Keresés ebben a blogban

Tetszik? Jelöld be te is!

Tollforgató Történelmi Lap

2010. november 29., hétfő

Az Athéni demokrácia

54] Görög történelem. Az Athéni demokrácia

Időpont: 2010-03-14 14:40:41
Az Athéni demokrácia
A demokrácia fogalma:
A demokrácia szó az ógörög δημοκρατία (demokratia) szóból származik, jelentése a nép uralma. A szó töve a δημος (démosz) nép szó, a κρατειν (kratein) jelentése uralkodni, a ία (ia) pedig egy képző. A demokrácia lényege, hogy a közösség minden választójoggal rendelkező tagja részt vehet a közügyek eldöntésében, vagyis az önkormányzásban az adott térséget illetően. A görög demokrácia kialakulása egy hosszú folyamat eredménye volt, és története viszanyúlik a Hellasz korai korszakaiba.
Az előzmények:
A görög törzsek (akhájok, dórok, jónok, ajolok) letelepedése (i.e. 1200 -tól) után egy átmeneti sötét korszak következett a Krisztus előtt 1100 és 900 közti években. A jórészt ma még ismeretlen időszak a királyságok kora volt, melyet az archaikus kor kialakulása és az arisztokratikus királyság intézménye váltott fel, illetve a polisz rendszer és gyarmatosítások (i.e. 800 -500) éveire létrejött az arisztokratikus köztársaság.
Poliszok és a gyarmatosítás
A polisz olyan vallási, politikai, kultúrális közösség, melynek lakói egy városias jellegű település köré csoportosulva saját vezetők, törvények és szabályok szerint éltek, és magukat megkülönböztették más hasonló településektől. A polisz gyakran egy magaslati erőd, akropolisz ("magas város") köré szerveződött, volt benne egy agora (piac), egy-két templom és egy gümnaszion. Ez a városias központ volt az asztü. A várost a kis-ázsiai görög államok gyakran fallal vették körül, a peloponészoszi poliszok lakói általában megelégedtek az akropolisz nyújtotta menedékkel. A khóra legértékesebb területe a síkvidék, a pedion volt, itt lehetett földművelést folytatni. A tengerparti rész, a paralia szintén művelés alatt állt, de ez biztosította a kapcsolatot a tengerrel a halászok, kereskedők, tengerészek révén. A hegyvidéki rész, a diakria nagyrészt lakatlan volt, itt voltak a bányák és ez volt sok mitológiai lény lakóhelye. A pedion és a diakria elmosódott határán a dombvidéken szőlőt termesztettek, illetve állatokat legeltettek. A pedion és a diakria volt együtt a polisz belső területe a mezogeia. A polisz szélső, járhatatlan területe volt az eschatia ("peremvidék"), ami a határőrvidék szerepét játszotta.
A poliszok egy része Krisztus előtt 800 körül gyarmatosításkokba kezdett a túlnépesedés, a meggazdagodás reménye miatt, és ennek során görög gyarmatvárosok jöttek létre a Földközi-tenger övezetében. A gyarmatosítás nyomán fellendült a kereskedelem, a hajózás, a gazdaság, ésmegjelent a pénz mint fizetőeszköz. Az első pénzérméket a Kis-ázsiai Lüdiában verette előbb Gügész király Krisztus előtt 700 körül. A görögök szinte azonnal átvették a pénzverés gyakorlatát. Argosz királya, Pheidón – i.e. 700 körül – nem elektronból, hanem tiszta ezüstből veretett, teknősbéka képét és alakját mutató érméket Aigina szigetén.
Az archaikus kor elején létrejött a görögséget összekötő három legfontosabb elem: a közös nyelv, a Krisztus előtt 776 -tól 4 évente megrendezett olimpiai játékok szokása, és a közös hitvilág. A görörgök hitvilágában Uranos és Gaja volt az ég és a föld istene. Gyermekük volt Kronosz és annak felesége Rhea. Kettejük házasságából született Zeusz főisten és testvérei: Poseidon (tenger ura) és Hádász (az alvilág ura). A 12 görög isten: Zeusz (igazság őre), Poseidon (tenger istene), Athéné (tudomány istennője), Afrodité (szerelem istennője), Hefaistos (erő istene), Hermész (pásztorok, kereskedők istene), Hesztia (tűzhelyet őrző istennő), Héra (házastársi hűség istennője), Apollón (tisztánlátás, művészet erkölcs istene), Artemisz (vadászat istene), Árész (öldöklés istene), Demeter (termékenység istene)
Az athéni demokrácia "előfutárai"
A gyarmatosítás hatására meggazdagodott egy olyan réteg a poliszokban, mely nem arisztokratákból, hanem közemberekből állt. A maggazdagodottak már politikai jogokat is követeltek, vagyis beleszólást a polisz irányításába. Így kialakultak a poliszt vezető testületek: népgyűlés, bulé (tanács), arkhónok tanácsa (areioszpagosz, a polis vezetőinek tanácsa) héliaia (népbíróság), sztratégoszok tanácsa. Az athéni demokráciát előkészítő első két fontos vezető Drakón és Szolón volt!
Drakón (i.e. 621-594)
Az athéni démosz és arisztokrácia közötti ellentétek kialakulása idején, Kr.e. 621-ben Drakón arkhón írásba foglalta a szokásjogot, és új törvényeket is alkotott. Az utóbbiak kegyetlen szigorukról váltak hírhedté (innen ered a drákói szigor kifejezés), ugyanakkor mindenkire nézve egyformán kötelezőek voltak és az arisztokrata bírák nem értelmezhették ezeket önkényesen. Azonban ezek a törvények továbbra is az arisztokratáknak kedveztek, de mindenképpen előrelépést jelentett a démosz számára.
Szolón (i.e. 594-570):
Kr.e594-ben Szolónt választották arkhónná. Érvénytelennek nyilvánított minden adósságot (az adósoknak nem kellett visszafizetniük tartozásaikat), és eltörölte az adósrabszolgaság intézményét. Ettől kezdve mindenki a vagyonával, és nem a szabadságával felelt tartozásaiért. A szegény parasztok „a terhek lerázásának” (görögül szeiszaktheiának) nevezték ezeket az intézkedéseket, ám nem sokáig hálálkodtak jótevőjüknek, hanem földosztást követeltek.
Szolón a származás helyett a vagyont tette meg a politikai jogok alapjának. Így az egyes tisztségeket azok is elérhették, akik nem születtek arisztokratának, de vagyonhoz jutottak. a lakosságot évi jövedelme alapján négy osztályba sorolta be. A leggazdagabbak, a legalább ötszáz mérő évi jövedelemmel rendelkezők alkották az első osztályt (ötszázmérősök, pentakosziomedimnoszok). A második osztályt lovasoknak (hippeisz) nevezték, valószínűleg azért, mert évi 300-500 mérő közötti jövedelmükből képesek voltak lovat tartani. Az ökörfogatosoknak (zeugitészek) nevezett harmadik csoportba 200-300 mérősök, a szegénynapszámosok (thészek) negyedik osztályába a 200 mérőnél kevesebb jövedelemmel rendelkezők tartoztak. E beosztás alapján fizették az adót, eszerint teljesítettek katonai szolgálatot, és ezen alapultak a politikai jogok is. Minden felnőtt athéni polgár részt vehetett a népgyűlésen és az esküdtbíróságok munkájában, de csak a három felső osztály tagjai tölthettek be tisztségeket.
Szolón az Areioszpagoszt a törvények felügyeletével és a tisztviselők ellenőrzésével bízta meg. Létrehozta a bulét (négyszázak tanácsa), amelybe a négy athéni törzs száz-száz személyt delegált, s amely előzetesen megtárgyalta a népgyűlés elé terjesztett javaslatokat.
Szolón hozta létre a phyléket, vagyis a korábbi nemzettségi felosztás helyett új közigazgatási egységek alakultak ki. Kezdetben még csupán 4 phylé létezett: Geleontes, Hoplétes, Ergadeis, Aigikoeis.
Hivatali idejének lejárta után Szolón külföldre utazott, nehogy reformjai visszavonására vagy továbbfejlesztésére kényszerítsék. Rendszerével csak a kézművesek és kereskedők voltak elégedettek, az arisztokraták a Kr.e. 594 előtti rendszer visszaállítására törekedtek, a hegyvidéken élő szegény parasztok pedig földosztást követeltek. A változtatáshoz azonban egyik csoportnak sem volt elegendő ereje.
A türannosz intézménye
A demokrációhoz vezető úton egy rövid "megtorpanás" volt a türannisz intézményének kialakulása. A türannisz intézménye a démosz és arisztokrácia harcában jött létre. A nép egy arisztokratát választott abból a célból, hogy képviselje őket, és gondoskodjon érdekeik érvényesítéséről. Ám ez az arisztokrata idővel, szinte minden esetben egyeduralomra tört, és végül önkényuralommal "uralkodott" a polisz felett.
Peiszisztrátosz (i.e. 508-493):
Kr.e. 560-ban csellel, törvénytelenül meg szerezte az Athén feletti hatalmat. Az őt hatalomra segítő parasztoknak földet osztott a kihalt arisztokrata családok birtokaiból. A tengeri kereskedelmet fejlesztette, piacokat szerzett az athéni termékeknek külföldön. Nagy építkezéseket kezdeményezett, amelyeken munkához jutottak a kézművesek. Ő építette fel Athén hatalmas kikötőjét Píreuszt! Támogatta a démosz kedvelt istenének, Dionüszosznak a tiszteletét, a Dionüszosz-ünnepeken előadott misztériumjátékokból fejlődött ki később a drámai műfaj és a színjátszás. Intézkedései a démoszt támogatták, az arisztokráciát tovább gyengítették. Ugyanakkor még híveit is igyekezett távol tartani a politikától, például úgy, hogy „kiszálló” bíróságokat szervezett, amelyek a városon kívül, a falvakban ítélkeztek, így a parasztok ritkábban jártak Athénban, nem vettek részt a népgyűlésen.
A démosz kedvelte a Kr.e. 527-ben elhunyt türannoszt, de helyére lépő fiainak már nem sok tekintély jutott. Hipparkhoszt meggyilkolták, Hippiászt a spártaiak katonai erővel űzték el Kr.e. 510-ben.  A türannisz bukása után megindult a politikai küzdelem a démosz érdekeit képviselő demokrata politikusok és az arisztokraták között a hatalomért.
Az athéni demokrácia kialakulása
A demokrácia kialakulása során az Athén vezetésében szerepet játszó minden testületbe bekerülhetett bármely athéni polgár, a legfőbb hatalom a népgyűlés kezébe került, vagyis a várost a nép irányíthatta.
Kleiszthenés (i.e. 508-493):
Kleiszthenész Kr.e. 508-ban meghirdetett reformjai gyökeres változásokat hoztak. Mind az arisztokratikus állam, mind a türannisz visszaállítását meg akarta akadályozni.
A phylé rendszer demokratizálása: Kleiszthenész az athéni poliszhoz tartozó attikai lakosságot a területi elv alapján osztotta fel, mely garantálta, hogy az egyes régiókban élő három társadalmi réteg - városi gazdagok, a belső részeken élő szegényparasztok és a partvidéken élő kereskedők - egyforma eséllyel tudjanak bekerülni a várost irányító legfontosabb tanácsba, buléba. A 10 pyhlé mindegyikét tehát három trittisre (harmadra) osztották, melyek a város-partvidák-belső területek hármasából álltak. (Többnyire így nem is voltak határosak egymással.) Amikor mind a tíz phylé kisorsolta a buléba küldendő 50-50 tagját, akkor egyforma eséllyel kerülhette be a három réteg képviselői. Csökkent a vérségi-rokonsági rendszer jelentősége, amely korábban az arisztokraták uralmát biztosította. A démosz mind a tíz phülében túlsúlyba került.
A legfőbb vezető testület a népgyűlés (ekklészia) volt. Munkájában minden 20. életévét betöltött polgár részt vehetett. Feladata a törvényhozás volt, illetve döntött a háborúról és a békéről. Amikor a népgyűlés nem ülésezett, helyette a bulé intézte a kisebb jelentőségű ügyeket. Feladatai: javaslatokat tesz a népgyűlésnek, előre megtárgyalja a törvényjavaslatokat, kisebb jelentőségű ügyekben döntéseket hoz. Minden phülé évente ötven, harminc éven felüli tagot sorsolt a buléba, amelyet Kleiszthenész ötszázak tanácsává alakított át.
A tíz phülé egyben katonai egység is volt, minden phülé katonái élére egy-egy, összesen tízsztratégoszt választottak. Ugyanazok a személyek egy évig tölthették be a tisztséget, de évente újra lehetett őket választani. Fontos szerepet kapott az esküdtbíróság (héliaia) is, ahova szintén sorsolás útján lehetett bekerülni. Kleiszthenész az Areioszpagosz feladatát a tisztségviselők ellenőrzésére szűkítette.
A cserépszavazás intézménye: Kleiszthenész a türannisz visszaállítása ellen a cserépszavazás (osztrakiszmosz) bevezetésével lépett fel. Az osztrakiszmosz intézménye i.e. 506 és 417 között folyamatosan működött. Évente megkérdezték a népgyűlést, hogy ki az a politikus, aki türanniszra törekszik, és a legtöbb szavazatot kapott személyt tíz évre száműzték Athénból. A szavazás csak akkor volt érvényes, ha legalább hatezer polgár leadta a voksát. Ezzel a módszerrel azonban nem csak a valóban zsarnokságra törekvőket sikerült kiszűrni, hanem egyes befolyásos személyek felhasználhatták politikai ellenfeleik eltávolítására.
Kleiszthenész megteremtette a demokrácia intézményeit, de a rendszer csak kevesek egyenlőségét biztosította. Az athéni lakosság mindössze tíz százaléka kapott politikai jogot, a kilencven százalékot kitevő nők, betelepedő idegenek, valamint rabszolgák nem.
A görög-perzsa háborúk kora
A demokrácia továbbfejlődésében egyfajta sajátos korszakot és bizonyos szempontból megszakítást jelentett az i.e 498 és 448 közti perzsákkal vívott háborúk kora. A majd fél év évszázados időszak elején  Themisztoklész, majd i.e. 460-445 közt Kimón - Miltiadész fia - vezette Athént. A három nagy perzsa támadás - i.e. 492, 490 és 480 - után a háború kisebb összecsapásokká vált. A harcok végén pedig létrejött a Déloszi Szövetség, a további perzsa támadások kivédése érdekében történő hellén összefogás jegyében. Mivel azonban Athén a szövetség adóját - melyet a perzsák elleni harcokra fizették a görög poliszok - a maga javára fordította, hamarosan feszültségek jöttek létre. Az Athénnal szembenálló államok Spárta köré gyűltek, így miközben Athénban a demokrácia kiteljesedett, már előrevetítette baljós árnyát a Pelopponészoszi háború (i.e. 431-404) mely végül Athén teljes bukását hozta. Az athéni demokrácia legnagyobb alakja Periklész is ennek a háborúnak esett áldozatául, amikor Athén ostroma során i.e. 429 -ben tifuszban meghalt. Vele egy időre a demokrácia is eltűnt Athénból. (Később ugyan visszatért, de sohasem volt olyan magas szinten mint Periklész idején.)
A demokrácie kiteljesedése Periklész alatt (i.e. 444-429)
Periklész i.e. 444 és 429 közt hol első sztratégosz volt, hol pedig az összes phylé által megválasztott egyetlen sztatégoszként irányította Athént. Ekkorra a sztratégoszi tisztség már fontosab lett az arkhóninál, és messze nem csupán katonai vezetőt jelentett, hanem a polisz irányításának legmagasabb vezetőt.
Kleiszthenész rokonaként előkelő családban született. Népszerűségét részben kiváló képességeinek, részben a szegények érdekében tett javaslatainak köszönhette.
Az athéni vezető testületek demokratizálása:
Periklész idején megtörtént a várost vezető testületek teljes demokratizálódása, a demokrácia négyes vívmánya következtében: 1) Minden testületbe minden athéni polgár bekerülhetett. A sztratégoszok közé választással, ám a többi szervezetbe sorsolással is be lehetett jutni. 2) A legfőbb hatalom a népgyűlés, így a nép kezébe került 3) A hatalmi ágak szétváltak, így a törvényhozás (népgyűlés), végrehajtás (bulé) és ellenőrzés (héliaia) más-más testületek kezében működött. 4) A cserpszavazás meggátolta magánszemélyek önkényuralomra jutását.
Népgyűlés: Az állam legfontosabb és legfőbb irányító testülete lett. Ülésein személyesen résztvehetett minden 20 év feletti athéni polgár - vagyis olyan poliszlakó, aki Athénban föld vagy háztulajdonnal bírt, és már szülei is athéni polgárok voltak. Periklész idején a népgyűlés hozta a törvényeket, intézte a háború és béke kérdését, hozta meg a legfontosabb döntéseket. Az ekészia a Pnüx-dombon ülésezett évente 40 alkalommal.  Athén lakói a népgyűlés révén közvetlenül gyakorolhatták a demokráciát.
Bulé (ötszázak tanácsa): Főként végrehajtó szervként (kormány) működött. Tagjai a 30 évnél idősebb teljes jogú polgárok lehettek. Ez a szervezet javaslatokat tehetett a népgyűlésnek és kisebb jelentőségű kérdésekben döntéseket is hozhatott, végrehajtatta a törvényeket. Vezette a pénzügyeket, kereskedelmet, tisztviselők ellenőrzését,
Héliaia (esküdtbíróság): A héliaia tagjait sorsolással választották a 30 év feletti polgárok közül. Feladata a bíráskodás volt. Egy évet 10 részre osztottak, 1 rész 600 fővel működött. Az athéni polgár maga volta  vádló, és a másik polgár volt a vádló, aki önmagát védte.
A demokráciát erősítette, hogy a szegényebbek sem szenvedtek hátrányt ha valamelyik testületbe kerültek, mert nyugodtan elvállalhatták a beosztást, mivel távollétük idejére - a földművelésből kiesve - javadalmazást kaptak. Az arkhóni méltóság jelképessé vált, csupán papi teendőkkel foglalkoztak, valamint előkészítették a bírósági ügyeket.
A gazdasági jólét: Periklész idején virágzott a gazdaság. Periklész kezdeményezésére hatalmas építkezésekbe fogtak, ezzel újjáépítették a várost, és egyben munkát biztosítottak a mesterembereknek is. Fellendült a hajózás, a kereskedelem, a fazekasság. Athén szinte minden polisszal jó kereskedelmi kapcsolatokat alakított ki, és tartott fenn. A jólét bázisát Periklész négy forrásból biztosította: a metoikoszok (Athénban élő, de föld és háztulajdonnal nem rendelkező polgárjog nélküli idegenek) adóiból, vámok és ezüstbányák bérletéből, a Déloszi Szövetség jövedelmeiből és a gazdagok kötelező közkiadásokra fordítandó jövedelmeiből (leiturgia). Athénban a lakosság 15% -a volt metoikosz, és 33% -a rabszolga. Az athéni polgárok egyenes adót nem fizettek, csak háborús időkben volt számukra vagyonadó. Periklésznek néhány nemzedékre sikerült biztosítani az Athéni polgárok teljes egyenlőségét.
A témához kapcsolódó cikkeink:

Szerk: Harmat Árpád

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése