Keresés ebben a blogban

Tetszik? Jelöld be te is!

Tollforgató Történelmi Lap

2010. november 12., péntek

A PÉCSI RÉGÉSZETI KÉPZÉS TÖRTÉNETE

A PÉCSI RÉGÉSZETI KÉPZÉS TÖRTÉNETE
A régészet pécsi műhelye a Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karának 1982-ben való megalapításának köszönheti létét. A történelem is azok közé a szakok közé tartozott, amelyek egyetemi szintű oktatása nyomban megindult. Ennek köszönhetően az ókor és azon belül az általános régészeti ismeretek is hangsúlyosan kerültek be a tantervbe. A Történelem Tanszék megszervezője és hosszú időn keresztüli vezetője, Polányi Imre, nagy súlyt helyezett a régészet integrálására, így az ókori tárgyak akkori oktatóinak, Tóth Istvánnak és Visy Zsoltnak az volt az igénye, amely a történelemnek a források jellegétől független, egységes és azonos szemléletére irányult, nemcsak elfogadta, hanem maga is szorgalmazta. Így történt, hogy a magyar egyetemeken egyedülálló módon a történelem szakos hallgatók az ókori tárgyak között régészeti tárgyakat is hallgatnak, valamint foglalkozniuk kell a Kárpát-medence ős- és ókori történetével, és hogy a régészeti források jobb megismerésére két hetes ásatási gyakorlat is be van építve szakmai gyakorlataik sorába. 1987-ben indultak meg a tanszék dunakömlődi (Lussonium) ásatásai, amelyek azóta is folyamatosan helyet és lehetőséget adnak a hallgatóknak a gyakorlat teljesítésére. Az ásatáson az első években rendszeresen részt vett a már sajnos időközben elhunyt Tóth István, majd pedig Vilmos László és Kiss Magdolna.
Az első ásatási idény a régészeti specializációs oktatás megindulásának is nagy lendületet adott, hiszen 1987 őszén indult meg az egyetem és a kar hozzájárulásával a diplomabejegyzéssel járó régészeti képzés a Történettudományi Intézet Ókortörténeti és Régészeti Szemináriuma keretein belül. A specializációs régészeti képzés ugyan minden fontosabb régészeti korszakra kiterjedt, a hangsúlyt mégis a római provinciális régészet oktatására helyezte. A képesítési követelményeket a specializáció oktatói állították össze. Ezek eleinte három éven keresztül heti 6 órában voltak megállapítva, a kari struktúra megváltoztatása és a kreditrendszer bevezetése óta azonban összesen 60 kreditpontot kellett összegyűjteni (ebben az időben bármely szak major változata 120, minor változata 90 tanegységgel volt teljesíthető). A specializáció egy szigorlatot, szakdolgozatot és államvizsgát írt elő.
Az oktatói bázist elsősorban a PTE 1989-ben megalapított Ókortörténeti és Régészeti Tanszékének tanárai látták és látják el, rajtuk kívül azonban rendre tanítanak más neves szakemberek is. Tóth István mindvégig részt vett a specializációs képzésben a társadalom- és a vallástörténeti tárgyak oktatásával. Később Kiss Magdolna is bekapcsolódott az oktatásba. Bár a specializáció a római korra irányult, a többi régészeti korszak is megfelelő bemutatására és tárgyalására is sor került. Az őskori kurzusokat Fekete Mária és Makkay János, a késő népvándorláskori és középkori kurzusokat Mesterházy Károly, a szarmata és germán kurzusokat pedig Vaday Andrea tartotta. A kiegészítő és segédtudományi tárgyak oktatásában részt vett Vörös István és Kőrösi Andrea (történeti állattan), Gyulai Ferenc és Stirling János (történeti növénytan), Éry Kinga és Merczi Mónika (történeti embertan), Fülep Antal (néprajz), Pozsárkó Csaba (művészettörténet). Visy Zsolt 1998-2000 közötti távollétében Vaday Andrea irányította a specializációs képzést. E specializációs képzés már nem folyik egyetemünkön.
Régészeti terepgyakorlati lehetőséget eleinte csak a tanszék rendszeres lussoniumi ásatása nyújtott, amelyhez azonban később a babarci római villa feltárása társult. Az ásatás megfelelő terepgyakorlatot biztosít, a hallgatók és a frissen diplomázott kollegák részt vesznek az ásatás irányításában, régészeti munkájában, az egyetem által biztosított átmeneti raktárban és munkaszobában pedig sor kerül a leletek feldolgozására, leltározására. A hallgatók kellő tanulás és gyakorlat után nemcsak ezt, hanem a leletek tudományos feldolgozását is elvégzik. A tanszék által vállalt régészeti feltárások újabb és újabb lehetőséget biztosítanak a hallgatók számára a gyakorlati ismeretek elsajátítására. Ilyenek voltak az autópálya-építkezésnél vállalt megelőző feltárások, de ilyen volt a Pécs ókeresztény temetőjében végzett ásatás is, amelynek vezetésére Visy Zsolt kapott felkérést.
A szakmai gyakorlat megszerzésének ez csupán az egyik módja és lehetősége. A hallgatók rendszeresen vesznek részt más hazai és külföldi ásatásokon, 1 hónapos múzeumi gyakorlatukat az eddigiek során a pécsi, valamint az országos és egyéb vidéki múzeumokban és a Régészeti Intézetben töltik. Külföldi kapcsolatok is segítik a régészeti tevékenységet és így az oktatást is. 2009-től kezdődően nyári törökországi ásatásokon vehetnek részt. A kolozsvári egyetemmel kötött kari szintű együttműködés eddig egyik legerőteljesebben kibontakozó fejezete a régészeti, amely eddig kölcsönös előadásokat és a hallgatók számára kölcsönösen biztosított ásatási lehetőséget jelentett, 1998 őszén pedig egy teljes szemeszteren át oktatták a Kárpát-medence ókori régészetét a JPTE Ókortörténeti és Régészeti Tanszékének tanárai. Visy Zsolt: Pannonia régészete és története; Vaday Andrea: a germánok és a népvándorláskor régészete; Paszternák István: a honfoglaláskor és a középkor régészete (utóbbi kutató alkalmi előadásokkal vett részt a pécsi specializációs régészeti képzésben).
Több éves munkakapcsolat jött létre a passaui egyetem Archäologie der Römischen Provinzen tanszékével és az atlantai Emory Egyetem Ókortörténeti tanszékével. Az első terepbejárásokra 1988 őszén, majd a villa-lelőhely kiválasztása után 1989-1991 között került sor a célzott terepbejárásokra, geofizikai mérésekre és talajelemzésre. Ennek az együttműködésnek a keretében történtek meg az első terepkutatások a babarci villa területén, került sor az első ásatásra 1996-ban, és valósult meg az ásatás 1998-ban, amikor a pécsi és az atlantai egyetem hallgatói hat héten át együttesen dolgoztak a terepen. Ugyanakkor egy angol nyelvű régészeti kurzusra is sor került. A babarci villa kutatásának lezárásaként megjelent monográfiában elsősorban a specializációs képzésben részesült fiatal kollegák végezték el az ásatási eredmények és a leletek feldolgozását.
2004-ben hosszú várakozás után megindulhatott az öt éves régészet szak képzése a Pécsi Tudományegyetemen. Az első évi általános képzését követően a második tanévtől kezdve a hallgatók három irányban specializálódhattak: őskor, római kor és népvándorlás- és középkor. Ez utóbbiban további specializálódással megvan a lehetőség a hangsúlyeltolásra az egyik vagy másik korszak javára.
2006-ban az egyetemi reformot követően Pécsett is megindult a három éves alapképzés (BA) a régészhallgatók számára, amit majd a két éves szakképzéssel lehet teljessé tenni. Mind az alapképzés, mind pedig a szakképzés képesítési követelményeinek az előzetes egyeztetésére sor került a három, korábban már régészet szakkal bíró egyetem (ELTE, SzTE, PTE) tanszékei és oktatói között, ezzel is biztosítandó az egységes és színvonalas hazai régészeti képzést. Kidolgoztuk és beadtuk a master-képzés tervezetét is, 2 szakirányban, melyek a következők: Római kori régészet, Ókeresztény régészet.
2008 szeptemberétől különvált az Ókortörténeti és a Régészet Tanszék.
A 2008-2009-es tanév második félévében kerül először meghirdetésre az Örökségvédelmi menedzser posztgraduális képzés, melybe a Régészet Tanszék is bekapcsolódik.
Emellett a 2008-as év nyarán a Régészet Tanszék bekapcsolódott a Pécsi Tudományegyetem nyári egyetemi képzésébe. A CESUN University keretén belül külön angol nyelvű régészeti és művészettörténeti témájú előadás-sorozatot hallgathattak a jelentkezők a szeminárium oktatói (Dr. Visy Zsolt egyetemi tanár, Hancz Erika egyetemi tanársegéd) és vendégoktatók előadásában.

Pannoniát és a római provinciákat bemutató angol nyelvű kurzusokat az egyetemi cserekapcsolatok révén érkező külföldi hallgatók igénye szerint már korábban is gyakran kellett tartani. 2001-2002-ben a Rheinisches Amt für Bodendenkmalpflege-vel való együttműködés alapján a PTE Ókortörténeti és Régészeti Tanszéke végezte Zülpichben egy római fürdő és egy középkori egyházi épületegyüttes és temető feltárását. A kutatásban a PTE számos régész- és történészhallgatója vett részt, valamint már végzett hallgatók, kollegák. Az ásatások feldolgozása ugyancsak a pécsi munkaközösség feladata. Ezt a munkát elsősorban Tóth Zsolt végzi, de több magyar és német hallgató, kolléga is bekapcsolódik a munkába.
Jelenleg a meglévő kapcsolatok mellett az Isztambuli Egyetem Régészet és Művészettörténet tanszékeivel alakítottunk ki kapcsolatokat diákcsere és közös tudományos programokban, ásatásokon való részvétel céljából. Emellett a bursai Uludag Egyetem Régészeti Tanszékével 2009 szeptemberétől érvénybe lépő Erasmus-kapcsolat létesült.
A pécsi régészeti műhely kialakulásában jelentős szerepet játszanak a helyben rendezett hazai és nemzetközi konferenciák. Az első jelentős nemzetözi rendezvény a grazi egyetemmel közösen rendezett Instrumenta inscripta Latina konferencia volt 1991-ben, amihez egy kiállítás is kapcsolódott. Sikerét jelzi, hogy több hazai múzeum után olasz, svájci, német és osztrák múzeumok is bemutatták, katalógusa pedig keresett forrásmunka. A következő nemzetközi konferenciára a krakkói Jagello egyetem Régészeti Tanszékével való együttműködés alapján került sor. Ennek témája a Római Birodalom Kárpát-medencei provinciái és a velük szomszédos barbaricum kapcsolatrendszere volt. 1998-ban a Tisza-Maros vidékének római korát megvitató, ugyancsak nemzetközi konferenciára került sor a pécsi egyetemen, amelyen a hazaiak mellett román és német kutatók vettek részt. 2002. márciusában került sor a tanszéken A régészeti műemlékek kutatása és gondozása a 3. évezred küszöbén című konferenciára.
A legjelentősebb rendezvény a XIX. Nemzetközi Limeskongresszus volt 2003-ban. Ezen a világkongresszuson több mint kétszáz hazai és külföldi szakember vett részt, tartott előadást vagy mutatott be posztert. A kongresszus szervezésében és lebonyolításában nagy szerepet vállalt Lóki Andrea, de számos más régészhallgató is részt vett az előadótermekben és a kirándulásokon jelentkező feladatok ellátásában. A kongresszus 100 előadását tartalmazó akta 2005-ben jelent meg. E kongresszus alkalmából több kiadvány is napvilágot látott, köztük a Pannonia teljes határát ismertető The Roman Army in Pannonia c. kötet.
A konferenciák előadásait és más dolgozatokat 1985-ban indított Specimina nova I. sorozata közöl, az akkori Történelem Tanszék ókori és középkori kutatóinak részvételével és szerkesztésében éves rendszerességgel kiadott évkönyv. A tanszék ókori és régészeti tárgyú kiadványai az évkönyv supplementumai, valamint olyan kiadvány, mint a kisfeliratok katalógusa, és olyan kiadványok, ahol a tanszék díszdoktorainak az előadásai és méltatásuk jelent meg. Az Ókortörténeti és Régészeti Tanszék a szerkesztésében látott napvilágot Visy Zs. kandidátusi disszertációjának II. része, Tóth István és Szabó Ádám epigráfiai segédkönyve. Több régészeti dolgozatot közölt a kilencvenes években a részben Lengvári István által szerkesztett Történ Ész című folyóirat, a Magyar Történészhallgatók Pécsett kiadott periodikája.
A Pécsi Légirégészeti Téka 2004-ben létesült országos gyűjtőkörű közérdekű gyűjteményként, de alapítása 1994-re nyúlik vissza. A gyűjtemény nagy része az Otto Braasch-sal való eredményes együttműködésből származó színes diapozitív, újabban pedig egyre nagyobb mértékben digitális gyűjtemény. Rendszerezésük, leltározásuk és térinformatikai feldolgozásuk folyamatosan történik, az adatokat és kérésre, ellenszolgáltatás fejében a másolatokat minden múzeumi szervezet rendelkezésére bocsátjuk. Publikálásuk általuk, vagy a velük való egyeztetés alapján más kutató által történik. 1996-ban egy 1 hetes nemzetközi légirégészeti gyakorlatot szerveztünk Balatonkilitin, 1997-ben pedig egy sikeres nemzetközi pályázattal a RAPHAEL-program részeként konferenciát és légifotó kiállítást Prágában. Ennek záróakkordjára Pécsett került sor 1998. januárjában egy workshop formájában. Az utóbbi évek fejlesztéseinek eredményeként olyan légirégészeti műhely jött létre, amelyben a felvételek készítésén és rendszerezésén túl azok teljes, háromdimenziós feldolgozását, térinformatikai kiértékelését lehet elvégezni az ország szinte teljes területét felölelő, jelenleg legnagyobb hazai légirégészeti gyűjtemény anyagában. 2005 óta elsősorban ennek keretei között folyik a ripa Pannonica világörökségi pályázat tudományos előkészítése a hazai limes-szakasz adatbázisának és topográfiai elmérésének elvégzésével.
A Pécsett végzett régészek nagyobb hányada múzeumokban, tudományos intézetekben, illetve megbízással vagy vállalkozás keretein belül dolgozik régész-muzeológusként. 2001-ben megalakult a Multidiszciplináris Doktori Iskola a Pécsi Tudományegyetemen, és azon belül az Ókori Program, ahol mind ókortörténeti, mind a korszakon belüli régészeti témákkal lehet PhD-tanulmányokat folytatni.

Az 1990. és 2007. között régészeti specializációt végzett hallgatók (név, év és szakdolgozat):

Kustán Judit 1988
Architektónikus síremlékek Brigetioban, Aquincumban és Intercisaban

Szalai Judit 1988
A római hadsereg fegyverzete és ruházata intercisai és carnuntumi sírkövek alapján

Csontos Katalin 1990
A lussoniumi római erőd házi kerámia anyaga 1987-1990

Csizmadia Gábor 1991
Paks és környékének régészeti topográfiája

Pozsárkó Csaba 1991
Feliratok intercisai kerámiákon

Horváth Friderika 1993
Pannonia katonai megszállásának és a limes kiépítésének kérdése a terra sigillata anyag tükrében

Bertók Gábor 1995
Valeria provincia bal parti katonai létesítményei

Kiss Tünde 1995
Az északi Sió-völgy későkelta és koracsászárkori településtörténete

Lengvári István 1995
Mezőgazdasági eszközök Dunakömlőd-Lussoniumból. Adatok a késő római népességhez és annak gazdálkodásához

Lóki Andrea 1995
Mercurius bronzszobrai Pannoniában

Seres Mária 1995
Késő római temető Gödrekeresztúron

Gábli Cecilia 1999
A Savaria Múzeum Régi Gyűjteményének római kori firmamécsesanyaga

Kafka Károly 1999
A pannoniai utazókocsik bronz díszítményei

Szabó Ádám 1999
Adatok a „coronatus Daciarum III” főpapi cím értékeléséhez

Tóth Zsolt 1999
Katonai viseleti tárgyak Pannoniában

Merczi Mónika 2000
A Kállay-gyűjtemény bronztárgyai. Római kori fibulák Brigetioból

Kiss Péter 2000
A Borostyánkő út Aquileiatól Carnuntumig

Kovaliczky Gergely 2001
Ménfőcsanak. Adalékok a provinciális őslakosság életéhez

Hajdú Ádám 2004
A kereskedelmi kapcsolatok és utak kérdésköre a szarmata barbaricumban

Fazekas Ferenc 2004
Gepida fegyverzet a Kárpát-medencében Kr. u. 454 - 567

Nagy Csaba 2005
A mosonszentpéteri villa

Bicskei Zsolt 2005
A Gorsium-herculiai nagy közkút szürke házi kerámiája

Dubrovay Katalin 2005
Adatok az intercisai római viselet tárgyi emlékeihez, különös tekintettel az ékszerekre

Mátyás Szilvia 2005
Egy kora római település Savaria territóriumán

Szabó Antal 2007
Intercisa castellum kora- és középső császárkori házi kerámiája
2008-ig PhD fokozatot szerzett kollégák:
Cseke Henrietta
Everling János
Kiss Magdolna
Gábli Cecilia
Fekete Mária

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése