Nagyszentmiklóson 1799. július 3-án egy szőlősgazda árokásás közben különleges leletre bukkant. A 23 darabból álló értékes kincsegyüttest - arany korsók, tálak, poharak - gyorsan Bécsbe szállították.
Nagyszentmiklóson 1799. július 3-án egy szõlõsgazda árokásás közben különleges leletre bukkant. A 23 darabból álló értékes kincsegyüttest - arany korsók, tálak, poharak - gyorsan Bécsbe szállították. Bár a lelet az idõk során a magyar kultúrtörténet és szellemiség szerves részévé vált, eddig csak egyszer volt kiállítva hazánkban, 1884-ben.
A Nemzeti Múzeum ezért vállalkozott a hiánypótló tárlat megrendezésére. A bécsi Kunsthistorisches Museumban õrzött tárgyegyüttest most végre itthon is megtekinteti a széles közönség. A kora középkorból származó, páratlan eurázsiai leletrõl szóló könyvtárnyi irodalom a kincset a 8. századi avarokhoz, a 9. századi bolgárokhoz vagy a honfoglaló magyarokhoz kötötte. A kiállítás koncepciója a nagyszentmiklósi kincset a 7-8. századi avar szellem és kultúra kontextusában helyezte el. Az elképzelés szerint egy hajdanvolt avar kagán (teljhatalmú egyeduralkodó) rejtette a földbe a bizánci aranyakból készített fejedelmi étkészletét, a frank és bolgár támadások elõl menekülve. Bár az eredetet avar köznépi és fejedelmi sírleletek forma- és motívumanalógiáival támasztják alá, a széles szellemi teret (a sztyeppétõl Bizáncig) feltételezõ és gazdag kulturális perspektívát (görög betûktõl a rovásírásig) átfogó nagyszentmiklósi kincs eredete körül még így is sok homályos pont maradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése