Keresés ebben a blogban

Tetszik? Jelöld be te is!

Tollforgató Történelmi Lap

2010. július 10., szombat

Szigetvár története




Szigetvárnak, a magyar történelem egyik dicsőségtől övezett eseménye színhelyének történetét nagy terjedelmű, tartalmas munkában megírta Németh Béla. A négyszáz nagy oldalra terjedő vaskos könyv létesülését báró Biedermann Rezső szigetvári nagybirtokos áldozatkészségének köszönheti, a ki a mű megírásának és kiadásának nem csekély költségeit fedezte s gondoskodott arról, hogy szép kiállításban jelenhessen meg.

Számos kép illusztrálja a könyvet, nyomdai kiállításának ízléses volta a pécsi irodalmi és könyvnyomdai részvénytársaság érdeme. Báró Biedermann, a kit a Szigetvár és környéke érdekében tanusitott áldozatkész bőkezűségeért polgártársai már régebben a város díszpolgárának választottak, intézkedett, hogy a munka ingyen küldessék szét a hazai középiskoláknak, vármegyéknek, tudósoknak, íróknak stb.
A könyv Szigetvár őstörténetén kezdi; megtudjuk belőle, hogy első ismert neve Moten vagy Muten volt, később római telepítvény volt a helyen, Limosa névvel, a mely mocsaras helyet jelent. A honfoglalás után monostor épűlt ott, honnan premontrei szerzetesek terjesztették a kereszténységet és iskolájuk által a művelődést.

Szigetvár a török háborúkban mint jól megerősített vár és fekvésénél fogva a Dunántól nagy részének katonai főhelye, nagy fontosságra jutott. Régebben egy Szigeti nevű előkelő nemesi család volt ott a legnagyobb birtokos, melytől több ma is virágzó somogymegyei család származik. Egyik tagja Nagy Lajos idejében nem csekély fényt vetett rá: tanár volt a párisi világhírű egyetemen, később pedig kalocsai érsek lett.

A XV. század második felében Szigetvár az Enyingi Török család tulajdona volt, melynek leghíresebb tagja, Szapolyai János király jeles vezére, Török Bálint itt töltötte élete nagy részét. Udvarához tartozott hű énekese, Tinódi Sebestyén, akinek származására a könyv új világot igyekszik vetni. Az eddig uralkodó nézet szerint Tinódi valószinűleg a fejérmegyei Tinód pusztáról származott; Németh Béla új könyvében azt igyekszik kimutatni, hogy a Tinódi-család eredete a Szigetvárhoz közelfekvő Tinódon keresendő s az okiratok tanusága szerint Szigetváron a költővel egy időben több Tinódi nevű ember is szerpelt.
1543-ban Szigetvár királyi vár lett. Pécs akkor már török kézen volt s Ferdinánd Szigetvár megszállásával gondoskodni akart arról, hogy tovább ne terjeszkedhessék. A várkapitányokat ezentúl a király nevezte ki; az őrség úgyszólván folytonos harczban állott a mindenfelé portyázó török seregekkel. Ali basa vezérlete alatt 1556-ban kisérletet is tett a török vár megostromlására; hogy ez nem sikerült neki, abban már akkor nagy része volt Zrínyi Miklósnak. Zrínyi nem sokkal ez ostrom után, 1561-ben lett Szigetvár kapitánya, s ezzel megkezdődött a várnak az a szereplése, mely mindenkor történetünk legszebb lapjai közé fog tartozni.
Zrínyi alakjával a könyv szerzője részletesen és behatóan foglalkozik, nemcsak az eddig ismert irodalmi és okirati anyagot dolgozza föl, hanem saját kutatásai révén új adatokat is hoz felszínre. Fő czélja, melyet hazafias lelkesedéssel tűzött ki, megczáfolni azokat a vádakat, melyeket régibb és újabb történetírók a szigetvári hős magánélete, az általa alkalmazott vagyonszerzési módok ellen felhoztak.
Ezután részletesen leirja Szolimán szultán hadi készülődéseit szigetvár ellen, Zrínyi előkészűleteit az ostrom fogadására, a tulajdonképeni várat körülvevő óváros elestét, a vár fölmentésére irányúló, de eredményre nem vezetett készűlődéseket, a vár ostromát és "A tragédia utolsó jelenete" czímmel Zrínyi és társai hősi halálát.
Zrínyi halála után Szigetvár több mint egy századig (1566-tól 1689-ig) török kézen maradt. Ez utóbbi évben visszafoglalták a császári hadak s ekkor a várra és városra magyarellenes szellemű katonai uralom következett, melynek az volta törekvése, hogy e helyen német központ létesüljön. Az ekkori viszonyokat a könyv tüzetesen ismerteti.
A XVIII. század közepén Szigetvár uradalmát a báró Neffersern család kapta királyi adományúl, később a Szily, Festetich és Czindery-család birtokába került. Ez utóbbi család fiágon kihalván, a szigetvári uradalom leányágon a nemrég meghalt gróf Andrássy Aladár tulajdona lett.
A könyv Szigetvár jelenkori állapotának leírásával végződik.
Mai számunkban kettőt bemutatunk a könyv képei közűl. Ezek egyike Zrínyi Miklós, Szigetvárt álló emléke, másika pedig a várat mutatja mai állapotában.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése