Gepidák, germánok és avarok keveredtek Tiszagyendán 2006. november 16. 17:00

Az épülő tiszaroffi víztározó mellett Hajnal Zsuzsanna, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze vezetésével került sor egy 4-7. századi település feltárására.


Az egykori településből a gát nyomvonalába eső 6,5 hektárnyi területből a régészek 1,5 hektárt tártak fel: 137 földbe süllyesztett padlójú ház, 679 gödör, 37 szabadon álló sütőkemence, 3 kút, 114 árokszakasz, 36 sír került elő az idei ásatáson. A település a 4-5. században élte virágkorát: az addigra a korábbi időszak tisztán szarmata jellegzetességeket mutató anyagi kultúrája megváltozott, germán vonások is egyre erősebben megfigyelhetők a kerámiaedényeken, mindennapi használati tárgyakon. A germánokat és a szarmata szállásterületet elválasztó, ún. Csörsz-árokhoz közel fekvő tiszagyendai lelőhelyen először mutatható ki a temetők ékszerei, mellékletei alapján feltételezett két nép közti keveredés, kulturális egymásra hatás egy település leletanyagán is.

Nézze meg a feltárásról készült képeket galériánkban!

A keletről érkező hun hódítók elől a bennszülött népességek részben elmenekültek, továbbvándoroltak, részben saját szállásterületükön élték meg a fejük fölött lezajló politikai eseményeket. A tiszagyendai településen a szarmaták megmaradtak korábbi lakóhelyeiken, a gepidák viszont délebbre és nyugatabbra vándoroltak.

Az 5. században jelentős megrázkódtatás érte a tiszagyendai települést: az ásatás tanúsága szerint az akkor álló összes épületet tűz pusztította el. Az így megsemmisült házakból sok csontfésű, szövőszék-nehezék, orsónehezék, és egyéb fémtárgyak kerültek elő, sokszor egész edényekkel együtt. A tűzvész ellenére a település élete nem szűnt meg, a romok eltakarítása után folytatták az itt lakók korábbi életüket, de már az újonnan érkező népelemekkel együtt. A leletek szinte tisztán germán (gepida) jellegűvé válnak. A nőket a vállakon díszes ruhakapcsolótűvel, fibulával összefogott tunikaszerű ruhájukban temették el fésűvel a hajukban, gyöngysorral a nyakukban, övükről lelógó, gyöngyökkel díszített szalagokkal; a férfiakat fémcsatos bőrövvel, fegyverekkel.

A 6. század közepén a Kárpát-medencét elfoglaló új keleti népesség, az avarok beköltözése nem zavarta meg a tiszagyendai gepida település életét: a lakosság egy része továbbra is megmaradt ősei falujában. Eddig szinte kizárólag a Dunántúlról ismertek az avar korban is egy településtömbben megmaradó, csak lassan beolvadó germánság nyomai. A tiszagyendai lelőhely egyértelműen igazolja egy Tisza menti avar kori germán településtömb meglétét. A sírokban a korábbi germán szokások és az avar tárgyak, viselet keveredése figyelhető meg: például egy kisfiút vastőrrel és gepida pecsételt bögrével, ám avar divatnak megfelelő övvel temetettek el. Az avar kori település a 7. század közepén néptelenedett el.