Vargyas Péter - Ókori piacgazdaság?

Árlista – Babilóniából

Ókori piacgazdaság?

A babiloni árak egy olyan társadalom képét mutatják, amelyben a piacnak fontos szerepe volt. S ha ez így volt a legarchaikusabbnak vélt ókori Keleten, akkor a görög-római világban sem lehetett másképp. A babilóniai árakból levonható következtetés hozzásegíthet bennünket
egy évszázados vita eldöntéséhez.

A gazdasági élet fontos mutatói, az árak Babilóniában – látszólag minden rendszer nélkül – állandóan változtak. Amikor évi és havi bontásban csoportosítottam őket, az összevisszasággal először nem tudtam mit kezdeni. Lassan azonban tisztult a kép. Rájöttem, hogy az állandó árváltozásokat – az idényjellegű hatásokon túl – a különböző árucikkek egymáshoz viszonyított ármozgása is befolyásolta.
Különös felsorolás
A csillagászati naplókban hat alapvető fogyasztási cikk árait jegyezték fel: az árpáét, a datolyáét, a kasuét (egy eddig azonosítatlan
növényét), a zsázsáét, a szezámét és a gyapjúét. Sem az árucikkek, sem a sorrendjük nem meglepő. Az árpa a legfontosabb táplálék, a szezámból rendkívül sokféleképp használható olajat nyertek, a gyapjú pedig a ruházkodás alapanyaga volt. Ezek már a 3. évezredtől kezdve mindig helyet kaptak az alapvető fogyasztási cikkek felsorolásában. A datolya fogyasztása folyamatosan nőtt, s az 1. évezred közepére megközelítette az árpáét. A kasu elsősorban a sörkészítésben kapott szerepet, a zsázsa* alighanem változatosabbá tette a táplálkozást. Igaz, az utóbbiakról nem tudni pontosan, miért szerepelnek kitüntetett helyen a csillagászati naplókban, hiszen például a hagyma, a só, a salátafélék, a zöldségek és még egy sor létfontosságú élelmiszer hiányzik onnan.

A Babilonról készített makett részlete

A felsorolás rendezőelve gyanítható: először az élelmiszerek következnek nyilván fontossági sorrendben, majd a szezám, amely csak részben élelmiszer (a belőle nyert olajat testápolásra és világításra is használták), s legvégül a ruházkodás alapanyaga, a gyapjú. Az elsősorban sörkészítésre használt kasu harmadik helye csak az első pillantásra meglepő: a sör már a 3. évezred fejadaglistáin is a mindennapi létfenntartási cikkek közé tartozott, valamint arra, hogy a sörkészítés másik alapanyaga.
Az árak természetesen csak a bérekkel összehasonlítva értékelhetők. A babilóniai árak azért értékesek számunkra, mert ismerjük az átlagos fizetéseket (1 sékel, 8,4 gramm ezüst, s ezért 180 liter árpát vagy datolyát lehetett venni), s a kettő összevetéséből következtetni tudunk a két és fél ezer évvel ezelőtt élt emberek életszínvonalára. Legalábbis akkor, ha abban a társadalomban az árak ugyanazt jelentették, mint manapság. S éppen ez a legfontosabb kérdés. (Lásd a Primitívek vagy modernek? című írásunkat. – A szerk!)
A datolya ára
A csillagászati naplókat tanulmányozva az a legfeltűnőbb, hogy az alapvető fogyasztási cikkek árának változásai az esetek egy részében jól felismerhetően a termelési ciklusokhoz kapcsolódtak. Az árpa ármozgása nagyjában egyenletes volt, aratástól aratásig átlagban 30-50 százalék. Az esetleges drágulás nyilvánvalóan a kínálat csökkenéséből adódott. Ezt a, mondhatni, „természetes” ármozgást azonban a többi alapvető fogyasztási cikknél sok esetben a felismerhetetlenségig megváltoztatta a kereslet időszakos eltolódásából fakadó, nem természetes ármozgás. Ezt legjobban a datolya árának változásain tanulmányozhatjuk. Az árpánál megfigyeltek alapján ugyanis az lenne a várható, hogy a datolya ára az októberi szüret után, novemberben a legalacsonyabb, s a legdrágább közvetlen előtte. Ez azonban
olyannyira nem így volt, hogy pusztán az árak alapján még a datolyaszüret idejét sem lehetne meghatároz-
ni. A téli hónapokban az ár kezdetben esett, majd március elejétől május végéig folyamatosan emelkedett, míg május végén megállt, sőt sokszor drasztikusan csökkent. Július végétől szeptemberig az ár megintcsak fokozatosan emelkedett.
A datolyaár május közepi hirtelen esését csak a kereslet csökkenése okozhatta. Az időpontból az is világossá válik, hogy a kereslet az aratás után hirtelen olcsóvá váló gabona irányába tolódott el, s a datolya iránti érdeklődés csak nyár végén, a gabona fokozatos drágulásával élénkült meg újra. A gabona- és datolyaárak egymáshoz viszonyított változásainak vizsgálata arra is fényt vet, hogy tavasszal, amikor nagy volt a hiány gabonából és sokak számára megfizethetetlen árucikk lett, a kereslet eltolódott a datolya irányába és felverte annak árát. Számunkra ma érthetetlen, hogy e két árucikk hogyan helyettesítheti egymást. Történeti párhuzamok és korabeli irodalmi szövegek is tanúsítják azonban, hogy mintegy három hónappal az aratás előtt a lakosság többségét kitevő szegények a közepes vagy rossz években datolyából őrölt lisztet használtak árpaliszt helyett. Az árpa és a datolya árváltozásainak szoros kapcsolata abból is kiviláglik, hogy míg a jó és a rossz évek közötti árkülönbségük olykor elérte a tízszeres nagyságrendet, az egymáshoz viszonyított árkülönbségük kétszeres maradt, csak ritkán lett háromszoros. Ez azt jelenti, hogy ha az egyik alapvető fogyasztási cikkből rossz volt a termés, a kereslet a másikra irányult, s bár ez felverte annak árát, mégis megfizethetők maradtak a nélkülözhetetlen élelmiszerek. Vagyis a két legfontosabb élelmiszer árát gazdasági folyamatok alakították, a központi hatalom ebbe nem szólt bele. Nagyjában ugyanez áll az összes többi alapvető fogyasztási cikk árára, még ha nem is sikerült eddig minden esetben meghatározni a változások okait. Az azonban nyilvánvaló, hogy a rögzített árak vagy az ármaximálás ötlete
Babilóniában fel sem merült.
Az árak fokozatos növekedése, az infláció az egész mezopotámiai történelemben nyomon követhető,
de különösen felgyorsult a csillagászati naplók által vizsgálható késői korban. Ennek feltehetően a népesség növekedése volt az oka. A termelés egyébként látványos bővülése nem tudott lépést tartani a népesség állandó növekedésével, s ez végül a mai harmadik világban megfigyelhető, korabeli eszközökkel megoldhatatlan válságba sodorta a térséget. Az évszázadok során jelentősen megnövekedett lakosság olyan keresletet támasztott, amelyet a kor technikai szintjén csakis az életszínvonal csökkentésével lehetett kielégíteni. A folyamat végeredményét jól mutatja, hogy a zsidók a szasszanida korban (III. század) már az egész világ legszegényebb országának tartották Babilóniát, noha őseik a perzsa kor elején (Kr. e. VI. század) azért nem tértek vissza a fogságból, mert a virágzó gazdaságban megtalálták a számításukat.

Vargyas Péter

Primitívek vagy modernek? Több mint egy évszázada vitatják a kutatók, hogy az ókori társadalmak alapvetően primitívek vagy modernek voltak-e. A pontos választól még ma is messze vagyunk. A múlt századi, szinte magától értetődőnek vélt ókori kapitalizmus tételét időközben felváltotta egy, a kulturális antropológián alapuló, egészen más társadalom- és gazdaságszemlélet. Eszerint az ókori társadalmak sokkal archaikusabbak voltak, mint kiragadott vonásaik alapján vélhetnénk, s nem a profitszerzés, hanem a társadalmi státus szabta meg a viselkedési normákat. Az ókori Kelet esetében Polányi Károly és követői még a piac létét is tagadták, és a gazdasági-társadalmi folyamatokat alapvetően az újraelosztással magyarázták (nagyon leegyszerűsítve ez valamiféle ókori szocializmus lenne). Elég közel áll ehhez az ókori keleti államok rabszolgatartó mivoltát – egyébként helyesen – kétségbe vonó, úgynevezett ázsiai termelési mód elmélete, amely nálunk Tőkei Ferenc munkássága nyomán a 70-es és 80-as években nagy népszerűségnek örvendett. Ezzel az elméleti háttérrel próbáltam megérteni, mi okozza az árak látszólag teljesen értelmetlen ingadozását. Többévi – sokszor zsákutcába torkolló – munka után egyetlen magyarázat maradt: az újraelosztás nem játszhatott társadalmilag meghatározó szerepet. Ha ugyanis az állam a raktáraiba gyűjtené, majd pedig a saját szempontjai alapján kiosztaná a társadalmi össztermék legnagyobb hányadát, nem magyarázhatnánk meg a gyakran naponta többször is változó árakat éppen a legfontosabb élelmiszerek esetében. Mindebből egy sokkal piacorientáltabb gazdaság képe bontakozik ki. Az árváltozásokat részben a kínálatnak a termelési ciklusokhoz kapcsolódó változásai, részben pedig a keresletnek ezt ellensúlyozó, időszakos eltolódásai határozták meg. Az aratás utáni időszak, a május közepétől július végéig tartó néhány hónap volt a legkönnyebb Babilónia lakosai számára. Nem véletlen, hogy a legtöbb okmányt ekkor állították ki, ekkor fizették vissza a kölcsönöket, és vágtak bele újabb ügyletekbe. A gazdaság az aratás után pezsgésnek indult, s az árak ekkor voltak a legalacsonyabbak, és a nyári időszak nagy részében stabilak is maradtak. Ez pedig a gazdasági év egészét tekintve egyáltalán nem magától értetődő. V. P.

A csillagászati naplók A csillagászati naplók több ezer ékírásos agyagtáblán maradtak fenn. Legnagyobb részük a múlt század hetvenes, nyolcvanas éveiben került a British Museumba. Néhányat közülük már korábban publikáltak, de zömük egészen 1955-ig érintetlenül feküdt a raktárban. Ekkor A. J. Sach egy részüket közzétette, ám a szövegek kiadása még ma sem zárult le. E táblák – a számításokat tartalmazó matematikai csillagászati táblákkal ellentétben – megfigyeléseket tartalmaznak. A naplók napi feljegyzések alapján általában hat (hold)hónap adatait összegzik. Megemlítik az újhold első feltűnését, a holdnak a bolygókhoz és a csillagokhoz viszonyított égi útját, utolsó láthatóságát, a holdfogyatkozásokat és a napéjegyenlőségeket, az üstökösök és a meteorok feltűnését. E gondos megfigyelések napra pontosan datálhatók, feltéve, hogy a tábla nem törött. A legelső feljegyzés Kr. e. 652-ből maradt ránk (de a megfigyelések legalább száz évvel korábban kezdődtek), az utolsó pedig Kr. e. 61-ből való. E hosszú időszak alatt összegyűlt anyag és az erre épülő csillagászati tudás már az ókorban messze földön híressé tette a „kaldeus” csillagjósokat. A naplókban feljegyzett hatalmas tapasztalati anyagot azért gyűjtötték, hogy megjósolhassák a jövendőt. Éppen a megfigyelések pontossága – a napi datálás lehetőségével együtt – avatja elsőrangú forrássá e csillagászati naplókat nemcsak a csillagászok, hanem a történészek számára is. A jóslatokhoz ugyanis nemcsak égi, hanem földi eseményeket is figyelembe kellett venni. Így e táblákon olvashatunk váratlan, egyedi esetekről is, amelyek egy-egy jósjel értelmezésekor szerepet játszhattak. Ez olykor csak annyi volt, hogy egy róka betévedt a városba, vagy egy tolvajt kivégeztek, vagy a templomban tűz ütött ki, de feljegyezték a királynő halálát, vagy Nagy Sándor babilóni bevonulását is. Napra pontosan rögzítették a különböző meteorológiai eseményeket, legyen az eső, szél vagy felhő, az Eufrátesz vízállásának magasságát, s a hónap árait is. Ez utóbbiak olyan nagy mennyiségben maradtak ránk, hogy az adatok statisztikailag értékelhető sorozatokba rendezhetők, s ezzel olyan adatbázishoz jutunk, amilyen nincs még egy az egész klasszikus antikvitás ránk maradt történetéből. V. P.