Pár szóban

Válogatások az Internetről.

A blogban pályázatokról, rendezvényekről, és hirdetésekről tájékozódhat, valamint zenét hallgathat, videót nézhet, és az interneten megjelent hivatalos műveket olvasgathatja. Ha folytatni akarja a mű olvasását, akkor kattintson a szöveg címére!

Az alsó sávban weboldalakat, videósávot, és híroldalakat talál!


Új oldalunk ezen a linken 2009 óta üzemel:


Az alkotásokat a tollforgato.lap@gmail.com címre várom! Köszönöm, hogy megtiszteled az olvasóidat az alkotásokkal, a türelmeddel és a tanításaiddal!

Beszélgess, vitatkozz irodalomról, művészetről, történelemről, régészetről, vagy írástörténetről, logikáról, másról oldalainkon!

Szeretném felhívni a figyelmedet, hogy ide nem tud feltölteni más anyagot, csak az üzemeltető. De amint lehetőség nyílik, bővülni fog a szerkesztőgárda.
Az alkotásokat továbbra is csak a tollforgato.lap@gmail.com címen vagy a

Új aloldalaink nyíltak:


Egyelőre az elméletektől függetlennek tartom magamat! Kékrózsa Bíborvirág

Keresés ebben a blogban

Betöltés...

Tetszik? Jelöld be te is!

Tollforgató Történelmi Lap

2010. június 27., vasárnap

SZENT ISTVÁN KIRÁLY

SZENT ISTVÁN KIRÁLY

Augusztus 20.
a világegyházban augusztus 16. *969/970 +Esztergom, 1038. augusztus 15.A magyar törzsek fejedelmei között Géza különleges hatalmi pozíciót vívott ki magának. Elsősorban politikai megfontolásokból nyugat felé fordult, és megnyitotta a kereszténységnek az ország kapuit. Ebben keresztény feleségének, az erdélyi Saroltának befolyása is érvényesült. Beengedte az országba Pilgrim passaui püspök követeit. A bajor papok egyike keresztelte meg őt, Mihály testvérét és 973-ban vagy 974-ben fiát, Vajkot, aki a keresztség vizében és lélekben történt szent újjászületésekor a passaui egyházmegye védőszentje után az István nevet kapta. Az országban azonban még túlsúlyban volt a pogányság, és a pogány elem keveredett a kereszténységgel. A királyi udvarban, Gézánál éppúgy, mint uralomra vágyó feleségénél, a keresztény gondolat kezdetben inkább dinasztikus és állami célokat szolgált, mintsem Krisztus szent ügyét. Géza, hogy a kereszténység felvételét és ezzel kapcsolatban a nyugati orientációt biztosítsa, s házának hatalmát megszilárdítsa, kizárta a trónöröklésből versenytársát, Koppányt, és termetre ugyan kicsiny, de jellemben, bátorságban és helytállásban messze kiemelkedő fiát, Istvánt jelölte utódjává. Prágából meghívta Adalbert püspököt, hogy a megtérést elmélyítse, és István további képzését előmozdítsa. Adalbert volt az is, aki a fejedelmi ifjút megbérmálta, és vallási szempontból előnyösen befolyásolta. Ő közvetítette 995-ben az István és Gizella között létrejött házasságot is. Amikor az ifjú trónörökös atyja halálakor, 997-ben átvette a hatalmat, a keresztény szellem és vallásos világnézet már szilárd gyökeret vert benne.
Egyelőre azonban még véres csatákat kellett vívnia az ellene fölkelt törzsfőkkel. A Veszprém melletti győzelem és Koppány halála őt legfőbb belső ellenségétől, az országot pedig a pogányságba való visszaeséstől szabadította meg. A Konstantinápolyban megkeresztelt Gyula és Ajtony leverése viszont a Bizánchoz való csatlakozás tervét hiúsította meg. Azonkívül István megszerezte magának a Tiszán és Dunán túl fekvő területeket, valamint Erdélyt, és ezáltal gyarapította országát, uralmát és birtokát.
Ezzel megteremtette messzenéző uralkodói programjának előfeltételeit, és szívós energiával, okos taktikával fogott hozzá nemzetpolitikai fő feladatához. A történelmi keresztút előtt álló országban négy nagy probléma jelentkezett: a kereszténység megkedveltetése és szívüggyé tétele, közösségben az apostoli székkel és Nyugattal; az állam önállósága, vagyis nemzeti függetlenség mind a német-római, mind a bizánci császársággal szemben; erős monarchia és politikai egység fölépítése, vagyis a törzsi önállóság és hűbéri hatalom megszüntetése központi kormányhatalom alapítása által; s végül mindamellett, amennyire csak lehetséges, a magyar népi jelleg és szokások megőrzése a Nyugat-Európába való egyidejű beilleszkedés közepette.
Diplomáciai és politikai érzéke, mellyel nemegyszer a gyakorlatban egymásnak ellentmondó célokat is el tudott érni, korának, sőt mondhatni, az egész magyar történelemnek legnagyobb államférfiává avatta. Politikai, vallási és társadalmi szempontból tulajdonképpen ő teremtette meg Magyarországot, István jelölte ki és biztosította a jövőbe vezető utat népének. A magyarságnak négy különböző szomszédos kultúra -- a török-mohamedán keleten, a görög-szláv a Balkánon, a latin-német nyugaton és a pogány-szláv északon -- feszültséggel teli területén kellett ezek ostromló befolyásával és ellentmondásaival küzdelmet folytatnia. A változást, amelyet István hozott, jól megvilágítja egy világpolitikai jelentőségű tény: trónra lépése előtt nem egészen fél századdal a magyar lovascsapatok még halálosan fenyegették Nyugatot és a kereszténységet, egészen az Augsburg melletti Lech-mezőig hatolva előre. Az István által alkotmányában, kiterjedésében, kultúrájában és történelemformáló erejében újjáalakított Magyarország ezzel szemben a keresztény Nyugat előretolt bástyája lett az előnyomuló mongol és török veszély ellen, és évszázadokon keresztül védőfal az ázsiai hódítók barbárságával szemben.
Nagy érdemeket szerzett az ország katolikus egyháza érdekében kifejtett munkájával is. Szerzetes papokat hívott Bajorországból, Csehországból, Olaszországból, éspedig bencéseket, kiváltképpen a clunyi reform követőit, Dél-Magyarországra pedig a görög bazilita rend férfi és női tagjait. Szent Márton hegyén (Pannonhalmán) apátságot alapított. Sok kolostort létesített, amelyek missziós központjai és gyújtópontjai lettek a vallásos s kulturális életnek. Elrendelte a vasárnap megszentelését és minden tíz falu számára templom építését. Saját költségén emelt Esztergomban, palotája közelében egy gyönyörű székesegyházat, Veszprémben egy női apátságot, és fölépítette Budán a Szent Péter és Pál templomot a székeskáptalannal együtt. Más templomokat gazdagon megajándékozott, javaikat közvetlen védelme alá vette. Ami a keresztény vallással és keresztény törvénnyel nem volt összeegyeztethető, annak hadat üzent és büntetéssel sújtotta. Ebben ő és pogány ellenlábasai egyformán koruk gyermekei voltak. Mindazonáltal nem nyúlt a régi mondákhoz és énekekhez, amelyek a pogány ősöket és hősöket dicsőítették; a pogány korból származó népszokásokat, ha az új hittel nem ellenkeztek, megőrizte vagy megtöltötte őket keresztény tartalommal. E tekintetben a bölcs alkalmazkodás módszerét követte: enyhébb, józanabb, eredményesebb volt, mint Magyarország első hithirdetői.
Az állami törvényhozásban, a kormányzásban és gazdasági vonalon sikerült szerencsésen összeolvasztania a nyugati elemeket, mindenekelőtt a frank grófság-alkotmányt a hazaiakkal. Ugyanilyen messzenéző megértéssel képviselte népe sajátosságát és érdekeit a határokon túl is. Gondolt Európa és a keresztény világ egységére. A keresztény magyar szellemet külföldön is jelenvalóvá tette: Jeruzsálemben bencés kolostort, Rómában zarándokházat, Konstantinápolyban díszes templomot építtetett.
Egyik fő munkatársa, a 993-ban Prágából érkezett Asztrik szerzetes ztján II. Szilveszter pápához fordult jogai megerősítéséért és a teljhatalom kieszközléséért. Célja az volt, hogy a keresztény királyság méltóságára emelkedjék, nemkülönben, hogy már eleve kizárjon mindenféle függőséget a német birodalomtól és a szomszédos bajor egyháztól, s országa egyházát az állammal szorosabban egybekapcsolja. Asztrik valóban kieszközölte urának a koronát, az előtte hordozott keresztet és azt az apostoli kiváltságot, hogy püspökségeket alapíthasson és egyházi főméltóságokat nevezhessen ki.
Az 1000. év karácsonyán kenték föl és koronázták királlyá Istvánt Esztergomban. Ez egyenlő volt szuverén királyi méltóságra emelésével és apostoli küldetésének elismerésével. A pápától kapott előjogra támaszkodva birodalmának szilárd egyházi szervezetet adott: tíz egyházkerületet alapított (12 volt tervbe véve), köztük két érsekséget: Esztergomban és Kalocsán, valamint nyolc püspökséget.
Két fájdalmas esemény árnyékolta be élete alkonyát, mindkettő legbensejéig érintette. Imre fiát, a rendkívül erényes ifjút rendelte és készítette elő trónörökösévé. Még halála előtt meg akarta vele osztani az uralmat. Imrét azonban közvetlenül uralkodótársává koronázása előtt, 1031-ben egy vadászat alkalmával vadkan támadta meg és sebezte halálra. István másik gyermeke már korábban meghalt. Így nem maradt közvetlen örököse. Az Árpád-nemzetség egyetlen leszármazottja Vazul volt, ő azonban ifjúkori ballépéseiért börtönben ült. A súlyosan beteg király megkegyelmezett neki, kiengedte a fogságból, sőt azon gondolkodott, hogy még életében maga mellé veszi és trónra emeli. A rossz tanácsra hallgató hálátlan rokon azonban egy galád összeesküvésbe keveredett, aminek az volt a célja, hogy a királyt meggyilkolják és az országban visszaállítsák a pogányságot. Ilyen gazságot István nem hagyhatott büntetlenül, életművét nem engedhette elpusztítani. A királygyilkosság szándékáért halálbüntetés járt. István az összeesküvés három fejének kiszúratta a szemét és levágatta a kezét: ez abban az időben a súlyos gonosztevők szokásos büntetése volt, és a megérdemelt halálbüntetés esetén, mint itt, kegyelmi aktusnak számított.
Amikor halálát közeledni érezte, magához hívatta tanácsosait, s velük egyetértésben Pétert, Velencében élő nővérének fiát tette utódjává. Mindenkit arra intett, hogy maradjanak meg az igaz hitben, szeressék az igazságosságot, és főleg hűségesen ápolják a kereszténység zsenge vetését. Közel hetven éves korában -- a 11. században ritka magas korban --, 42 évi uralkodás után halt meg Mária mennybevitelének napján, akit oly bensőségesen tisztelt s akinek tiszteletére több templomot épített. Halála előtt neki ajánlotta az országot.
Istvánt az egész nemzet gyászolta. Temetésére az egész országból sereglettek az emberek Székesfehérvárra. Ott, az általa alapított gyönyörű bazilikában -- mely éppen akkor készült el, és ebből az alkalomból gyorsan fölszentelték -- helyezték ünnepélyesen nyugalomra földi maradványait.
Az általános gyász igazi és szívből jövő volt. A nép érezte: István király személyében a dinasztia megalapítója, a kimagasló uralkodó és államalapító hunyt el, az erős és igazságos király, aki a szigort szelídséggel tudta párosítani. Tudott harcolni, ha a szükség úgy kívánta; mindazonáltal békeszerető volt. Támadó hadjáratot nem kezdeményezett, harcias nemzetét a gyümölcsöző béke világába vezette, és a még túlnyomóan vándorló, nomád életet élő népet a letelepedésre szoktatta. Az ország határain kívül is nagy tiszteletnek örvendett, egyrészt történelmi szerepe miatt, másrészt azért, mert menekülteknek és más sorsüldözötteknek menedéket nyújtott, a Szentföldre, Konstantinápolyba, Ravennába vagy Rómába zarándokló idegeneknek pedig vendéglátást és kedvező átvonulást biztosított.
Mint uralkodó tudatában volt Isten előtti felelősségének. Ragyogó példája volt ennek, hogy Szent István templomában hivatalát évente letette, annak jeléül, hogy csak kölcsön kapta Istentől, és annak bizonyságára, hogy hatalmát Istennek áldozza. Lelki arculata abban a ,,fejedelemtükörben'' is visszatükrözödik, amelyet fiának hagyott hátra latin nyelven. Talán nem ő maga írta, de mindenesetre az ő közelében, politikai s erkölcsi elvei értelmében szerkesztették. Az akkori Magyarországon mindenképpen a legjelentősebb irodalmi alkotás. Ezekben az Intelmekben (Admonitiones) többek között a következő uralkodói szabályok találhatók: ,,Uralkodjál szelíden, alázattal, békésen harag és gyűlölködés nélkül! A király koronájának legszebb ékszerei a jótettek; azért illő, hogy a király igazságossággal és irgalmassággal, valamint a többi keresztény erénnyel ékeskedjék. Minden nép saját törvényei szerint él; add meg az országnak a szabadságot, hogy aszerint éljen!''
Halála után még egyszer lázadást szított a pogány visszahatás; a császári hatalom nyomása is erősödött Magyarországgal szemben. Végül azonban az itt-ott fölbukkanó zűrzavar után különösen László és Kálmán király visszavezette az országot István nyomdokaiba. Azóta István a nép szívében mindinkább legendás hőssé, népe apostolává, védelmezőjévé és Magyarország eszményévé magasztosodott föl. Benne és vele a korona, királyság és nemzet szinte misztikus egységgé olvadt össze. Sírja sokat látogatott nemzeti búcsújáró hellyé vált; számos imameghallgatás és csoda történt ott. Ünnepe nemzeti ünnep lett.
László király 1083. augusztus 20-án pápai engedéllyel, a magyar püspökök, apátok és előkelők jelenlétében oltárra emeltette Istvánt, Imrével és nevelője, Gellért csanádi püspök földi maradványaival együtt. Ez akkor egyenértékű volt a szentté avatással.
István tisztelete nemsokára elterjedt az ország határain túl is. Különösen Scheyernben és Bambergben, a bajor hercegi házzal való házassági kapcsolata következtében; azután Aachenben és Kölnben, ahová egyes ereklyéi is elkerültek; Montecassinóban, főleg a bencés rendnek tett kiváltságai miatt, és a belgiumi Namurben. XI. Ince pápa 1686 novemberében -- Buda visszafoglalása alkalmából -- az egész Egyházra kiterjesztette szeptember 2-ára helyezett ünnepét. Ma a világegyház augusztus 16-án, a magyar egyház augusztus 20-án (mint Magyarország fővédőszentjét) ünnepli. Május 30-án a mai napig sértetlenül fennmaradt Szent Jobb ereklyét tiszteljük.

Istenünk, aki Szent István királyt, a te hitvallódat a földön országunk koronájával ékesítetted és szentjeid közé emelted, kérünk, add meg, hogy aki a hit terjesztője volt Pannóniában, Egyházad védelmezője legyen a mennyben!

************************

http://lexikon.katolikus.hu/I/István,%20I..html

István, I., [Árpádházi] Szt, Vajk (Esztergom, 969/975-1038. aug. 15.): első, államalapító királyunk, a magyar nemzet mennyei patrónusa, istápja.
1. Élete. Géza fejed. és Sarolta fia. Mai ismereteink szerint nem fölserdülve, hanem kisgyermekként keresztelte meg az apja udvarában térítő r.k. pp-ök egyike, kinek személyéről bizonyosat nem tudunk, a hagyomány szerint Szt Adalbert. A keresztségben ~ az első vt diákonus nevét kapta, hogy a vértanúságig kitartson a hitben. Ny-eu. szellemben nevelték, elsajátította a lat. nyelvi és irod. ismereteket. 996: feleségül vette (B.) Gizella bajor hgnőt, a későbbi II. (Civakodó) Henrik (ur. 1002-24) leányát. 997: apja halálakor lépett a fejed. székbe. Azonnal szembekerült saját lázadó tart-uraival, s részben családjának tagjaival is, akik a Bizánccal szemben a r.k. kereszténységre támaszkodó államszervezést és a Ny-i mintájú egyenesági trónöröklődést éppúgy kifogásolták, mint a házassága révén is erősödő ném. birod. kapcsolatokat (→királyi trón betöltése→királyi öröklési jog). - 997: ~ az Árpád-család legidősebb, a régi →öröklési rend szerinti trónkövetelő tagjával, Koppánysomogyi tartományúrral vívott csatát Veszprémnél. Az országba hívott Vecelin ném. lovag és társai katonai segítségével győzött. 1003: anyjának testvérét, az erdélyi Gyulát, a bizánci kerség követőjét fosztotta meg hatalmától, 1028 k. a Maros vidék ura, a Bizáncban keresztelkedett Ajtony ellenséges uralmának vetett véget. Házassága révén ~ jó kapcsolatba került az eu. uralkodóházakkal: a szász eredetű Liudolf uralkodóházzal, III. Ottó (ur. 983-1002) ném-róm. cs-ral. - ~ a pápától kért a maga számára koronát, s 1000. XII. 25: a II. Szilveszter p-tól (ur. 999-1003) kapott koronával és az apostoli egyházszervezés jogával (→főkegyúri jog) kir-lyá koronáztatta magát anélkül, hogy a ném-róm. birod-mal (a cseh és lengyel példával ellentétben) hűbéri viszonyba került volna. - Független politikusként szövetséges jóviszonyban volt II. (Bolgárölő) Baszileiosz bizánci cs-ral (ur. 976-1025) is, akit személyesen hadba szállva 1014 k. és 1018: két ízben is támogatott bolgárellenes harcában. Ezzel megerősítette és biztosította Mo. D-i határvidékét. 1018 k. szerencsésen harcolt a Felvidéken, (Vitéz) Boleszláv lengy. fejed. hatalmi törekvéseit is elhárítva. A ném. birod-mal sógora, II. (Szt) Henrik cs. uralkodása (1002-24) alatt került különösen jó viszonyba. 1030: ennek utóda, II. Konrád (ur. 1024-39) támadást kísérelt meg a Ny-i határszélen, melyet ~ visszavert, Konrád seregét megsemmisítette, és a ném. Ostmark ter-re behatolva Bécset is elfoglalta. - Belpol-jában és államszervező munkájában erélyes és bátor volt. 11. sz. végi életírói ruházták föl az →apostoli jelzővel, mert mint az apostolok, előzmények nélkül, s az →Apostoli Szentszékkel együttműködve teremtette meg Mo. egyházszervezetét. A ppségek és vm-k szervezetét 1000 k. hozta létre (→vármegyerendszer). - ~ alapította 1000: Esztergom, 1002: Kalocsa érsségét, 1000: Veszprém, 1009: Győr és Pécs, Eger, 1009 k. Erdély, 1030: Csanád, valamint Vác ppségeit. A pléb-k alapjait is megteremtette, amikor elrendelte, hogy minden 10 falu építsen tp-ot. - 2 törvénykv-e maradt fenn, ezek tanúsága szerint frank-bajor ker. mintára alkotta meg törv-ei nagy részét, kiegészítve és módosítva helyenként a sajátos, helyi viszonyokra. Elsőnek ~ veretett pénzt Mo-on: igen jó minőségű, messze földön elismert ezüstdénárokat hozott forgalomba Selmecbánya pénzverő műhelyének megszervezésével. Az idegeneket, ha a letelepülés és békés beilleszkedés szándékával jöttek, szívesen látta, sőt hívta, különösen a r.k. hit terjesztésében működő papokat, szerz-eket és a tp-ok építésében közreműködő, főként itáliai kézműveseket. Zarándokházakat alapított Rómában, Ravennában, Konstantinápolyban és Jeruzsálemben (→Szent István zarándokház, Jeruzsálem, Róma). 1018 k. lehetővé tette, hogy Mo-on keresztül új, biztonságos sztföldi zarándokút jöhessen létre, jelentős pénzadományokkal segítette a jeruzsálemi →Szent Sír-templom és 2 ktor újjáépítését. Székhelyén, Esztergomban, a kirnéi várossá alakuló Veszprémben és a kir. temetkezőhellyé és törv-látó hellyé váló Székesfehérváron nagyarányú tp- ill. baz-építkezéseket kezdett. - Apjával ellentétben ~ a r.k. hitet nemcsak pol. meggyőződésből, de belső átélésből is terjesztette, lelki életét a legendákban föllelhető nyomok szerint misztikus fokon élte. Erélyes, komoly egyénisége nem nélkülözte a bőkezűség és irgalmas gondoskodás motívumait. Fiának és örökösének, Szt Imre hg-nek →Intelmeket szerk., melynek műfaja, bensőséges hangja Eu-ban egyedülálló. Levelezett Szt Odilo clunyi apáttal. Már ifjúságában kiváló egyh. műveltségű és szentéletű személyiségekkel érintkezett. Lelkiekben és pol. érlelődése szempontjából is nagy hatással volt rá (Szt) Adalbert pp., akit a hagyomány nevelőjeként tart számon, bár az újabb kutatások szerint csak ~ felnőtté válása idején tartózkodott rövid ideig Mo-on. Adalbert tanítványai (pl. a későbbi érs., Radla-Sebestyén) munk-ai lettek az egyh. megszervezésében. Az Itáliából 1026 e. érkezett SztGellért ~ fiának, Imrének nev-je is volt, s a Pannonhalmán megismert, bencés (B.) Mórt ~ Pécs pp-évé tette. - Szentéletű volt ~ felesége, Gizella is, a tp-ok, ktorok alapításában társa, s fia, Imre is, akit ~nal együtt avattak sztté. A hagyomány ~ nővére, Ágota leányaként ismeri Skóciai Szt Margitot. - Miután fiát korán elvesztve közvetlen örökös nélkül maradt, az Árpád-család uralmával elégedetlen tagjai unokaöccse, Vazul vezetésével 1031 u. összeesküvést szőttek meggyilkolására. ~ a kísérletet elfojtotta, Vazult megvakíttatta. Utódául nővére és a korán elhunyt velencei dózse, Orseolo Ottó fiát, az udvarában nevelkedett Pétert jelölte meg. Halálát közeledni érezvén, életművét, a ker. Mo-ot 1038. VIII. 15: Szűz Mária pártfogásába ajánlotta „szüntelen imáiban” (→Regnum Marianum). - Székesfehérváron, az általa emelt baz-ban temették el. A kőszarkofágon lelkének csecsemőként való mennybevitele (→Mária halálánál megszokott motívum) látható. A sírjánál történt gyógyulások után I. (Szt) László kir. Róma jóváhagyásával 1083. VIII. 20: a hazai pp-ök tanácsával egyetértésben a sztek sorába iktatta. -
