Keresés ebben a blogban

Tetszik? Jelöld be te is!

Tollforgató Történelmi Lap

2010. november 12., péntek

Kutatási lehetőségek a Magyar Országos Levéltárban


Sok ezer szenvedélyes kutató tapasztalata bizonyítja: veszélyes dolog családtörténeti kutatásba kezdeni. Veszélyes, mert, aki egyszer belekezdett, többé nem tudja abbahagyni. Mert mindig akad egy újabb nyom, mely rég elporladt emberek boldog vagy tragikus életének megismerésére ösztökéli a kései utódot. És mindig akad egy bosszantó hiány a családfán: egy ős, akiről azon kívül, hogy léteznie kellett valaha, semmit sem sikerül kideríteni, bármennyit fáradozunk is.

Pedig a kutatás kezdetén minden olyan egyszerűnek tűnik. Hiszen saját személyi adatainkat álmunkból fölébresztve is fújjuk. Többnyire szüleink és nagyszüleink leszármazásával is tisztában vagyunk, és a családi legendákból vagy az öreg rokonok által megőrzött iratokból a dédszülők generációjáról is tudunk egyet-mást. Ezért lelkesen, és természetesen gyors eredményben bizakodva vágunk neki a levéltári kutatásnak. Úgy gondoljuk, hogy mi sem lehet egyszerűbb annál, mint az anyakönyvekből megállapítani, ki kinek a gyermeke, szülője vagy testvére, honnan származik dédanyánk, és mikor született dédapánk. Az interneten böngészve hamar ráakadunk olyan oldalakra, melyek elvezetnek minket abba a levéltárba, ahol megtalálhatjuk a kutatásainkhoz elengedhetetlenül szükséges állami anyakönyveket. Ha biztosan tudjuk, hogy ősünk hol született, hol halt meg vagy hol kötött házasságot, valóban egyszerűen továbbléphetünk. De máris szembesülünk az első nehézséggel, ha például a fővárosban született ősünkről nem tudjuk, hogy melyik kerületben anyakönyvezhették. Ha az 1895 előtt keletkezett egyházi anyakönyvekben akarjuk folytatni a kutatást, akkor már azt is tudnunk kell, hogy a keresett ős melyik felekezethez tartozott. Tovább nehezíti a dolgunkat, hogy az anyakönyveket – „ahány ház, annyi szokás" – ritkán vezették egységes elvek szerint. És hozzá még: minél régebbi az anyakönyv, annál valószínűbb, hogy latinul, németül vagy valamilyen nemzetiségi nyelven íródott, és a benne szereplő személyek körülményeire vonatkozó adatokat még kibetűzni sem egyszerű, nemhogy megérteni. Ha szerencsénk van, és őseink között nemesemberek vagy jeles közéleti személyiségek voltak, valószínűleg sokkal könnyebben haladhatunk visszafelé a múltban, mintha "csak" egyszerű városlakók vagy földművesek leszármazottai vagyunk. Szerencsére az úrbéres, országos vagy helyi összeírásokban, városi, közoktatási vagy céhes iratokban az egyszerűbb származású felmenőinkre is találhatunk adatokat. Ha mindezeken a nehézségeken átverekedtük magunkat, és családunk történetének feltárásában nagyjából a 17-18. század fordulóján tartunk, talán erőt vesz rajtunk a csüggedés. Mert ettől kezdve egyre kevesebb a viszonylag könnyen áttekinthető anyakönyvi vagy összeírás jellegű forrás. Akinek azonban idáig sikerült felgöngyölítenie a szálakat, már biztosan menthetetlenül és véglegesen a családkutatás rabjává vált, ezért nem adja fel egykönnyen.
A családkutatás helyhez és időhöz kötött, időigényes munka, hiszen a kutatást nagyrészt különféle levéltárakban kell végezni, melyek nyitva tartási ideje többnyire nem igazodik az Ön munkarendjéhez. Mit tehet Ön ebben az esetben? Sajnos számos más levéltárhoz hasonlóan a Magyar Országos Levéltár munkatársai sem vállalkozhatnak teljeskörű családtörténeti kutatás elvégzésére, de ha azInformációs irodának címzett levélben összefoglalja az Ön által már feltárt adatokat, a levéltárosok a rendelkezésre álló levéltári segédletek alapján írásban tájékoztatják Önt arról, hogy melyik irategyüttesben van vagy lehet Önt érdeklő adat. A kutatómunkát már Önnek személyesen vagy megbízottja - például egy genealógiai kutatásokkal foglalkozó iroda munkatársa - révén kell elvégeznie.
Ha a személyes kutatás mellett dönt, a levéltár kutatótermeiben dolgozó levéltárosok természetesen minden segítséget megadnak az iratanyagban való eligazodáshoz, és a honlapon is számos hasznos információt találhat az iratok feldolgozásához, a dátumok feloldásához vagy az idegennyelvű kifejezések értelmezéséhez. A családtörténeti kutatás módszertanáról és szakirodalmáról részletesebben itt olvashat. A Segédletek menüpontban az Adatbázisok/Anyakönyvek címszó alatt rendelkezésére áll egy on-line adatbázis, mely a filmtárban található, mintegy 4 millió felvételt tartalmazó anyakönyvi gyűjtemény adatait tartalmazza. Azt azonban tudnia kell, hogy ebben az adatbázisban nem talál személyekre vonatkozó adatokat, hanem csak azt, hogy a keresett helységből milyen felekezet, mely korszakból származó, milyen tartalmú anyakönyvei (pl.: keresztelési, házassági, halálozási), milyen levéltári jelzet alatt találhatók a filmtárban. A filmtár a levéltár Lángliliom utcai kutatótermében, Óbudán található. Az anyakönyvi mikrofilmek kutatására csak Óbudán van lehetőség, a Bécsi kapu téri és a Hess András téri kutatótermekben nem.
Kutatómunkájához eredményesen használhatja a Segédletek és Digidat menüpontok alatt található adatbázisokat és elektronikus jegyzékeket is.
A feltárt adatok rögzítését és rendszerezését a Családi emlékezet program segíti.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése