogy ezután a Nádasdy által kezdeményezett tárgyalások sem jártak eredménnyel.156
A gorjáni vesztes csatából a fővezér, a tábort sorsára hagyó Johann Katzianer megmenekült.157 A katasztrofális vereség után a királytól menlevelet kapott ugyan, mégis Bécsben fogságba vetették, amíg tisztázza magát. Katzianer a fogságból megszökött és horvátországi birtokaira menekült.
A gorjáni vereség után Bálint úr nagyszabású politikai játszmába kezdett, amelynek legfőbb célja az volt, hogy a Szapolyai befolyása alatti területet megnövelje. Az ambiciózus főúr úgy gondolta, hogy ennek végső eredménye Magyarország egyesítése lehetne, János király uralma alatt. Egyszersmind a Zrínyi-család helyzetét szerette volna megrendíteni, s a törökkel alakuló kapcsolatok szálait (223., 224) szorosabbra fonni. Az akció megkezdésére az késztette, hogy megtudta Katzianer szökését. Ekkor kapcsolatba lépett a hadvezérrel, és egyeztette vele elképzeléseit. Nem volt nehéz rávennie, hogy képességeit és kapcsolatait a jánosisták pártján kamatoztassa.158
A helyzetükből adódóan stabilan Ferdinánd-párti horvátországi urak a vereség után úgy látták, hogy a Habsburg-birodalomtól ez idő szerint nem várhatnak komoly segítséget a török ellen. Kihasználva pillanatnyi kétségbeesésüket, Katzianer azzal bíztatta őket, hogy a török megkíméli e területet, ha Szapolyai pártjára állnak.159 A közös fáradozás eredményeképp nemsokára - hosszú távú érdekeit figyelmen kívül hagyva - számos horvátországi uraság csatlakozott Török Bálint akciójához, ami jelentős térnyerést jelentett Szapolyainak.160
Katzianer, akinek a királlyal ellentétben pénze is volt katonákat fizetni, hadat gyűjtött. Komoly támogatásra akkor talált, mikor megmutatta a horvátoknak Ferdinánd király egy állítólagos régebbi levelét, amelyben az állott, hogy a török feletti győzelem után Katzianer a horvátországi urakat köteles lesz lefejeztetni.161 Az akció akadálytalanul haladt előre, és Török Bálint elérkezettnek látta az időt, hogy János királynak a mozgalomról beszámoljon. El is indult Váradra, ám elkésett, szándékait a körülmények kíméletlenül keresztezték. A gorjáni vereség híre ugyanis Váradra is eljutott, és ott is megváltoztatta a helyzetet. Wese-nek már nem maradt más választása, mint megkötni a békét.162 Ez 1538. február 24-én meg is történt.
Török Bálint futára tehát már kész helyzetet talált, mikor megjelent az udvarban ura levelével, amelyben azt kérte, hogy a király meg ne kösse a békét, mert olyan dolgok történtek, amelynek segítségével egész Magyarországot költségek nélkül visszaszerezheti, és ő diktálhatja majd a békefeltételeket. Másnap Török Bálint is megérkezett Katzianer kíséretében, aki Wese tudósítása szerint megígérte Szapolyainak, hogy egész Magyarországot meghódítja neki, kiterjedt nemzetközi kapcsolatai segítségével. De János király, aki nagyszerű politikai érzékkel és a realitások iránti érzékenységgel rendelkezett, bár a csábítás nagy volt, nem volt hajlandó a békeszegésre. Hiszen akkor már küszöbön állt eljegyzése a lengyel királyleánnyal Izabellával, és ahhoz előbb el kellett ismertetnie trónját Ferdinánd királlyal.
Mint ismeretes, a hosszadalmas tárgyalások után megkötött váradi béke némi nyugalmat hozhatott az országnak, és majdnem mindenki örült az egyességnek. A béke értelmében a két király a birtokában tartott országrész felett szabadon és teljes felségjoggal rendelkezhetett. János király a váradi béke megkötésével ugyanolyan szuverén uralkodóvá vált, mint Európa bármely fejedelme. Azt is rögzítették azonban, hogy halála után, még ha törvényes örököse maradna is, az egész ország Ferdinánd királyra, és örököseire száll. A békekötés mellett a királyok barátságot fogadtak, és kölcsönös segélynyújtásban állapodtak meg. Egy évi fegyverszünetet is kötöttek, amit a törökkel is közöltek, míg az előbbi megállapodásokat nem, azt csak akkor kívánták a Portával is tudatni, ha azt V. Károly császár is jónak látja.
Török Bálintnak a hadakozás mellett alig maradt másra ideje, ismereteink szerint ezekben az években csupán egyetlen alkalommal végzett igazgatási jellegű tevékenységet, amikor összehívta Győr vármegye közgyűlését. (222)
Török Bálintnak a béke, - amint ezt ő pontosan tudta - nem volt érdeke, a jog uralmától ő gazdagságának és hatalmának további gyarapodását nem várhatta. - A két fél közötti összecsapások egyébként, mintha nem is kötöttek volna békét, tavasszal is folytatódtak. Ezek során Bakics Péter felégette Enyinget, (211) majd a felelősségre vonás elkerülése érdekében arra hivatkozott, hogy csak később, az akció befejeztével értesült a fegyverszünetről. Így azután Török Bálint, (mivel a diplomácia eszközeivel nem ért célt) újra fegyvert fogott, s alig egy hónappal a békekötés után lerohanta Győrt, (213., 214., 241) és Pekry Lajos javait Somogyban.163
De hogyan alakult az új helyzetben Török és a Ferdinánd-párt kapcsolata? Nem mindenkivel romlott meg a viszony, Batthyány Ferenccel, akivel már 1536 őszén is tárgyalt, hogy átcsábítsa a Szapolyai-pártra164 most is barátságos hangú levelet váltott. (204) Thurzó Elekkel (175) és Nádasdyval is kapcsolatban maradt. (203) Bakics Pál halála után fia, Péter közeledett Törökhöz.165 Szalayhoz fordult tanácsért, hogyan szerezhetné vissza a győri püspökséghez és Pápához tartozó javait. (217) Szalay javaslata így szólt: írjon a pápai s a gesztesi tiszttartóknak, bocsássák vissza azokat, s cserébe ő is adja át Töröknek, amit tőle elfoglalt.
A kapcsolat a Szapolyai-hívekkel sem volt zavartalan. Szapolyai megkísérelte a két alattvalója, Török Bálint és Héderváry István közti viszályt megszüntetését, mert kívánatosnak tartotta, hogy a pártján állók között jó legyen a viszony. (185., 186) Eddig sem tápláltunk illúziókat az azonos párton állók közti egyetértésről. János király fentebb idézett két oklevele alátámasztja feltételezésünket.
A tervezett horvátországi hadjáratra nem került sor, mert az itteniek ráébredtek, a Szapolyai-párthoz való csatlakozás reménytelen helyzetbe hozhatja őket a Habsburg birodalom peremén, és Szapolyai sem tudja keresztülvinni a szultánnál, hogy az elfoglalt területeket visszaadja.166 A mozgalom utórezgéseként a Török-párt a májusi zágrábi részgyűlésen is hallatta szavát, követelve, hogy a rendek a békéért fizessenek adót a töröknek.
Míg Horvátországban a helyzet megnyugodni látszott, a Dunántúlon tovább folyt a békebontás.167 Török Bálint az adóztatás ügyében nem engedett. Somogy, Zala, Veszprém vármegyében és Vas vármegye egy részében magának szedette be az adót. Ferdinánd király 1538. X. 4-én Linzben kelt oklevelében (229) utasította Thurzó Eleket, hogy tárgyaljon Szapolyai helytartójával az elkeserítő állapotok megszüntetéséről. Volt persze olyan ellenfél is, aki nem tárgyalások útján kívánta megoldani a vitás kérdéseket. A hírhedt veszprémi püspök, Kecseti Márton merényletet szervezett Török meggyilkolására, nem is egy alkalommal. Az először kiszemelt bérgyilkos azonban nem hajtotta végre a tettet, hanem Török szolgáinak jóindulatára bízta magát. A fehérvári keresztes konvent előtt tett tanúvallomása éles fényt vet Kecsetire s rajta keresztül a kor eldurvult erkölcseire is. (228) Nem csodálhatjuk, ha ezután igen megromlott a viszony a szembenálló felek között, Kecseti pedig, mindezt megtetézve, ismételten merénylet szervezésére kért engedélyt királyától. (230)
Az ősszel Katzianernek újabb pártfogója akadt Fráter György személyében, aki közbenjárt érdekében, hogy Szapolyai szolgálatába fogadja. Ez nem volt egyszerű, mert a két király, hogy véget vessen a zsaroló pártváltoztatásoknak, a váradi békében kikötötte, hogy egyik a másik alattvalóját csak ura engedelmével vonhatja pártjára. Ferdinánd János király döntésére bízta a dolgot, de az nem állt ki Katzianer mellett. Így a hadvezér ezek után kénytelen volt közvetlenül a törökhöz fordulni segítségért.168 Ez a tett már Ferdinánd királyt is a végső eszköz igénybevételére sarkallta. Akaratának végrehajtói a Zrínyi-testvérek lettek, János és Miklós, akik a megfelelő királyi jutalom ellenében orgyilkos módon elveszejtették Katzianert.
Török Bálintot a gyilkosság híre, legalábbis Nádasdy Tamáshoz novemberben írott levelének hangjából arra következtethetünk, igen elkeserítette. (237) Bizonyára azért, mert így az általa tervezett diverzió terve végleg füstbe ment, ráadásul a Zrínyiek helyzete is megerősödött. A török orientáció egyébként is Török Bálint politikai pályafutásának mélypontját jelentette.
Ekkor további változások álltak be az országos politikában. I. Ferdinánd 1539 második felében arra akarta rávenni János királyt, hogy megállapodásukkal ellentétben hozzák nyilvánosságra a váradi békét. Szapolyai ezt semmiképpen sem akarta, török támadástól tartott. Ferdinánd király ezért igénybe vette Rorario nuncius, III. Pál pápa Magyar- és Lengyelországba küldött követének segítségét célja elérésére. A nuncius novemberben érkezett Budára, és miután Fráter György elutasította, Török Bálintot próbálta megnyerni ügyének. A tárgyalás megkezdésekor pápai brévét nyújtott át neki, amit az nagy hálával fogadott.169Ám Fráter György egyeztette politikáját Török Bálinttal, így a nuncius közbenjárása nála is kudarcot vallott. (240)
Bálint úr ezek után, az év végén hazatért Pápára, hogy a fárasztó tárgyalásokat kipihenje. Itt érte a hír, hogy a két erdélyi vajda, Balassa Imre és Maylád István összeesküvést szervez, ahogyan fennen hirdették, az önálló Erdély érdekében, valójában persze saját hatalmuk biztosítására és megnövelésére. Az összeesküvéshez sokan csatlakoztak, és a szervezkedést János király ellen igyekeztek fordítani, mind a Portán, mind Bécsben. János király felismerte a helyzet veszélyességét, és Török Bálintot Petrovics Péterrel Erdélybe küldte, hogy haddal teremtsenek rendet. Az erdélyi hadjárat - amelynek lefolyása Mindszenti Gábor naplójából és Verancsics Antal levelezéséből rekonstruálható,170 - jellemző epizódja Török Bálint becsületbeli ügye, aki kijelentette, tisztessége nem engedi, hogy Maylád István, - régi szövetségese - ellen harcoljon. A király becsületbíróságot hívott össze, és ennek döntése megengedte Török Bálintnak a Maylád elleni fellépést.171 Ám a nagyúr csak ímmel-ámmal harcolt, és rövidesen vissza is vonult Gyulafehérvárra, mert megbetegedett, (vagy legalábbis ezt terjesztette magáról).172 Gyulafehérváron találkozott királyával, aki valóban súlyos beteg volt, és állapota egyre rosszabbodott. Orvosai tanácsára Szászsebesre vitték, ott érte a hír, hogy felesége Izabella királyné egészséges fiúgyermeket szült. Halála előtt, politikai végrendeletének közlésekor a főemberek között ott volt Török Bálint is, aki ekkorra már az udvar egyik legbefolyásosabb tényezőjének számított.
Szapolyai - a váradi békében foglaltakkal szemben - arra kérte őket, ne válasszanak királyt az ausztriai házból, és fiát koronázzák meg. Továbbra is maradjanak meg a szultán pártfogása alatt, mert mind az ország, mind a maguk javát csak tőle várhatják. Izabella és fia gyámjául Fráter Györgyöt nevezte ki.173Miután az állam ügyeit így elrendezte, 1540. július 17-én meghalt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése