A magyar nép művészete

Templom.

Rózsaszeg (Göcsej). (328)

Dunántúl lépten-nyomon egy-egy fehér torony emelkedik a falut rejtő lombok, a nádas, zsupptetős házak közül. A templom körülete: a falvak szíve; ott az iskola (330), ott a plebánia (327). Hazánkban a művelődés bölcsője Dunántúl volt. Most is itt a legtöbb kultura és itt legsűrűbb a népesség; egyik község a másik mellett, alig egy-egy puskalövésnyire. 

A tornyok mind fehérek. Külsőre majdnem valamennyi egyformának látszik. Akár csak egy kaptára épült volna mind. A templomokat közelebbről nézve, látjuk, hogy a kizárólag hasábalakra épült, a kaptafás-jezsuita stílusban tartott tornyokon még a torony sisakban legtöbb a változatosság; a sisak hosszúkás gula (330, 331 ), vagy nyolcszögletes, hengerded, gömbalakú, a nagyobb gömbön kisebb gömb ül (332), s a gömbökből szökkenik fel a csúcs (340). A torony sisakja sok esetben bádogosmunka, de csakolyan gyakori a cserép, vagy fazsindelyes torony-tető is. Fatornyot ma már alig látunk egyet-kettőt. Mi a Kaposvár mellett lévő Somogyszill evangelikus és a Balatonhoz közel lévő Teleki katolikus templomán láttunk fadeszkából tornyot. Más országrészből jött emberrel így gúnyolódik a dunántúli: ŤEredj vissza a fatornyos hazádba.ť 

A badacsonytomaji katolikus templom. (329

Olyan templom-típusokat, amilyeneket I. kötetünkben mutattunk be. Dunántúl hiába keresünk. A kőben gazdag Zalában és Veszprémben könnyű volt kőtemplomot építeni; a kőtelen Somogyban téglával építettek. Érdemesnek tartotta a krónikás följegyezni, hogy a somogyi Szent Egyed apátság azért nevezetes, mert temploma kőből épült. 

Csorba József dr., orvos, Somogyvármegyéről 1857-ben kiadott monografiában ezt írja: ŤA kaposvári lakosok a földesúrral örökös szerződésre léptek (a Rákóczi-kor után), melynek erejénél fogva e városocska az urasági saját erdőkrőli fahordásfaizással, szabad irtással dicsekedett. Így lőn, hogy az elpusztult város időről-időre gyarapodott. mindjárt kezdetben szentegyházról gondoskodott, ugyan eleinte csak sövényből, de már 1746-ban a mostani téres és erős templom készült, mely 1794-ben csak dél felől nagyobbíttatott.ť 

A sármelléki iskola és templom. (330)

A balatongyörki templom. (331)

A szennai református templom. (332)

Utóbb Kaposvárott egészen új, nagy templom épült. A templom-építések történetében igen fontos adatnak tarthatjuk, hogy olyan nagy városnak temploma, mint amilyen most Kaposvár, nem is a történeti idők előtt: sövényből, vesszőfonásból épült. A Göcsejben lévő Barabásszeg és Kustánszeg község öregjei beszélik, hogy az ő református templomaik 1787 előtt fából voltak. 

Amikor Kisfaludy Sándor megénekelte a Szent Mihály-hegyet, ott is csak fakápolna állott. A mai kápolnát, mely oly bájossá teszi a Balaton keszthelyi öblét, halászok később építették hálából. A Balaton jegén halásztak, a jég megszakadt s tizenhét halász ott rekedt a legnagyobb kétségbeesés közben, míg nagysokára valahogyan parthoz értek. Balaton mellett a fonyódi haranglábat (370) elpusztította az új templom (371), amit a fürdővendégek építtettek. 

Dunántúl sok a romokban heverő vár és templom, a nép nyelvén: puszta-egyház (344). Régente még több volt. Ezek kövét elhordották az új templom építéséhez. Így például tudjuk egészen hiteles forrásokból: a Balatonparton állott Mogentiana nevű római erőd épületeinek Bél Mátyás idejében még fennállott romjait a keszthelyi (346) és balatonberényi (337) templomok építéséhez hordták le. A Tapolcza mellett lévő Kékkút, – az egykori római fürdő, – katolikus templomának bejárójából a Balatoni Múzeum csak nemrég szedetett ki római feliratos sírköveket. 

A bejárt terület kisebb újkori templomainak külsője nem mutat sok változatosságot; a kisebbeken köröskörül egy sor ablak, a nagyobbakon emeletesen két sor ablak színesre festett vagy megkopott hatalmas zsalúkkal. Az ablakok szabása téglaalakú vagy románosan ívelt; itt-ott, rossz ízléssel, utánozták a gótstílus csúcsíves ablakait. Ritkaságszámba megy az olyan ablak, amilyeneket a szép balatonkereszturi templomon láthatunk (347). 

Aszófő. (333) 1834-ben egy utazó ŤBalaton mellyéki tudósítások Barátságos Levelekben:ť ezt írta: ŤMost épül Aszófőn egy derék templom.ť

A balatonkövesdi református templom. (334)

Legjellegzetesebb a templom elejéhez (348) épített torony; van azonban, hogy a torony a födél elejéből emelkedik ki (349). Ritkán áll a torony a templomtól külön (351). A templomok külsején nem látunk népies, magyaros vonást, semmi törekvést díszítésre. A falusi házak oromzatán virágbokréták ékeskednek, de a templomokon ilyesminek hely nem jut, ami szintén a sebtiben építkező jezsuita befolyás eredménye. Kőművesek párkányai, bevagásai adják a dunántúli tucatépítkezésű falusi templomok díszeit. Itt-ott a sárgára vagy szürkére mázolt templom párkányait s bordáit fehérre meszelik, úgy, hogy az ilyen templom tarkaságával tűnik fel (352–353). Legtöbb templomon ott az óra helye is, az óra megkészítésére azonban már nem jutott pénz. 

Somogy vármegye régi monografiája mindössze ezt írja egy községről: ŤGige szép templommal, toronyórávalť (335). A toronyóra tehát a község legnagyobb nevezetessége. A monográfia a négyszáz község közül csak ebben az egyben emlékezik meg toronyóráról, ami tehát nagy nevezetesség lehetett akkoriban! 

Gazdag, változatos, viharos multja van itt a hitéletnek. Szent István Veszprémben, Székesfehérváron püspökségeket alapított. Ezt annyira megerősítette, hogy megsértőire Ťnyolcezer font aranyat, a nicaciai zsinaton jelen volt 318 atyának átkát és a pokolnak örök tüzétť szabta büntetésül. Elrendelte, hogy minden tíz falu építsen templomot és adjon ennek két telket, két szolgacsaládot, lovat, kancalovat, hat ökröt, két tehenet és harminc kisebb barmot. Éppen Somogyban és Zalában annyi volt a pap, hogy az új zágrábi püspökségbe is innen szereztek. A kereszténység Dunántúlról terjedt el az országban. Állítólag Zalavárott volt a legelső magyar templom, ahol Szent István apátsággal kívánta a művelődést terjeszteni. A pécsi, tihanyi és veszprémi altemplomok még most is épek régi eredetiségükben. 

Gige. (335) ŤGige szép templommal és toronyórávalť.

A zsidi templom új tornya. (336)

Balatonberényből. (337)

A hajmáskéri katolikus templom. (338)

Dunántúl legnagyobb része katolikus. Ezt mutatja a sok útszéli fakereszt (363–364). A gazdagabb polgár vágyakozásának netovábbja, hogy szép kőkeresztet állíthasson háza elébe (365), a dülőútra, ŤIsten dicsőségéreť, mint a keresztek fölirata mondja, de a maga nevét se szokta lefeledni a jó Isten neve; mellől. Vízfolyások partján ott álldogál Nepomuki szent János képe, templomok táján az állatvédő, népszerű szent Vendel, a házak oromfalában kis bemélyedésben a tűzveszedelem ellen védelmező Flórián. Egy-egy polgár 300–1000 koronát is ad a Ťkű-emlékť-re, bár megállapíthatjuk, hogy a falu népe a templomok környékét nem valami nagy szeretettel gondozza. Kevés helyen látjuk a templom bekerítését, a templomtér befásítását, virágokkal ékesítését. 

A hajmáskéri református templom. (339)

A csökölyi református templom. (340)

A kéthelyi katolikus templom. (341)

Ahol nincs plébánia, ott azt mondják, hogy a szomszéd fárához tartoznak. Oda járnak át misére Ahol templom nincs, ott legalább is van harangláb egy-két haranggal (366, 370). Hajnalban, délben, este mégis szól a harang imára s itt is kíséri harangszó az elhúnytat utolsó útján. 

Kőmező Kővágóörs alatt.

E haranglábak igen jó építési érzéssel szerkesztett régi alkotások, s érdekesen egészítik ki a templomtalan falu utcáját (366). A haranglábnak három típusa van. Az egyik magában álló gerenda, rajta galambházszerű kasban a harang (a 373. képen a harmadik). A másik típuson több láb tartja a nagyobb harangot (366), s ezeket a lábakat gerendák támasztják meg. A harmadik típus kis félszerféle (368). Ennek tetején kis toronyban a harang. A fészerben tartják a Szent Mihály lovát és a tűzfecskendőt. A falu szégyenkezik a harangláb miatt, s becsvágyuk az, hogy a faharangláb helyett legalábbkűharanglábat építhessenek, ami olyan, mint a torony, csak templom nincs hozzá (372 és 374). Messziről mégis úgy látszik, mintha templom is volna a faluban. 

Noha az Árpád-házi királyok alatt jóformán egész Dunántúl az egyház kezében volt, a nagy templomok nem állottak itt valami sűrűen. A teljes épségükben meglévő híres veszprémi templomot Gizella királyné építtette, a tihanyi templomban pedig állítólag Endre király nyugszik. A tomplomok hosszúsága és szélessége mégis alig néhány lépés; akkoriban persze kicsiny volt a népesség száma, elegendő volt a kicsiny templom is. 

A gyenesdiási Szent Ilona kápolna. (343) (Újabb építés.)

Az ecséri templomrom a Balaton-parton. (344)

Az ősrégi egyházi életre Tihanynak sziklába vájt temploma jól rá mutat. A hazánkban páratlanul álló ősi templomot Sági Jánosnak A Balaton Írásban és Képben című könyve így ismerteti: ŤTihany félszigetének Balatonfüredre néző oldalán nagy fekete nyílások ásítanak. Ezek a Barátlakások. A hegyen mintegy ötven métert kell fölfelé mászni, hogy a barlangokhoz jussunk; cserjék, indák álljak minduntalan útunkat. A barlangok fekvése nagyon kies. Naponkint az első napsugár világítja, körülöttük csönd, nyugalom honol, alattuk a Balaton ragyogó, hullámzó tengervize. Partjain zöldelő hegyek, apró falvakkal, fehérlő házikókkal. Mesébe illő kép. Az üregek három csoportot alkotnak. Mesterségesen vájták, s remeték laktak itt valamikor. Már régi okiratok Uruzkó, Üreskő, Uruzkő néven említik a barlangokat. 1270-ből ismerünk okiratot, melyet az Uruzkói ház perjele: Salamon írt alá. A Balaton egyik írója már 1848-ban kikelt azok ellen, akik kételkedtek, mintha a barlangok remeték ájtatoskodási helye lettek volna! Eötvös Károly is azt írja Utazás a Balaton körül című munkájában, hogy az a lyuk se nem barlang, se nem remete fészke: vasas végű botjával valami nyájőrző fiu ásta-véste. Eötvös Károly téved, nem sziklalyuk van ott, hanem valóságos barlangok, két kisebb kápolnával; az egyik barlang kilenc méter hosszú, nyolc méter széles és két méter magas. Kétségtelen, hogy ezek a barlangok imahelyek voltak. Látjuk a kősziklából kivájt régi oltárokat, padokat; az oltár mellett a falban szabályos alakú, boltíves kis fülke van, amiben a misézés eszközei voltak. Egyik barlangból alagút vezet el. A barlangok egyes helyiségeit rakott fal választotta el, melynek részei most is megvannak.ť 

Paloznak. (345)

A keszthelyi régi gótikus templomnak a 80-as években éített új tornya. (346)

A balatonkereszturi katolikus templom. (347) (Belül régi festmények.)

A vashegyi Mária-kápolna. (348) (Balaton-part. Mellette szent Vendel szobra.

A kenesei katolikus templom. (349)

A sárpilisi református templom. (Sárköz). (350)

Ilyen volt az első magyar templom. A régi királyok templomaiból nem maradhatott ránk ép emlék; a később épült nagyobb templomokat a török feldúlta, kirabolta, istállónak átalakította. A reformáció is sok templomot elfoglalt a katolikusoktól. A szenteket, faragásokat, festett dolgokat kiszórta, az egész templomot puritán egyszerűséggel, fehérre meszelte, a szenteket ábrázoló freskókkal együtt. Egyébként is: a fenn maradt freskókon sem fedeztünk fel magyaros dolgokat. Dunántúl is hódított a reformáció. Innen van, hogy sok községben két templom tornya fehérlik egymás közelében, különösen a Balaton zalai oldalának apró faluiban tünik ez föl. Szepezden alig van néhány száz lélek, de három templomban imádják az egy igaz Istent, viszont, közművelődésünk dicsőségére három annál rozzantabb, de legalább felekezeti iskolában pallérozzák a kis magyarokat. 

Az osztopáni református templom. (351)

A szennai templom rekeszdiszítései. (XXIX. tb.)

Balatonszentgyörgy. (352)

A sziklai katolikus templom. (353)

A szepezdi templom. (354)

A törökkoppányi katolikus templom. (355)

A mocsoládi ref. templom tornya. (356)

Sümeg: Kisfaludy Sándor szobra, a barátok klastroma és temploma. (357)

A két templom legfeltünőbb Kővágóörsön, ahol közvetetlen egymás mellett vannak. A magyar templomi díszítések szegénységét a templomok viharos története is okozhatta. Ennek igazolására szólaltassuk meg a kővágóörsi templomnak Sági János említett könyvében található leírását. Ez a többi templomnak s vélük a templomi népművészet sivár sorsára is világot vet. 

ŤKővágó-Eörsön a törökök után sok bajt okozott a hitújítás is; Luthernek lelkes követője, Soós Mihály került e vidékre. Beszélt a pápa világi hatalma ellen. Meg hogy hát miért imádják latinul a magyarok istenét!?… Minek csókolja meg egyik ember a másik lábát! Micsoda vérlázító Tetzel barátnak űzérkedése a búcsúkkal, stb. stb. A nép hallgatta az új tanokat. Gondolkodóba esett… Egyszerre csak az egész falu kijelentette, hogy ők bizony lutheránusak lesznek, mert Soós uramnak igaza van! A templom keresztjéért felküldtek egy embert, aki nem szédül könnyen. Az a kereszt helyébe Magyarország címerét tűzte s erre a csillagot. Még ez nem volt, elég. Kővágó-Eörsnek eddig Boldogasszony-Eörs volt a neve. Ezt a katolikus szinezetű jelzőt eltörték s a községet Kővágó-Eörsnek kiáltották ki. Az áttért hívek azután a templomot lutheránus templomnak nyilvánították! Kihordták belőle a gyóntatószéket, mert ők bizony nem gyónnak senki fia fülébe! Kihordották a szentek képeit s eltávolították a díszeket. Minden így maradt volna, ha be nem következik az ellenreformáció. Soós Mihály uram után érkeztek, a nemrég alapított jezsuita-rend tagjai. Kiváló műveltséggel és közmondásos ügyességgel térítgetni kezdették az eretnekeket, mint ahogyan hát őket nevezték. Terjesztették Pázmány Péter addig még páratlan szép magyar nyelven megírt vitatkozásait, kérleléseit. A katolikus térítők szép szavakkal iparkodtak megmagyarázni, miért kell a szentséges atya világi hatalma s miért csókolják meg ők is az ő lábát. Azt is megmagyarázták, hogy a latin nyelv tanácsosabb az egyházi szertartások egysége érdekében. Meg utóbb végre a fülbegyónás sem rettenetes dolog. Mily szép az, ha bűnösségüknek tudatában embertársaink: az isten szolgái előtt megalázzuk magunkat. Szentek pedig kellenek, hisz a nemzeti hősöknek is szobrot állítanak. Hát mért ne állíthatnának az egyház vértanúi számára?... Ezt mind olyan szépen, olyan meggyőzően mondották el, hogy a Balaton vidékének jámbor népe újra gondolkozóba esett. Hazánkban a trón is kiadta a jelszót a protestánsok üldözésére. A térítgetés, a rábeszélés, a meggyőződés, az ijesztgetés, a különféle érdekek hangoztatása végre eredménnyel járt. A község lakosságának mintegy fele visszatért a katolikus egyház kebelébe. Most következett el aztán a bökkenő. Nem volt templomuk. Fölszólították tehát a protestánsokat, hogy tüstént takarodjanak ki a templomból, mert az amúgy is a katolikusokat illette. A visszatértek szerették volna újra feltűzni a ledobott keresztet, visszavinni a gyóntató-széket, meg a szentek szobrait. Csakhogy a protestánsok odaálltak ám a templomajtóba s visszalökdösték a katolikusokat. Végre is összevesztek. Előkerültek a dorongok, a bicskák, a kis fejszék. 

A kustyányszegi református templom. (358)

Tihany. (359)

A tihanyi kisbíróval hívják a viszhangot. (360) Jobbkézfelől a viszhangot megrontó villa.

A katolikus hívek végre is belátták, hogy templomukat vissza nem vehetik. De hát minek is civakodjanak ők azzal az eretneknépséggel? Hiszen van itt elég kő, Kővágó-Eörsön! Összeadták a szükséges pénzt, tömörültek a munkára, új templomot építettek, de nem ám a község másik részére. Dehogy! Oda építették közvetetlenül a luteránus templom elé húsz lépésre a nagyobb templomot… A templom ott van még most is. Megvetően fordít hátat testvérénekť (342). 

A veszprémi református templom. (361)

A bedegi katolikus templom (Tolna). (362)

Útszéli kereszt (Göcsej). (363)

Ki tudja, mennyi szép magyaros dolog pusztult el így a templomokban? 

A templom egyébként is sokszor volt harcok színtere. Erre mutatnak a körfalak, amilyeneket sok templomnál látunk. Kitünő példa a 378. és 389. kép. Sok helyt e körfalak lerombolódtak, de alapjuk, különösen nagy szárazság idején, kirajzolódik. 

A betelepített szentbenedek-rendi, zirci, premontrei, dominikánus, kartauzi, jezsuita s ferenc-rendi barátok idegenajkúak voltak. Még sok püspök se igen tudott magyarul. Ilyen körülmények között szó sem lehet arról, hogy a papság a templomokban magyar jellegű építészetet, díszítést fejlesztett volna. A Balaton környékének Egyházai és Váraicímű nagy munka részletesen leírja a templomokat. A többek között ezt mondja: A Ťsomogyi szent Egyed apátságot egyenesen a franciaországi floriavölgyi Saint-Gilles apátságból telepítették be. A két apátság századokon át közeli viszonyban élt, egymással, még az apátok s egy ideig részben még a szerzetesek is, Saint-Gillesből kerültek a somogyi monostorba. A szerzetesek tehát mind életmód, mind lakás és templom dolgában úgy rendezkedtek be, mint kiint Saint-Gillesben. A természetes észjárás hozza ugyanis magával, hogy amit otthon láttak és tapasztaltak, annak meghonosításáról Somogyban is gondoskodtak. Midőn a Magyarországon templomot és monostort akartak emelni, ezeket csak úgy és olyan stílusban építhették meg, mint ahogy francia otthonukban az ő egyházuk és monostoruk épült.ť 

Útszéli keresztek Göcsejből. (364) Varhota alatt és Döbréte alatt.

Ez a kis idézet megmagyarázza, hogy a számbavehető helyeken miért látunk francia, olasz és román, csúcsíves, átmeneti, barokkstílusú templomokat, oltárokat, magyar népművészet nélkül. Az eredeti alkotásokat is inkább csak elrontották javítás közben a kontár falusi kőművesek és más mesteremberek. 

Vonyarcról (Balaton-part.) (365)

Az említett vaskos könyv igen sok templomot ír le. Megtudjuk, hogy hol milyen csúcsív, keresztboltozat, rozettás zárókő, konzol, kőajtózár, apsis, portalé, pillér volt. Itt-ott falfestésről is megemlékezik. Magyaros alkotást azonban nem talált, vagy talán nem is ismert föl, ha ugyan egyáltalában keresett efélét. 

Csupán a szőlőfürtöt ábrázoló kődíszítések akarnak talán e szőlőtermelő vidékeken némi helyi vonatkozásnak látszani. 

Zselic-Szentpál utcáján a harangláb. (366)

A templomokban népművészeti alkotásokat a himzések között találunk bőven s a templomruhák között mindenütt. Itt a falu himzőművészete. A leányok, asszonyok fogadalomból, vagy mert a plébánosnak kedveskedni akarnak, oltárterítőt, úrasztalterítőt s más egyházi kendőket s ruhát hímeznek. A zászlókat himzett szalagokkal ékesítik. 

A templomi fölszerelések, a kelyhek, ostyatartók, tömjénezők között sok a magyar ötvösmunka. A misemondó ruhák: hímzése zárdamunka vagy ipari készítés, de azért sok a magyar motivum. 

A legújabb korban történt átalakítások sem hoztak több magyar levegőt a templomra. Jó példa erre a keszthelyi templom restaurálása. Az 1386-ban épült templom a gótstílus egyik sikerültebb alkotása. Belül meszelték, de a meszelés megpiszkult. A templom belseje igen értékes volt. Nagy korinthusi oszlopok között a régi oltár, térdeplő nagy, fehér angyalokkal, kétfelül magas alapzaton proféták szobrai; a templomban sorfalat állottak a céhek zászlói, a céhek jelvényeivel, amiben már határozottan magyar vonatkozás volt. Hátrább a padok előtt búcsújáró zászlók, népies hímzésű szalagokkal. Elhatározták, hogy a templomot befestetik, restaurálják… A régi oltárokat, az oszlopokat, a szobrokat száműzték s Tirolban faragott oltárokat, hergottsniccer-szenteket, kalváriákat hozattak. A céhzászlók nem illettek volna a modern templomba, azoknak már hely ott nem jutott. A halászok céhzászlója a templomból a Nemzeti Múzeumba került. Érdekes e zászlón hogy címerében a halász a Balatonon bödönhajóban szigonyozza a halat. Krisztus urunk s az apostolok balatoni bödönhajóban ülnek. Az egyiknek kezében merítőháló: a szák van. Két apostol pedig balatoni hálóban tartja a kihúzott halakat; a parton a gyenesdiási hegyek látszanak. A zászlót az Emecz nevű régi keszthelyi család valamelyik sarja festette. Magyar lelke így állította a Megváltót a Balaton szelid vizére és kék égboltja alá. 

Hoszufalu. (367) Zala.

Göcseji harangláb. (368) Alatta tartják a szent Mihály lovát és a tűzfecskendőt.

Csonkahegyhát Göcsejben. (369) A kovácsműhely. – A kálvinista harangláb (Ťolyan vergánya formájúť.) – A tűzfecskendő félszere. – A katolikus harangláb.

Az újabbkori templomrestaurációk így dobálják ki még azt a meglévő kevés magyaros holmit is, hogy azután a tucatba készült tiroli templomportéka terjedjen ott a magyar templomokban, azt hisszük: a magyarok istenének nem valami nagy örömére. 

Már-már elkedvetlenedtünk, hogy kötetünkben nem tudunk a dunántúli templomok népművészetéből semmit felmutatni: végre a Somogyban lévő szennai és kadarkúti templomok fényképeivel és leírásával örvendeztetett meg bennünketMihalik Gyula (381–386). E képek a dunántúli magyar templomok népies művészetének nyomait mutatják. 

A szennai református templom belsejében a karzat, a padok eleje, a lelkész padja festett rekeszekkel vannak díszítve. Ez az egész belső díszítés – a nép száján élő hagyomány szerint – már restauráció. Milyen volt a templom eredetileg s belsejének díszítése teljesen megfelelt-e a mainak, azt bajos eldönteni. Valószínű azonban, hogy vagy a restaurátorok nem ragaszkodtak szorosan a régi díszítési formákhoz, vagy a régi díszítésből is megmaradt egy és más. 

Harangláb Fonyódon. (370)

Új kápolna a fonyódi hegy tetején. (371)

A karzat alatti mennyezet rekeszein ugyanis olyanforma – barokkszerű – a díszítés, mint amilyen a képeinken bemutatott, de ma már lebontott kadarkúti templom díszítése. A karzat alatti mennyezet deszkázata korhadtabb, mint a karzat homlokzatáé s így valószínű, hogy különböző időszakból származó festéssel van dolgunk. A templomnak ma már egyszínű mennyezete eredetileg szintén festett rekeszből állott, melyeket azonban régebben eltávolítottak, mert teljesen elkorhadtak. A templom mennyezetének középső legnagyobb rekesze még ma is megvan a templom előcsarnokában. Téglalapalakú mező, körül fából faragott és festett, teljesen barokkjellegű dísszel. 

A paloznaki református harangláb. (372)

Göcseji haranglábak. (373) A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője után.

A mezőben a következő felírás: 

ŤEz a szent ház
épült a felséges IIik
Josef tsászár és apostoli
királyunk kegyes enge-
delméből. Nagymesgu
Hertzeg Esterházy
Miklós kegyelmes urunk
E mostaninak helyét megbővítette
Kezdődött m. b. t. Patonay István
Predikátorságában és m. b. Kenesei
János öregbiróságában, Zóka János kurát –
Elvégeztetett Tisz: Kováts Ferencz
Predikál: Öregbiró Bedő Mihály
Oskola: Mr: Nagy Mihály: Esküttek
Jakab Lőrinc: Bedő Márton,
Zóka Sámuel: Futáts János,
Deák Miklós: Tótt Ferencz kuratorok
Zóka József: Bedó Imre: Deák István
Zóka György: Jónás Gergely
Ör Zóka János: Győri Gerő kis biró
MDCCLXXXVBenť

A karzat tábláján is van még felírás. Egyik így szól:

ŤNagy Pál Balao Nagy Vati János
asztalos mester
ember ez úr házát el-
készítete 1787ik eszten-
dőben.
A másik:

ŤBotor István Kováts
hűségessen munkálódot
Deák Mihály Kis Biró.ť

Ezek az egyedüli adatok, amelyekből a templom korára következtethetünk. A karzaton levű felírások bizonyosan a mesteremberek nevét őrzik, s a karzat és padok elkészülte után azonnal odakerülhettek, míg a templom mennyezetének rekesze valószínűleg a templom teljes befejezésekor jutott oda a községi notabilitások nevével. [*]

A festett táblákon világosan látszik a befolyás, melyet újabban a renaissancenak tulajdonítanak. Szimmetrikus cserépből, szívalakból kinövő virág elágazó indákkal. A tulipán s a gránátalma szerepel itt-ott geometriai dísszel. A karzat, alsó, fürészelt díszű deszkafrizét kísérő festett tulipános és csigavonalas dísz emlékeztet a gótikára is. A madaras díszítés mint a festett táblák egyikén látható, két helyen fordul elő, csaknem azonos elrendezésben. Jelképes jelentősége lehetett egy pad elejére festett, de már nagyon megkopott templomtoronynak, valamint egy sellőnek, mely valószínűleg a csábító gonoszságot jelképezi. Mindkét táblát annyira elkoptatták a támaszkodó hívők, hogy tiszta képet többé nem adhatunk róluk. 

Az egyes mezőket szegélyező deszkák lapjai mind kékek, miként a lelkészi padon látható; a festett mezők alapja valamikor fehér lehetett. A karzat kis oszlopocskái (arkád) fehér és pirosak, a kék alapszín mellett a közbeneső deszkák kékjét piros és fehér pötyögetett festés tarkítja. 

A hévízszentandrási kű-harangláb. (374)

Balatonederics. Templom, iskola, tűzoltó-szertár. (375)

Arács (Balatonpart. (376)

Nova (Göcsej). (377)

Az alsóörsi református templom kőfallal bekerítve. (378)

Zselicszentpál határából. (379)

Érdekes a szószék fölött álló korona is, mely főbb részeiben fából készült; festett dísszel (383). 

Hasonló, de sokkal szebb korona volt a kadarkúti (386) templom szószéke fölött. Ezen még egy fából faragottpilikán madár is volt, aminek szimbolikus jelentése ismeretes. 

A kadarkúti templom (384–386) szintén a XVIII. százév végén kapta díszítését, néhány éve bontották le, s a bemutatott fényképek a lebontás előtt készültek. A menyezeten, – melyen világosan látszik, hogy egyik fele újítás, – olyan motivumok szerepelnek, amilyeneket a szennai templom karzatalatti mennyezetén látunk. Ornamentikája azonban sokkal gazdagabb. A kadarkútihoz hasonló díszű templomot bontottak le s építettek újra Hedrahelyen és Kutason is, nehány évvel ezelőtt. 

Figyelemreméltó, hogy az itt-ott még látható s a múlt század közepe tájáról származó tulipántos ládák díszítése e régi templomfestés (különösen Szenna) egyenes leszármazottjának tekinthető. A tulipánok nem szerepelnek oly sűrűen s helyüket rózsa foglalja el, de az elrendezés, színezés – sőt egyes bútoron a kék alapszín – erre az eredetre mutatnak vissza. Több mint bizonyos, hogy módosabb parasztoknál a XVIII. században – s később is – a bútorzatnak a szennai templomhoz hasonló díszítése lehetett. 

A tihanyi templom Mária oltárképe. (480) A vidék pásztor-faragóinak sok mintával szolgált.

Úgy látszik, a református templomokban jellegzetesek voltak a leírt berendezések és díszítések. Ezt az ország más helyein is látható templomok szintén igazolják. (Munkáink I. kötetében.) 

(Göcsejben – írja érdemes munkatársunk, Borbély György, – két református templom van, egyik Barabásszegen, a másik Kustánszegen. A barabásszegibe járnak a szomszéd kereseszegiek, gerátszegiek győrfiszegiek, pálfiszegiek, milejegyházszegiek, kislengyeliek és paisszegiek; a kustánszegiekbe járnak a szomszéd paraszaszegiek, vargaszegiek, németfalusiak és csonkahegyhátiak. Mindkét templomnak s mind a tizenhárom község református híveinek a Barabásszegen lakó Derzse Dániel a papjuk. Ezek dédelgetik közösen a két templomot s ezekkel vesződik egymaga az öreg Derzse Dániel lelki és anyagi dolgok ügyében. 

A szennai református templom, karzattal. (Somogy) (381)

A szennai református templom karzata. (382)

A szennai református templom szószéke koronával. (383)

A kadarkuti református templom szószéke koronával. (384)

A kadarkuti református templom karzata és mennyezete. (385)

A szennai templom szószéke. (XXX. tb.)

A kadarkuti templom karzata és mennyezete. (386)

A reformátusok itt a reformáció idejétől vannak, tehát a XVI. száztól. De azóta szakadatlanul fogynak. Az első nagy csapás érte őket mindjárt Pázmány idejében a visszahatással. Azután jöttek az egyenes üldözések, a híres gályarabság idejében. A kápolnát lerombolták, a papra rágyujtották a házat, a kis harangot elvitték, s azt azután Horvátországból hozták vissza az inzurgensek a mult százban. Eladták a kereseszegieknek 60 forintért, ide vettek egy nagyobbat, s az akkori nagyobb lett most a kisebb. De itt a szemünk előtt is fogynak, apadnak. 

A tihanyi templom szószéke. (387)

(Jellemző a vidék templomainak barokk-elemeire s a pásztorfaragásokon elébukkanó barokk-motivumokra.)

A barabásszegi templomot 1787-ben fejezték be és szentelték föl. Téglából épült, mert ezen a vidéken kő nincs, de tégla sem volt ám. Hát, honnan és hogyan hozták a téglát? Hiszen út sem volt régen, itt az istenháta mögött!… Nem csak a kormányok, hatóságok, de még talán az ég is elfelejtkezett erről a helyről s az idecseppent és ideragadt magyarságról. Turgonyi Lajos volt az első ember – mondja a pap – aki 1880 körül országos képviselő mivoltában felszólalt, hogy szükség van a göcseji népre, csináljanak ide megyei utakat. S azóta van olyan, amilyen útunk a vállalkozók maradék jóindulatának fokozata szerint… Hogy épült a templom? Messzünnen hozattak, Olaszországból téglavetőket s itt készítették ez egy célra a nagy téglákat, melyek nem is akkorák, s nem is olyan alakúak, mint a mostaniak. Azelőtt – mint már említettük – fatemplom volt Barabásszegen is, Kustánszegen is. Azaz, hogy Barabásszeg csak 48 óta neve e községnek; azelőtt Becsvölgye volt. Becs Ilona hajlott korú hajadon, birtokot adott az egyháznak. Az övé volt ez a hajlat. A becsvölgyi és kustánszegi szent eklézsiák pecsétje is igazolja ezt a históriát. 

A templom udvara gyepes, egy-két fa benne s léccel kerítve. Csak a két végén van bejáró egy kis filagoriaszerű pitar alatt, s ezeket hívják cintériumnak. Oldalbejáró nincs. Belől fapadlós a mennyezet. Hogy is tartja össze a nagy stukaturfákat s a szarúfákat? A mennyezet közepén karika dombormű piros, fehér, zöld színre festve, – közből rózsaalak. A mennyezet mezeje kékszínű, a széleken kis cifraság. A katétrán csillagalakok s aranyozott szélű faragások. Szemben a két kar; egyikre, hol a szép nagy orgona van, csak legények s gyermekek, a másikra Ťemberekť is feljárnak. Márványszínre festett két oszlop és két féloszlop tartja a két kart. A katétra előtt egy kis Ťfiszharmóniumť s az úrasztala, – pár centiméternyi apró lábakon egy négyszögű faalkotmány az asztal dereka, s ezen van a kerek asztal, egyszerű abrosszal terítve, közepén az ezüstözött ovális keresztelőtál s a kis keresztelő kanna leborítva kis selyem terítővel. A katétra alatt, a zugolyba dobott porlepte nagy cinkanna, két kisebb kanna s két kehely, cinből, utóbbiak aranyozottak, – az úrvacsora osztáshoz. Két egyházfi szokott lenni állandóan a hívek körül, ezek töltik a bort nagy kannából a kisebbekbe, ezekből a kelyhekbe s adják át a papnak. Ezek az edények azonban, amint látszik, csak voltak ilyen használatban. Kitünően jellemzi ez is a régebbi és mostani állapotokat. Ezek immár ereklyék. Most már más, sokkal kisebb edényből osztogatja a pap az úrvacsorát. A templomnak nagy belsejében kényelmes padok vannak a hívek számára. A föld téglával kirakva. 

A szegszárdi katolikus templom (Új város). (388)

A kustánszegi részen látható református templom gyepes dombodalon, szilfákkal van körülvéve. A templom udvara nincs bekerítve. Fiatalabb, mint a barabásszegi, 1803-ban építették téglából; két oldalán két-két ablak, két végén egy-egy; fazsindellyel födve, a torony pléhvel, tetején gomb és csillag, valamint a barabásszegi tornyon is. A templomnak két végén van itt is a bejáró, a két cinteriumon át; oldalbejáró itt sincs. Magas bolthajtásos ház. A falak kívül-belül s a mennyezet is fehérre meszelve. Itt három kar van, nemcsak a két végén, hanem szemben a katétrával is, ülőpadokkal ellátva. Ezekhez egyenes falépcsőn járnak föl. A kart faoszlopok tartják s egy-egy virágkoszorú lóg rajtuk. A szemben levő két kar közepén egy-egy forgatható számtartó (mint 448 alatt), egyik gömbalakú, másik egyszerű fekete tábla; ezeken jelölik meg a lent ülö hívek számára, hogy hányadik zsoltárt, vagy melyik dicséretet kell énekelni. Most ez van kiírva: Ditséret 76. Vers. 

A pap egyenes falépcsőn megyen föl a katétrára, mely hamuszínre van mázolva, mint a padok. A katétra tövében hever itt is a régi jobb időkből két nagy rézkanna, úrvacsora osztásra, de most nem használják. Az úrasztala olyan éppen, mint a barabásszegi, piros abrosszal terítve, rajta cseréptál s ebben kőkorsó keresztelő edénynek, selyem terítővel beborítva. A kerek asztalnak négyszögű lábán fiók van s ebben tartják az ezüst kelyhet úrvacsora osztásra. A föld itt is ki van téglázva. 

Ebben a templomban van a protestáns templomokban nem szokásos kéregetőrúd is, mint a katolikus templomokban. A rúd végén karika, bojtos piros tarsoly, s egy csengő. Ezt az egyházfi nyujtogatja a híveknek, hogy hullassanak belé az egyházi szükségletre egy-egy fillért. Barabásszegről ide jár Derzse Dániel minden második vasárnap prédikálni. 

Az istentisztelet vasárnap délelőtt 0189 11 óratájt van, harangozás után. Hétköznapokon is reggel, s este szürkület táján, de csak könyörgéses istentisztelet, ez is csak téli időben, nyáron, dologidőn nincs. A protestánsoknál az a szokás, hogy a vasárnapi nagy istentiszteletre 8–10 percig húzzák a nagyharangot, 4–5 percnyi pihenő után meghúzzák a kisharangot ugyanannyi ideig s megint egy kis pihenő után mind a kettőt Ťösszehúzzákť, ugyanannyi ideig. Erre megtelik a templom. Itt a göcseji reformátusoknál 9 órakor már kondítanak egyet, vagyis a naggyal harangoznak, azután egy kerek óra múlvacsöndítenek egyet, vagyis a kisharanggal harangoznak s megint csak egy félóra múlva húzzák a gyűlőt, s a kettőt összütthúzzák. 

Az emberek a padjokba menve kalapjokkal, vagy sapkájokkal elborítják arcukat s mintegy húsz másodpercig állva maradnak. E magánimádkozás után ülve énekelnek rendesen három verset (szakasz). Több helyen a beköszöntő éneket még fennállva éneklik. A pap a katétrában imát mond, utána a miatyánkot. Fölveszi a szentleckét a bibliából (testus-textus), azt állva hallgatja végig a gyülekezet; leülnek a prédikáció alatt. Ennek Ámen-je után megint felállnak, mert a miatyánk következik ismét s végül két-három mondatból az utóima. Egy verset még elénekelnek s jönnek kifele. 

A vörösberényi református templom. (389)

[*] A Zóka névről érdekes tudni azt, hogy – Somogymegye levéltárának egyik ismerője szerint – a régi Zách névnek megváltozott (vagy eredeti?) formája. Ugyanis Szenna lett volna a Zách (Zóka) nemzetség ősi fészke, s innen a sok Zóka név ma is a faluban.