2. Ünnepe Mo-on aug. 20., nem ~ halálának, hanem az →ereklyék fölemelésének (1083) napja. 1092: a szabolcsi zsinat tette munkaszünetes ünneppé (Imre hg. és Gellért pp. ünnepével együtt). 1625: az ogy. kat. rendjei kérték a p-tól, hogy ~ és Szt Adalbert miséjét vegye föl az új róm. misekv-be, zsolozsmáikat a róm. breviáriumba, hogy az egész kat. világ számon tartsa és megünnepelje őket. A kérést teljesítve XI. (Szt) Ince p. (ur. 1676-89) ~ tiszt-ét 1683: az egész Egyh-ra kiterjesztette. 1687: aug. 20. a világegyh-ban Szt Bernát ünnepe lett, ezért ~t áthelyezték szept. 2-ra, 1969: aug. 16-ra. Épen maradt jobbkezének ünnepe Mo-on Szt László kir. (ur. 1077-95) óta máj. 30. (→Szent Jobb). ~ a ker-nyé vált magyarság első uralkodója. Ünnepe 1990 óta ismét az ország és nemzet mennyei patrónusának, istápjának ünnepe (az alkotmány ünnepe helyett), ugyanakkor egyben a földi és égi →kenyérért való hálaadás napja is. -
3. A ker. Mo-ot ~ két világ határán alkotta meg: személyében ötvöződik a pogány isten-királyság és az ÓSz-től ihletett, Isten kegyelméből való uralkodói méltóság. Pogány nemzetségének totemisztikus eredethagyománya, választottsága az →Árpád-ház szentségi tekintélyében él tovább. Anonymus mondja, hogy →Álmos szt volt, mert tőle származtak a szt m. kir-ok: pogányként is méltónak találtatott a Szentlélek ajándékára. Az →Emese-szimbólum érteti meg velünk ~ és az Árpád-ház feltűnő Boldogasszony-kultuszát, a nemzet Mária oltalmába ajánlását (→Magyarok Nagyasszonya). Ez a hit magyarázza, hogy a ker. utódok tp-ot építettek Árpád sírja fölé, és Mária tiszt-ére Szeren, az első ogy. mondai színhelyén monostort alapítottak (→Ópusztaszer). - V. Miklós p. (ur. 1328-30) ~, Imre és László ereklyéiből juttatott az aacheni magyar kápolna és a kölni Makkabeus-tp. számára is. A mo-i zarándokok imádkoztak előttük, és hatalmas viaszgyertyát ajánlottak föl a bibliai Háromkirályok városában (Kölnben, ahol 1164 óta őrzik ereklyéiket) a Magyar Háromkirályoknak is. Az utrechti Arnold Buchelius 1587: még olvasta magasztaló felírásukat is. - Münchenben (nyilván a kor apokaliptikus török-élményének ösztönzésére) I. Miksa bajor kir. 1638 k. építetett tp-ot ~ tiszt., mely az 1850-es évek városrendezéséig állt. A müncheni bérkocsisok a búcsúnapot, szept. 2-át ünnepüknek tekintették, és a tp-ot körülkocsizták. A szokás egészen a tp. lebontásáig virágzott. - Mária Terézia (ur. 1740-80) 1774: lovagrendet alapított ~ oltalma alatt (nyilván hálából, hogy a p-tól asszony létére is megkapta az ap. kir. címet). A lovagrend nagymestere a mindenkori m. kir., az általa kinev. előkelő tagok ~ tiszt-ére a haza és kir. különös szolgálatára kötelezték magukat (→Magyar Királyi Szent István-rend). - A mexikói indián falu, Acoma tp-ának ~ a védősztje (San Esteban Rey Mission), búcsúnapja szept. 2.
4. Ikgr. Koronával, országalmával, jogarral és kereszttel ábrázolják. Kk-i ábrázolásai között igen gyakoriak a Magyar Háromkirályok-képek, melyeken Imrével és Lászlóval együtt szerepel. Több falképén István vt. is látható, pl. legendájának abban a jelenetében, amikor István vt. megjelenik Sarolta álmában. Ábrázolása a nemz. romantika korától kevés kivétellel szinte akadémikussá vált. - ~-freskókat látunk a Vat. Levtár egyik termében V. Pál p. idejéből (1613), és a bolognai CHI ebédlőjében (1700). A bajor Scheyern bencés apátságának hagyományai szerint ~ itt keresztelkedett meg, és itt tartotta esküvőjét Gizellával. ~ a patrónusa az apátság sacellum regium néven is emlegetett kpnájának, melyet életéből vett képekkel is díszítettek. - A kultusznak e ném. szálát örökíti meg az újjászületettcelldömölki bencés apátság 18. sz. hatalmas oltárképe. Máriacellben Nádasdy Ferenc országbíró és felesége, Eszterházy Julianna a baz-ban 1662: külön oltárt emeltetett ~ tiszt-ére, melyet a hazánkból érkező búcsúsok külön is mindig föl szoktak keresni. - Monumentális kk. freskóciklus nem maradt ránk. Falképei: Almakerék (Magyar Háromkirályok: ~, Imre, László, 14. sz.), Magyarremete (Magyar Háromkirályok, 14. sz.), Marosszentanna (trónon ülő kir., 14. sz.), Marosszentkirály (a tp-ot a 20. sz. elején lebontották), Mezőtelegd (M. Háromkirályok, 14. sz., a tp. a 20. sz: leégett), Muraszombat (14. sz.), Pelsőc, Sepsibesenyő (14. sz., a feltárt freskók a 20. sz: elenyésztek), Zsigra. Figyelemre méltó a hunyadi Kristyór és Ribice g.kel. rumén tp-ának a M. Háromkir-okat is ábrázoló cirill fölírású falképe, melyet Stefanescu szerint a 14. sz. végén, ill. 1417: festettek. A Szörényi Bánságban és Havasalföldön letelepedett, de már a 13. sz-tól elruménesedett m-ság szakrális hagyományainak töredékeiről is szó lehet, amit a táj kk. ikgr-jának és egyh. népr-ának tanulmányozása igazolhatna. - Gótikus táblaképei: Arnótfalva (Emaus, 1485), Bakabánya(1480), Bártfa (16. sz. eleje), Bélakorompa (M. Háromkir-ok, 1516), Csütörtökhely(1490), Háromszlécs (M. Háromkir-ok, 16. sz. eleje), Hizsnyó (1508), Kisszeben (1510),Liptószentkereszt (1510), Ludrófalva (1510, Lászlóval), Márkfalva (1517, Lászlóval),Mohos, Nagytótlak (1490), Segesvár (1510), Somogyom (1500), Szepeshely (főoltár, M. Háromkir-ok 1470, Háromkirályok-oltár 1470, Mária halála-oltár 1470, valamennyin a M. Háromkir-ok), Turócbéla (1520), Vitkfalva (1480), Zsidve (1508). Mateóc 1750: készült ~-ciklusán: 1. ~ és Imre, 2. A szt kir. megkegyelmez a gyilkosnak, 3. ~ halála, 4. Imre szüzességi fogadalma, 5. Imre halála; további, leginkább bibliai kir-ok és próf-k). - A M. Háromkir-ok Gyöngyöspatáról származó barokk képe az egri szem-ban. - Faszobrok:Gánóc (1480), Káposztafalva (M. Háromkir-ok, 1516), Kassa (M. Háromkir-ok, 1470),Kisszeben (1510), Mateóc (1500), Szepeshely (Mária koronázása-oltár, ill. M. Háromkir-ok 1499), Zólyomszászfalva (1500). - Szinte attributum-szerű ábrázolása, amint az orsz-ot és a nemz-et jelképező Koronát a Boldogasszonynak fölajánlja. E típus legrégibb ismert emléke a 12. sz. esztergomi Porta Speciosa. Az ábrázolás a Regnum Marianum jezsuita eszmevilágától is támogatva, a barokkban kizárólagossá vált. Kultuszának 17. sz. újjászületése (mely énekekben, prédikációkban, isk-drámákban egyaránt megnyilvánult) éppen a fölajánlás gesztusában jutott klasszikus kifejezésre. Nagybörzsöny Árpád-kori ~-kpnájának barokk oltárképén a térdelő ~ a kpnát ajánlja föl István vt. közvetítésével a Bold. Szűznek. A kir. mellett ott a Korona is, s a kép felső részén a Szentháromság. A keresztjét tartó Krisztus Mária felé fordulva hagyja jóvá a szt kir. kérését. - A barokktól kezdve igen sokszor a főoltárkép, ill. kegykép (Győr, Andocs, Sümeg, Bisztrice, Tétszentkút, Szeged) 2 oldalán áll ~ és László szobra, mintegy a Tridentinumtól ajánlott egyhatyák, ill. Péter és Pál ap. helyett. A kiszombori tp. egyik régi oltárképén ~ a Radnai Szűzanyának, Adonyban a Mindenkor segítő Máriának ajánlja az orsz-ot. - A szombathelyi szegyh., ill. aszentgotthárdi apátsági tp. Dorffmeister oltárképének rejtett egyhpol. és eszmei háttere is van: a →fölvilágosodás és a →jozefinizmus ellenében a festő a m. kat. egyh. tört. és kulturális munkáját hangsúlyozva, ~ban nemcsak a sztet, hanem a tört. héroszt is ünnepli. -
5. Patrónusa volt a Congregatio Sancti Stephani társulatnak Pozsonyban. A társulat a Szt Márton tp-ban alakult meg III. Károly alatt 3000 Ft-os alaptőkével. Feladatául a kat. érzelmű és áttérésre hajló prot-ok anyagi segélyezését tűzte ki. A társulat javára az egész orsz-ban gyűjtöttek. Győrből a jezsuiták több esetben küldtek konvertitát e társulathoz anyagi támogatás végett. A társulatnak különösen gr. Balassa Pál helytartótanácsi tag volt nagy támogatója. - Szívesen választották ~t a céhek is patrónusuknak. Miután oltárképeink, tp. szobraink egykorú ünneplő főúri viseletben, csizmásan ábrázolták, a szegedi és aradi m. szabók, továbbá szegedi csizmadiák céhpatrónusként tisztelték. Jellemző, hogy a szegedi szabású csizmaszár díszes, szív alakú felső kivágásának szentistvánkivágás volt a neve. - ~ a bányászoknak és pénzverőknek is védősztje. Ünnepén Besztercebányán, Körmöcbányánnagy bányászbúcsú volt körmenettel, lovasjátékkal, kardtánccal, lövészversennyel. E hagyományok a barokk időkben kezdődtek, és egészen az I. vh-ig virágoztak. - Az Ah hol vagy magyarok ének „gyászos öltözetben teelőtted sírván” sorára visszavezethető, hogyFelsőszakony és Buzsák falukban az assz-ok, lányok még a közelmúltban is feketében jelentek meg ~ ünnepi nagymiséjén. - Jelentős volt ~nak és ünnepének szegedihagyományvilága. A gabonaszállító fedett hajókat szívesen keresztelték ~ nevére. Az ünnepen szokás volt a házak, malmok, hajók zöld ággal való földíszítése. A szegedi búcsúsok milleniumra emelt radnai fogadalmi kpnájukat ~nak sztelték. A Szeged népéből 1809: települt bánáti Magyarszentmárton 1860: papjának kezdeményezésére elhatározta, hogy ~ nevére és tisztességére községi közkvtárat alapít, ünnepén lóversenyt, mezőgazd. kiállítást és mulatságot rendez, s jutalomban részesíti azt, aki a legjobb lovakat neveli, a fiatal ffit, akinek a legnemesebb facsemetéi vannak, azt a lányt, akinek legszebb a zöldséges- és virágoskertje. Az ifjú a Szt István ünnepének királya, a leány a királynéja nevet kapta. - István a legjellegzetesebb m. keresztnév, bár mintha csupán a barokk óta vált volna azzá. Népszerűségét származékai tanúsítják: Istók, Istéfán, Stéfán, kk., ma már csak helynevekben élő Cséfán, Cséfa, Csépa, Csiff. A népi szóláshagyományban is él: asimasági tp. bejárata előtt áll ~ hatalmas barokk szobra alacsony talapzaton. A hívek fölérnek a lábáig, amely a szobornak megfelelően szintén nagyméretű. Innen a környékbeli példabeszéd a nagylábú emberre: akkora a lába, mint Ságon ~nak. - Amerikába vándorolt m-ok, akik anyanyelvüket szinte csak a családban és egyhközs. keretekben őrizhetik, kat. tp-aikat, oltárokat legtöbbször ~, utána a Magyarok Nagyasszonya tiszt-ére sztelik. A brazíliai Sao Paulo államban Szentistvánfalva településük is van. Az USA-ban ismertebb ~-szobrok: St. Louis (Miss.), a ~ egyhközs. udvarán, 1969: Varga Ferenc (Florida) műve;Toledo (Oh.) ~-tp., Varga Ferenc műve: 3 m magas álló alak, bal kezében az országalma, jobbjával kardjára támaszkodik. Talapzatán a fölirat: Szent István, alatta Pro Patria 1941-1945, a talapzat márvány oldalán 16 magyar hősi halott ifjú neve. - A II. vh. után kitelepített hazai svábok egyik csoportja Darmstadt-Griesheimben épített új tp-a patrónusának ~t választotta.
6. Több m. egyhm-nek volt ~ patrónusa, ill. társpatrónusa: (Kalocsa, Szatmár, Vác,Zágráb). Patrocíniumai: Szentistván (Borsod vm.), Bajaszentistván, Baranyaszentistván, Drávaszentistván, Hernádszentistván, Királyszentistván, Székelyszentistván, Szentistvánbaksa, Szentistvánlak, Szentistvánpatak; ill. Szentkirály(Csongrád-, Hunyad-, Vas vm., Szolnok m-ben határnevek régi falu helyén),Bakonyszentkirály, Csíkszentkirály, Enyedszentkirály, Érszentkirály, Gyéresszentkirály, Kalotaszentkirály, Kerkaszentkirály, Magyarszentkirály, Marosszentkirály, Porrogszentkirály, Pusztaszentkirály, Rinyaszentkirály, Sajószentkirály,Sepsiszentkírály, Székelyszentkirály, Szilágyszentkirály, Topaszentkirály,Szentkirályszabadja, Szentkirályúr (Árpád-kori, elenyészett). - Számos helynevünket a monda hozza az ő személyével kapcsolatba: Székesfehérvár környékén Szentkirályszéke,Királykút, továbbá az egri Királyszéke eszerint a szt kir-nak kedvelt pihenőhelye volt. - Szt István tp-dedikációk: esztergomi főegyhm.: Assakürt, Bozók, Bp. (Császárfürdő, Bazilika), Csall, Csábrág, Cseklész, Csúz, Dömös, Ebed, Esztergom (kpna), Felbár, Galánta (1805), Hodrusbánya (kpna), Horvátgurab, Istvánkirályfalva, Ipolynyék (1846),Jablánc (1752), Karancsság, Kopcsány, Kukló, Lipótvár (kpna), Miava, Modor (1816),Nagybörzsöny (kk.), Nagysalló, Nádasd (1318, később Bertalan), Nádszeg, Pozsony(kapucinusok), Pöstyén (1832), Stomfa (1767), Szentistvánkút (1688), Tardoskedd;besztercebányai egyhm.: Garamkirályfalva, Körmöcbánya (kpna, alapította Körmendy Antal, 1761), Oszlány (1332), Zólyom (1784, vártp.); nyitrai egyhm.: Alsóorecskó,Beckó, Cserne, Divékrudnó (1289), Fehérhalom (1787), Istvánszabadja, Javornik,Királyi, Kolon, Luttisa, Ócsád (1788), Pelyvás (kpna), Trencsénmakó, Trencsénteplic,Turcsány, Zsolna; rozsnyói egyhm.: Antalfalva (1835), Bánréve, Bódvavendégi, Détér(kpna), Egyházasbást, Fülekpüspöki (1726), Koháryháza (1768), Merény (1770), Méhi(1773), Mizserfa (1939), Perkupa (1886), Rozsnyó (prem. tp.), Szentkirály (1282);szepesi egyhm: Fejérpatak, Csontfalu (1886), Felsőlipnica, Mateóc (Mattheivilla, 1287), Tátrafüred (új). Talán ~ volt Hunfalva kk. patrónusa is. Fekete Nagy Antal kutatásaiból tudjuk, hogy a falut 1251 előtt a Berzeviczy család telepítette; régebbi nevei:Zopcfalva (Zopzefolua), Stepkfalva, majd Csépánfalva, amelyek mind az István keresztnévvel függenek össze. Okl-ben 1268: előfordult a Villa Canis, azaz Huncdorf név is. Ez a kk. végére feledtette a falu eredeti nevét, amely nyilván a tatárdúlás előtti magyarajkú gyepűhatár emlékezetét is őrzi; egri főegyhm.: Apc, Bélapátfalva (1816), Borsodnádasd(1861), Diósgyőr (vasgyár, 1908), Emőd (1332), Erdőkövesd (1741), Erk (1760),Farkaslyuk (1926), Fedémes (1332, 1820), Fövenyeshát (1929), Galvács (1860),Hajdúböszörmény (1861), Halmaj (1800), Hajta (1919), Karcag (1901), Kemecse(1821), Kisnána (1890), Kőtelek (1742), Mátraszentistván (1935), Maconka (15. sz.),Mályi (1774), Mezőcsát (1895), Mikófalva (1746), Miskolc (Avas, 1332, ref-é), Napkor(1761), Nyíracsád (1800), Nyírkarász (1860), Nyírszöllős (1929), Nyirvasvári (1798),Rakaznaz (1913), Recsk (1894), Rudabánya (1913), Rudolftelep (1930), Sajószentpéter(1765), Somsály (1934), Szajol, Szendrő (1332, [1999:] Szt Ferenc), Szentistván (1754),Tiszapalkonya (1823); kassai egyhm.: Abaújdevecser, Abaújszántó (1334, titulusa 1999: Gyümölcsoltó Boldogassz.), Alsógyertyán (1735), Alsóhrabóc (kk.), Baska (1811),Battyán (1332, később Jézus Szt Szíve), Böki (1839), Felsőolcsvár (1810), Füzér (1737),Gadna (1332), Györgytarló, Hejce, Him (1768), Hosszúmező (1835), Kecérpálvágás(1889), Kelcse (1780), Kiszte (1773), Komaróc (1856), Makranc (1906), Málca (1848),Modra (1764), Morva (kk.), Nagykázmér (1768), Nagyszalánc (1754), Parnó (1725),Sátoraljaújhely (1795), Sóvár (Castrum Salis, fönt a Várhegyen, 13. sz.), Szemelnye(1768), Szentistvánbaksa, Taktaszada (1866), Tiszacsermely (1928), Tiszaluc (1943),Trócsány (1757), Zemplénagárd (1932), Zétény (1737); szatmári egyhm.: Aknaszlatina(1833), Csenger (1804), Csomaköz (1815), Fülpösdaróc, Gergelyiugornya, Iloba,Jenke (1810), Józsefháza (1875), Kántorjánosi (1953), Lónya, Nagybánya (kk, 1999: csak a régi torony áll), Pátyod (1938), Técsö (1888), Ubrezs (1864), Vásárosnamény,Zsófiafalvaveszprémi egyhm.: Ajka, Balatonszepezd, Batyk, Borsod (1230, Városlőd mellett), Csopak, Dióskál, Fazekasdencs (kpna), Fonyód (Sándortelep), Gyepükajár,Heresnye, Istvánvölgy, Kercseliget (1756), Kiskapornak (kpna), Magyarszerdahely(1754), Nagyalásony, Nagybakónak, Nagydobsza, Nagyrada, Nagyszakácsi,Nagyvázsony, Nemesvita, Nyim, Pápanyőgér, Petőhenye, Rinyaszentkirály, Somlójenő,Somogyszil, Sümegprága, Szentkirályszabadja, Tapolcafő, Tés, Zalameggyes, Zselickislak, Zsörk (szőlőhegy); székesfehérvári egyhm.: Alcsút (kpna), Adyliget(1939), Agárd (1936), Bakonysárkány (1772), Budatétény, Érd (Parkváros 1937), Inota(1788), Polgárdi (1852), Pomáz (1770), Sárhatvan (1822), Székesfehérvár (szegyh., körülötte hajdani Szt István temető, 1771), Tahitótfalu (1801), Velence (1788); győri egyhm.: Bánfalva (pálos, 1999: Mennyek Királynéja), Dad, Écs, Fertőendréd (1908),Győr (kármeliták, társpatrónus 1725), Komárom, Lajtafalu (1854), Nagycenk (1864),Nagygeresd, Pusztasomorja, Nemesvölgye (Batthyány kegyuraság), Rábatamási (1893),Szakony, Tatabánya, Tömördpuszta, Vadosfaszombathelyi egyhm: Alsóbagod, Alsómedves, Alsóújlak, Andrásfa, Apátistvánfalva (1786), Bozsok, Bögöt, Gellénháza, Gutorfölde, Hosszúpereszteg, Kerkakutas, Királyfalva, Murahely, Pinkaszentkirály(Vasalja), Vasdobra, Zalaszentkirály; pécsi egyhm.: Babarc (1808), Bistrinci (Verőce vm., 1813), Alsómiholjac (Verőce vm., 1809), Hídja (1861), Kémes (1931), Martonfa(1784), Mohács (ferences, 1743), Mucsi (1783), Nagydorog (1934), Nemci (Szerém vm., 1755), Ordencelek (Szerém vm.), Ozora (1728), Öcsény (1938), Püspöknádasd (kpna, társpatrónusa Kilián), Szabadszentkirály (1849), Zomba (1766); váci egyhm.: Abony(1773), Alsógöd, Alsópetény, Bordány, Borsosberény, Cserhátsurány, Dunaharaszti, Dunaheszi (temetőkpna), Fót (1845), Hatvan (Újtelep), Hódmezővásárhely (újtp.),Isaszeg, Kerehegyháza, Kishuntélegyháza (újtp.), Kocsér, Lászlófalva, Püspökhatvan, Rákosliget, Soroksár (Újtelep), Szemeretelep, Tápiósáp (1787), Tiszaföldvár, Újpest(Kertváros), Újszász (1807), Vezsenykalocsai főegyhm.: Bajaszentistván (1809),Csátalja, Csikéria, Fajsz, Kalocsa (jezsuiták), Zenta, Zombor (kármeliták); csanádi egyhm.: Anina (1888), Aracs (1881), Arad (1835, kpna), Borosjenő (1702),Dombegyháza (1885), Facsád (1847), Felsőmuzslya (1897), Istvánfölde (1797),Kistelek (1778), Kübekháza (1853), Lugos (1781, kpna), Makó (1334, ill. 1772),Medgyesbodzás (1871), Nagybecskerek (1847, piaristák), Ornor (1852), Orsova (1826),Szaján (1803), Szatymaz (1901), Székelykeve (1889), Sztancsafalva (1910),Torontáltorda (1862, temetőkpna), Végegyháza (1895), Zimándköz (1883); nagyváradi egyhm.: Királydaróc, Magyarpatak (1894), Nagyszalonta (1875), Sarkad (kpna),Tótkomlós, Gerendáserdélyi egyhm.: Ajnád, Ákosfalva, Árkos, Borszék (1901),Csicsókeresztúr, Csíkszenthirály (1332, 1773), Csőb (1836), Disznajó (1785),Gyergyóalfalu (kpna), Gyergyóbékás (1913), Kézdiszentlélek (1736, kpna a Perkőhegyen), Királybánya (1789), Magyarkirályfalva, Marosszentkirály (14. sz., elenyészett), Mezőbánd (1725, kpna), Mezőszengyel (18. sz.), Mikóújfalu, Piskitelep(1886), Sóvárad (kpna), Székelyszentkirály (1796), Tekerőpatak; moldvai egyhm:Pusztina, Gajcsána, Kickófalva (régebbi nevén Steckófalva); zágrábi egyhm: Zágráb(szegyh., 13. sz.), Csázma (kpna, 1420), Cherna reka (14. sz.), Újgradiska (1755),Perlak (kpna), Torcsec (kpna), Zeneh (14. sz.); diakovári eghm: Bród (1660).→stefaniták→Szent István Akadémia→Szent István Egylet→Szent István Gimnázium, Budafok, Esztergom, Kalocsa, Székesfehérvár, →Szent István könyvek→Szent István Kupa→Szent István mákja→Szent István seprűje→Szent István Társulat,→Szentistvánvárosi Szent István király plébánia 88-**
Somogy Leopold: Ditső István kir. Krisztusnak buzgó nagy apostola... Béts, 1801. - BaloghSándor: Szt Istvánnak Mo. első kir-ának ditsérete. Uo., 1805. - Vörös József: Kir. szíve Szt Istvánnak, mellyet a ... m. nemz... ünneplése alkalmatosságával elő adatott. Uo., 1819. -Kováts József: Szt István első m. kir... Uo., 1826. - Müller Károly: Szt István első ap. m. kir... Uo., 1835. - Tatay János: A m-ok első kir-a és ap-a, Szt Istvánnak emléke. Uo., 1839. - Renek József: Egyh. beszéd, mellyet Szt István ... ünnepén mondott. Buda, 1845. -Vita Sanctorum Stephani regis et Emerici ducis. Pécs, 1881. - MNL IV:658. - Cronica minora. Bp., 1885. - Pauler I. - Abszolon Ede: Szt István apostoli követségi joga és kiváltsága. Bp., 1908. (Dissz.) - Bokor Malvin: Velencések. Tört. reg. Szt István korából. Uo., 1924. - Gábor Gyula: A Szt István-napi ünnep tört. Uo., 1928. - Legendae sancti regis Stephani. Szt István legendái. Közreadta, ford. és magy. Varjú Elemér. Uo., 1928. -Szabó Vendel: Ünn. beszéd Szt István napján. Uo., 1928. - Hajdú János: Szt István egyhjogi fontossága, kül. tek. a kir. főkegyúri jog eredetére. Uo., 1928. (Dissz.) - Szt István első m. kir. ap. ünnepén tartandó ájtatosság és körmenet szt szertartásai. Uo., 1929. -Tóth Tihamér: Ünn. beszéd Szt István napjára. Uo., 1929. - Szt István és Szt Imre ünnepe Bpen 1930 tájékoztatója. Uo., 1930. - Hogyan ünnepli Szt István első ap. kir-unkat Bp.? Az ünnepségek programja. Uo., 1931. - Harsányi Lajos: A nem porladó kezű kir. Uo., 1933. - Szabó István: A „Szent Jobb” tört. Tört-kritikai tanulm. Debrecen, 1936. -Farkas István-Ravasz László-Révész Imre: István kir. Uo., 1937. - Janzsó Ferenc: Mo. honalapítója halálának 900 é. fordulójára. Szombathely, 1937. - Makkai Sándor: M-ok csillaga. Reg. Bp., 1937. - Mihályi Ernő: Szt István élete és műve. 1-2. köt. Uo., 1937. - Szt István élete és uralkodása. Uo. (1937) (Actio Catholica 47.) - Szt István, a ker. Mo. megteremtője. Uo., 1937. - Alszeghy Zsolt: Szt István a m. egyh. költ-ben. Uo., 1938. -Balanyi György: Szt István Uo., 1938. (Kincsestár 141.) - Berkovits Ilona: A Képes Krónika és Szt István kir-t ábrázoló miniaturái. Uo., 1938. (Klny. M. Kvszle) - CsapodyCsaba: St. Stefano la unua apostola rego de la Hungaroj. Uo., 1938. - Uő: A Szt István korára és a korai m. kerségre vonatkozó irod. feldolg-ok. Bibliogr. Uo., 1938. (Klny.) -Csitáry Béláné: Szt István ünnepe hajdan és ma. 2. kiad. Uo., 1938. - Dezső István: Szt István kir. és lelki világa. Rákospalota, 1938. - Dőry Ferenc: Szt István családi tört. Uo., 1938. (Klny.) - Ember Győző: Szt István a kk. m. tört-írásban. Uo., 1938. (Klny.) -Emlékkv. Szt István kir. halálának 900. évford-ján. Szerk. Serédi Jusztinián. 1-3. köt. Uo., 1938. - Erdélyi László: I. István m. kir., Imre hg. és Gellért pp. szttéavatása. Uo., 1938. (Klny.) - Gábriel Asztrik: A prem-ek Szt István tiszt-e a kk-ban. Uo., 1938. (Klny. Gödöllői Prem. Gimn. Értes-je) - Galla Ferenc: Szt István ap. tevékenykedése és e téren ismertebb munk-ai. Uo., 1938. (Klny.) - Gombos Albin Ferenc: S. Étienne dans l'historiographie européenne du moyen age. Uo., 1938. - Uő: Szt István a kk. külf. tört-írásban. Uo., 1938. - Uő: A Szt István korára és a korábbi ker. m. kapcsolatokra vonatkozó kk. hazai és külf. iratok jegyzéke. (Bibliogr.) Uo., 1938. - Hóman Bálint: Szt István Uo., 1938. (ang-ul: King Stephen the Saint. Uo., 1938) - Karsai Géza: Szt István kir. tisztelete. Uo., 1938. - Vargha Damján: Szt István kir. a m. kódex-irod-ban. Uo., 1938. - Szt István első nagy kir-unk élete és alkotásai. Uo., 1938. - Szekfű Gyula: Szt István a m. tört. századaiban. Uo., 1938. - Serédi Jusztinián: Szt István Uo., 1938. - Régi Szt István himnuszok és énekek. Összeáll. Clauser Mihály. Ford. Gerézdi Rabán. Uo., 1938. - PintérJenő: Szt István a m. világi költ-ben. Uo., 1938. - Mészáros János: M-ok tündöklő csillaga. Uo., 1938. - Luttor Ferenc: Szt István egyh. kapcsolatai Rómával, Montecassinóval, Ravennával, Velencével, Jeruzsálemmel és Bizánccal. Uo., 1938. - Leopold Antal: Szt István kir. születéshelye. Uo., 1938. - Uő: Szt István kir. ikgr-ja. Uo., 1938. - KelemenKrizosztom: Szt István kir., nemzetünk nevelője. Uo., 1939. - Karsai Géza: A dicsőséges Szt Jobb hiteles tört. megvilágításban. Rozsnyó, 1939. - (Hajós György): Az AC Szt István országa előadásai. Uo., 1939. - Bónis György: Szt István törv-einek önállósága. Uo., 1939. - Balogh Imre: Szt István kir. apostoli követsége. Bp., 1942. (Dissz.) - Balogh Albin: Szt István kir., a honalapító. Uo., 1946. - Bálint I:212; II:196. - Török 1978:270. - Sachs1980:320. - Árpád-kori legendák és intelmek. Uo., 1983. - Györffy 1983. - Vigília1986. (Dümmerth Dezső: Szt István orsz-felajánlása) - Szt I. tisztelete. Szerk. Török József. Bp., 1988. - Az államalapító. Szerk. Kristó Gyula. Uo., 1988. - Bogyay Tamás: Stephanus rex. Uo., 1988. - Tarnai-Madas 1991. (Három legenda; ~ első és második törvénykv-e; Intelmek) - Puskely 1994:49. - Magyar Zoltán: ~ a m. kultúrtörténetben. Bp., 1996.
István, I., Szt (Róma-Róma, 257. aug. 2.): Szt I. Lucius utódaként 254. V. 12-257. VIII. 2: pápa. - Julius fia. A Decius- és Valerianus-féle üldözések közötti nyugalmas időszakban uralkodott. Szt Ciprián leveleiből ismerjük 3 intézkedését: 2 hispániai pp-öt, akik látszólagos hittagadásba estek (→libellatici), jóllehet a zsin. letette őket székükről, visszahelyezett hiv-ába. Nem ítélt el egy →novacianizmussal vádolt galliai pp-öt, mert a vádat nem látta megalapozottnak. Ciprián ezért megrótta, hogy nem elég óvatos. Legveszélyesebb volt az→eretnek-keresztség kérdése, melyről ~ a róm. hagyomány szerint azt vallotta, hogy érvényes, és bizonyos vezeklés után az így megkereszteltek befogadhatók. Ciprián és az afrikaiak ezzel szemben az ilyen keresztséget semmisnek és megismétlendőnek tartották. Mielőtt törésre került volna sor, ~ meghalt. A Callistus-katakombában temették el, később vt-nak tartották, de nem volt az. - Ü: aug. 2. - Utóda 257. VIII. 30: Szt II. Sixtus. T.J.
LThK IX:1038. - BS XII:22. - Mondin 2001:29.
István, I.: első magyar királyunk: lásd a szentek között a 468. oldalon

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése