Martinovics Ignác

Martinovics Ignác (Pest, 1755. júl. 22. – Buda, 1795. máj. 20.): apát, a magyar jakobinus mozgalom vezetője. Kispolgári család sarja, 16 éves korában a ferences rendbe lépett, s szerzetesként végezte el a budai egyet, hittudományból és bölcsészetből doktori fokozatot szerzett. A természettudományok érdekelték elsősorban. A bródi rendházban tanított, majd 1781-ben katonapapnak állt Bukovinába. 1783-ban a lembergi egy. természettantanára. Több matematikai és kémiai értekezést írt, dohányvágó és cséplőgépet szerkesztett. Algebrakönyve, a Theoria Generalis ... (Buda, 1780) már a Newton Arithmetica universalisával megindult újkori matematika hatását tükrözi és ezzel a 18. sz. végére a m. ezirányú tudomány is az európai szintre zárkózott fel. A francia materialista filozófusok, elsősorban Holbach révén eljutott a filozófiai materializmusig és a következetes ateizmusig. Filozófiai nézeteit francia nyelven, névtelenül kiadott művében (Mémoires philosophiques ou la nature dévoilée, 1788; magyarul: Filozófiai írások, Bp., 1956) fejtette ki. Politikai téren a polgári átalakulás híve volt, de 1790-ben még az uralkodótól várta a reformokat. Névtelen röpiratban a klérus és az arisztokrácia ellen fordult (Oratio ad proceres, 1790), majd politikai pályafutásra vágyakozva, 1791-ben titkos megbízottként szembefordulva a m. nemesi nemzeti mozgalom törekvéseivel II. Lipót szolgálatába lépett. Bizalmas jelentéseiben elsősorban a volt jezsuiták, a klérus és az arisztokraták mozgolódására szolgáltatott adatokat, politikai röpirataiban a császári politikát védelmezte. 1792-ben I. Ferenc elbocsátotta az udvari szolgálatból, erre mindjobban közeledett a Hajnóczy József körül tömörülő demokrata értelmiséghez. 1792 végén írt és kéziratban terjesztett röpiratában (Nyílt levél Ferenc császárhoz ) nevetségessé tette az udvar politikáját és a forradalmi Franciao. ellen folytatott intervenciós háborút. 1794 tavaszán titkos szervezetben tömörítette a hazai nemesi reformereket (Reformátorok Társasága) és a radikális, jakobinus eszmék híveit (Szabadság és Egyenlőség Társasága), azzal a céllal, hogy forradalmi úton vívják ki a független köztársaságot, majd a reformerek félreállításával a teljes polgári átalakulást. A szervezkedés mintegy 150 – 200 tagot számlált, amikor 1794. júl. 24-én a rendőrség ~ot Bécsben elfogta, majd vallomása alapján előbb a titkos társaságok igazgatóit, az év végén pedig félszáz tagját letartóztatta. A m. jakobinusok elleni perben felségsértésért és hazaárulásért a bíróság halálra ítélte, s a négy igazgatóval együtt a Vérmezőn lefejezték. – M. A magyar jakobinusok iratai (kiadta Benda Kálmán I – III., Bp., 1952 – 57). – Irod. Fraknói Vilmos: M. élete (Bp., 1921); Barabás Tibor: M. élete (Bp., 1945); Mátrai László bevezetője a Filozófiai írásokhoz (Bp., 1956); Szénássy Barna: M. I. matematikai munkássága (Matem. L. 1956); Benda Kálmán: A magyar jakobinus mozgalom története (Bp., 1957); Szőkefalvi-Nagy Zoltán: M. I. mint kémikus (Term. tud. Közl. 1963. 11. sz.); M. Zemplén Jolán: A magyarországi fizika története a XVIII. sz.-ban (Bp., 1964); Szőkefalvi-Nagy Zoltán: M. helye a kémiában (Eger, 1964). – Szi. Pulszky Ferenc: A magyar jakobinusok (r., Pest, 1861); Krúdy Gyula: A magyar jakobinusok (r., Bp., 1912); Kisbán Miklós: M. (dráma, Bp., 1929); Karinthy Frigyes: Vérmező, 1795. május (vers, Bp., 1917); Ambrus Zoltán: M. (novella. Válogatott írások, Bp., 1961); Koroda Miklós: Megvilágosodott már (történelmi r., Bp., 1963).