Dezső Tamás (1962) assziriológus, régész, habilitált docens, az ELTE BTK dékánja. Kutatási területe az ókori keleti hadtörténet és az Asszír Birodalom története.
1. BEVEZETÉS
Az asszír hadtörténet egyik legizgalmasabb fejezete a lovasságnak mint önálló fegyvernemnek a megjelenése. A lovasság azonban nemcsak az asszír hadseregben, de a világtörténelemben is itt jelent meg először. Itt vette kezdetét a lovas fegyvernemnek az ókorban kezdődő és a középkoron átívelő története. Ennek elsődleges forrásai az asszír királyi paloták II. Assur-nászir-apli (Kr. e. 883–859) asszír király uralkodásától Assurbánapli (Kr. e. 668–631) uralkodásáig készített palotadomborművei és az asszír királyfeliratok. A két forráscsoprt vizsgálatából megállapítható, hogy az asszírok fejlesztették ki a lovasság mindazon alkalmazási területeit, amelyeken a későbbi korok lovashagyományai alapultak. A lovas íjász és a lándzsás lovas mint fegyvernem legkésőbb Assur-bán-apli asszír király uralkodása alatt szétvált, de az asszír hadseregben jelentek meg az első páncélos lovasok is. Az asszír palotadomborműveken a lovasság felhasználásának minden fontos területe (felderítés, lovasroham és üldözés) azonosítható. Ugyanezeken a domborműveken követhető nyomon, hogy a lovasság miként váltotta fel és miként szorította ki fokozatosan a Kr. e. 2. évezred egyeduralkodó lovas fegyvernemét, a harcikocsizó fegyvernemet. Annak a szerepnek a jelentőségét, amelyet az asszír hadsereg a lovaglás tudományának katonai alkalmazásában játszott, a kutatás a mai napig nem ismerte fel teljes egészében. Viszonylag kevés, az ékírásos forrásokon vagy a palotadomborművek lovasábrázolásain alapuló tanulmány született napjainkig, az általános összefoglalások pedig nem helyeztek kellő hangsúlyt a lovasság fejlődésének szakaszaira.
2. AZ ASSZÍR LOVASSÁG MEGJELENÉSE ÉS KORAI TÖRTÉNETE (KR. E. 883–745)
A lovaglás története még a Kr. e. 2. évezredre, az újasszír ábrázolásokon való megjelenés előttre tehető. Feltételezhetjük, hogy egy-egy lovas futár már a Kr. e. 2. évezred elején is szolgált a Közel-Kelet hadseregeiben. Ennek ellenére a Kr. e. 2. évezredben a lovasság és a lovaglás tudománya a harcikocsizás elsöprő fölénye miatt nem kapott szerepet a közel-keleti hadászatban. E korábbi, Kr. e. 2. évezredi lovasábrázolások ellenére a lovasság mint tömeges, reguláris fegyvernem az asszír hadseregben, nevezetesen II. Assur-nászir-apli (Kr. e. 883–859) asszír király palotadomborművein és királyfelirataiban azonosítható először.
A forrásokból ugyanakkor egyértelmű, hogy az első lovasalakulatokat nem II. Assurnászirapli állította fel, és ekkor már más népeknek is volt lovassága. A Zagrosz és az örmény hegyvidék lótenyésztő népei ekkor már kétségkívül rendelkeztek lovassággal. Ennek az idegen lovasságnak az első ábrázolása is II. Assur-nászir-apli domborművein látható: egy asszír harcikocsi üldöz hat, íjakkal felszerelt menekülő lovast. A lovaglás tudományának és a lovasság kialakulásának színtere valószínűleg az örmény hegyvidék – Zagrosz – Asszíria háromszög lehetett.
(...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése